Kovács Györgynét nem először kereste fel Kovács Péter polgármester, hiszen öt évvel ezelőtt az akkor még „csak” 90 éves hölgyet egyszer már felköszöntötte. Akkor megtudtuk Gizi néniről, hogy a festői Dunakanyarban, Nógrádverőcén született, ahonnan azzal a céllal költözött a fővárosba, hogy megtanuljon varrni. Ez olyan jól sikerült, hogy híres belvárosi szalonokban dolgozhatott, a többi között Gábor Zsazsa rokonának a szalonjában is. A háború azonban elsöpörte ezeket a luxusvarrodákat, ezért Gizi néni elvégzett egy védőnői iskolát. 1955-ben áttelepült a XVI. kerületbe, ahol éppen védőnőt kerestek. A nagyiccei tüdőgondozóban helyezkedett el, ahova Árpádföldről járt be minden nap. 20 évig dolgozott védőnőként, sokszor nagyon zord teleken, térdig érő hóban gázolva fáradtan ért az újszülöttekhez, de kitartóan és kötelességtudóan teljesítette feladatát.
Mostani lakásába 1985 novemberében költözött második férjével, aki ekkor már ápolásra szorult. Őt első házasságából származó lánya betegségének köszönhette. A skarlátbeteg gyerekhez mentőt kellett hívni. A mentősnek azonban úgy megakadt a szeme a beteg gyerek mamáján, hogy házasság lett belőle.
Gizi nénit egykori ápoltjai még ma is megismerik. Azzal az érzéssel éli idős napjait, hogy élete nagyobbik felében olyan hivatása volt, amellyel sok embernek nyújtott segítséget. 95 évesen is megőrizte vidámságát és mesélőkedvét. Úgy tűnik békésen éli hétköznapjait.
Isten éltesse őt még nagyon sokáig!
XVI. Kerületi Önkormányzat