A Bökényföldi úti vadászlak
A történelemre visszatekinteni és következtetéseket levonni, mindig nagy rizikófaktorral jár. Aki ezzel foglalkozik, tudja, susnyás bozótban jár, ahol időnként faragott kövekbe, elhagyott kardokba, csontvázakba botlik, idegenek történeteit hallgatja végig, a bozót melletti patakból pedig palackpostát emel ki, régi korok furcsa, megfejthetetlen üzenetével. Ha tárgyilagos akar maradni, magányosan, mások ítéleteitől mentesen kell olvasnia az út során előkerült jelek üzenetét. De lehet-e tárgyilagos a saját személyiségétől sújtott történelmi vándor? Olyan kérdések ezek, amik mentségül szolgálhatnak a történetírás örökös hibáira, tévesztéseire. Kövekből, csontokból, kardokból, mesékből, kusza írásokból kell kirakni a múlt mozaikját. És ha kiraktuk, nem lesz, aki hitelesen csettinthet: igen, így volt! Az, hogy mégis végigmegyünk ezen az úton, annak a tudományosan megmagyarázhatatlan hitnek köszönhető, hogy a múlt jelei között megtaláljuk az igazságot, a szépet, a jót, és körvonalazódhat a gonosz képe. De mielőtt túlfeszíteném e rovat kereteit, a fentiek szerint nézzünk bele a cinkotai kiserdő esetleges történetébe.
Az 1860-as katonai felmérés térképén a még név nélküli, későbbi Nagyitcze fogadó és Cinkota közötti út jobb oldalának közepe táján nem megnevezett kicsi házat ábrázoltak a rajzolók. A későbbi térképekből tudjuk, ez a strassenraumer, magyarul az útkaparó háza. Mellette az „Uj-erdö” (!), gémeskúttal a keleti sarkán. Ami biztos, ezen a területen áll majd az 1887-ben megalakuló Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületének központi épülete, árnyas kiserdővel a háta mögött, amit Erzsébet-ligetnek neveznek hivatalosan. De addig a fővárosi lapok hasábjain, mint a „cinkotai kiserdő” szerepel, szerelmi gyilkosságok és párbajok helyszíneként.
Ma már azt is tudjuk, hogy a fenti épületet, a mai Corvin Gimnázium elődjét, a Nagyszállót Beniczky Gábor építtette, aki vadásztársainak unszolására felparcellázta környékbeli birtokát és jutányos áron eladta a nyaralótulajdonosoknak, megteremtve ezáltal Mátyásföldet.
1888. május 10. Budapesti Hirlap: „A cinkotai nyaralótelepen (a Mátyásföldön) a tavasz beállta óta élénken és serényen folyik a munka. Számos telek van már befásítva és beültetve, sok helyen emelkednek kerítések és több nyaraló már épülőfélben is van. A földbirtokos Beniczky Gábor által a park közepén épített vendéglő már tető alatt van s arányosan tagolt, tágas, emeletes épületet képez, melynek tető-erkélyéről szép kilátás nyílik messze vidékre. Az egyesületi tagok legutóbb tartott értekezletén megkezdődött az összeírása azoknak, kik meg ez év folyamán építkezni fognak, s remélhető, hogy a nyáron a telepnek egy nagy része kiépül. A budapesti vaspályatársaság erősen sietteti a cinkotai h. é. vasút kiépítését, melynél már csak a kavicsolás kisebbik fele van hátra, úgy hogy pünkösd után a pálya megnyitható lesz. A környék már is élénkül s a vasút megnyíltával a kirándulni szerető fővárosi közönség újabb irányt nyer egy szép vidékre, mely a pesti oldalon mindenesetre egyike a legszebbeknek. Az egyesülethez meg folyvást csatlakoznak új tagok, s rövid néhány év múlva a Mátyásföld bizonyára egyik legkeresettebb és leglátogatottabb pontja lesz Budapest környékének. A telep létesítésének eszméjéről ő felsége a király is igen elismerőleg nyilatkozott a múlt őszi vadászatok alkalmával Andrássy Aladár gróf előtt, ki az egyesületnek tagja és díszelnöke.”
Beniczky Gábor megítélése manapság eléggé egysíkú: lump földbirtokos, aki lovakba ölte vagyonát, elherdálva azt, tetemes adósságokat hagyván hátra öngyilkossága után. Pedig hosszas kutatással lehetne árnyalni ezt a jellemrajzot, nélküle a mai XVI. kerület képe teljesen máshogy alakult volna.
Térjünk vissza a nagyszállóhoz, amelynek eredeti képe nem maradt ránk. Sommerer György, az aranykor egyik kocsmárosa, 1900-ban közölt ugyan hirdetése mellé egy képet, de, mint utóbb kiderült, ez a kép a millenniumi „Ünnepélyek csarnokát” ábrázolja. Pedig 1900-ban Divald Károly lefényképezte a már átépített fogadót és kiadta képeslapokon. Divald képeslapjain, a két 1895-re hozzáépített torony között, még az eredeti favázas vendéglő látható, amiből sejthető az eredeti épület képe. És most jöhet a kérdőjel. Pár évvel ezelőtt a gyűjtemény kapott egy képet egy ma is álló Bökényföldi úti házról, ami állítólag Batthyány Ilonáé volt, és az épület 1918-as állapotát mutatja. A cinkotai ősbetétek lappangása miatt ez nem bizonyított, de találgathatok. A kép egy favázas, a Nagyvendéglő közepéhez nagyon hasonló épületet ábrázol. Nagyjából ugyanabban a korban épülhetett. Így, ha a tulajdonlás igaz, lehetett eredetileg Beniczky Gábor vadászlakja is. Ebben az esetben (újabb találgatás), valószínűleg előbb épült, mint a nagyszálló. Az 1880-as évekbeli katonai felmérés térképén látható is egy épület nagyjából azon a helyen, körülötte néhány új parcellával.
Pesti Hirlap 1887. szeptember 4. „A nyaraló-telep a főváros környéke legszebb pontjainak egyikén, Cinkotán innen, a kerepesi országút mentén fog épülni, a már munkálatban levő budapest-cinkotai h. é. vasút állomáspontján. Egyelőre 141 telek (600—900 négyszögölesek) van beépítésére kiszemelve, melyek, homlokkal az országútnak, úgy fekszenek, hogy körülfogják a 72 holdas cinkotai kiserdőt, mely nyaralókhoz sétaparkul fog tartozni. (…)”
Felsoroltam néhány adatot – jelet – de mindig marad kérdőjel, mindig fennáll a lehetősége, hogy a térképrajzoló téved, az újságíró a hasára csap, a hirdető meg fals képet rakat be. Óvatosnak kell lenni a történelemmel.
Széman Richárd
Lám, eljött a helye a helyreigazításnak is: egy kedves olvasónk, Lohn János hívta fel a figyelmemet, hogy az előző cikkben a Rákos Vidéke idézet dátuma nem 1905, hanem 1915. A fentiek közé besorolhatjuk, hogy a helytörténész is lehet figyelmetlen. Annak viszont örülök, hogy van, aki el is olvassa a rovatot és odafigyel, ezzel segítvén a pontosság megközelítését.
A XVI. Kerületi Újság 16. számában olvasható: https://www.bp16.hu/hirek/keruleti-ujsag/202016szam-20200826