Az 1943. január 12-ei doni eseményekre emlékezett meg a XVI. kerületi Önkormányzat a Cinkotai temetőben. A helyi hősök emlékére koszorút helyezett el Kovács Péter polgármester és Szász József alpolgármester, továbbá Szatmáry Kristóf, kerületünk országgyűlési képviselője is fejet hajtott az elesettekért. 78 évvel ezelőtt több mint 120 ezer honfitársunk vesztette életét a Don-kanyarban. A szovjet Vörös Hadsereg súlyos csapást mért a második magyar hadtestre. A tragikus végkimenetelhez hozzájárult a mínusz 30-35 fokos hideg, a hiányos felszerelés, illetve az, hogy többszörös túlerővel és technikai fölénnyel kellett szembe néznie a második magyar hadseregnek.
Magyarország a második világháborúba azzal a céllal lépett be, hogy a trianoni békeszerződés által elcsatolt területeket visszaszerezze. Hazánk Németországgal lépett szövetségbe és lépett be a világháborúba 1941. június 27-én.
A német hadsereg, a Wehrmacht 1941 decemberébe szenvedte el az első komolyabb veszteséget Moszkvában. Ekkor Németország belátta, hogy több ezer kilométer hosszú szovjet harcvonalon nem képes mindenhol egyszerre támadni, ezért megalkotta kék hadműveletet, melynek célja az volt, hogy a Jelec és az Azovi-tenger közti frontszakaszon áttörve el kell jutni a Donig, majd biztosítva a folyót, onnan kiindulva elfoglalni Sztálingrádot és délen a kaukázusi – bakui olajmezőket. Azonban csak 178 hadosztálya állt rendelkezésre: így a hiányzó erőket a csatlós országoktól várták, köztük Magyarországtól is.
A második magyar hadsereg 207.500 fővel, Jány Gusztáv vezérezredes vezetésével indult el Magyarországról és 10 nap alatt érték el a frontvonalat. A német ígéretekkel ellentétben, miszerint nehézfegyvereket és műszaki felszerelést kapna, hiányos fegyverkezéssel és harci járművel érkeztek meg a helyszínre. A kék hadművelet keretében a magyar hadseregnek a frontszakasz legészakibb részére kellett vonulnia, hogy onnan Voronyezs felé törve jusson el, és tartsa a Don partját. A hadsereg július 6. és 10. közt érte el a Don vonalát, majd megkezdődtek a csaták.
A magyar katonák legyengülve, élőerőben megfogyatkozva rendezkedtek be. Továbbá számos baljós előjellel kellett szembenézniük: megszületett a szovjet-amerikai kölcsönbérleti szerződés, repülőbalesetben meghalt Horthy István kormányzóhelyettes, illetve a tél beköszöntével egyre súlyosabb problémákká alakultak a hiányosságok.
A Sztálingrád elleni ostrom 1942. augusztus 20-án kezdődött, és eleinte német sikereket hozott. Azonban az ostrom 90. napján fordult a helyzet: az oroszok először a románokon törtek át, majd bekerítették a maradék német hadsereget is. 1943. január 12-én pedig megkezdődött a szovjetek nagy voronyezsi támadása, melynek célja az volt, hogy minden délre eső német erőt elvágjanak.
A második magyar hadtest szinte érezte, hogy a tragédia hamarosan bekövetkezik, ugyanis felderítők már jelentették az ellenséges csapatok készülődését. 1943. január 12-én a szovjet Vörös Hadsereg súlyos csapást mért a kifáradt, gyengébb magyarokra. Több mint 120 ezer honfitársunk odaveszett: többen az ütközetben estek el, tűntek el vagy épp hadifogságba kerültek. A cinkotai elesettek nevét őrző emlékművet a Cinkotai temetőben helyezték el.
Gajáta Fanni