Életének 101. évében elhunyt dr. Bálint György agrármérnök a „kertek professzora”, a növények világának szakértője, Kertvárosunk díszpolgára, akinek emlékét az általa nagyra becsült és gyakran látogatott Kertvárosi Tanyaudvar róla elnevezett gyümölcsöskertje is őrzi.
Gyuri bácsi Gyöngyösön született. Az érettségiig eltelt első 18 évre úgy emlékezett vissza, mint élete legnyugodtabb, legbékésebb időszakára. Szerető családban, békeszerető, művelt emberek társaságában telt ez a közel két évtized. Édesapja arra tanította, hogy az emberiség eddig felhalmozott kultúrájának és tudásanyagának legfőbb lelőhelyei a könyvek, lexikonok. Így megtanulta, hogyan kaphat választ mások segítsége nélkül az őt érdeklő kérdésekre.
Érettségi után elvégezte a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetet, amely eközben Kertészeti Akadémiává, végül pedig Kertészeti Egyetemmé lépett elő.
Amilyen szívesen beszélt a gyöngyösi ifjú éveiről, annyira nem szeretett emlékezni a szenvedést és rettegést hozó háborús évekre. Érezhető keserűséggel csak annyit mondott erről, hogy családját elnyelte a történelem. Ezt az időszakot átugorva élettörténetét mindig ott folytatta, hogy ausztriai szanatóriumi kezelést követően tért haza a háború után a kifosztott családi gazdaságba. Reményt csak az adott, hogy 1944-ben az aratást a háború már elsöpörte, így a kipergő szemekből vetés nélkül kikelt a gabona. Ezzel pedig megadatott a talpra állás esélye.
Telt múlt az idő, és már éppen kezdett jóra fordulni minden, amikor 1948-ban megjelent három ember a pártbizottságtól, és választást ajánlottak a fiatal gazdálkodónak: vagy internálják, vagy 24 órán belül eltűnik a környékről. Két bőröndnyi „vagyonnal”, egy másfél éves gyerekkel és egy kétségbe esett feleséggel költözött föl Budapestre. Kiterjedt ismeretségi köre révén dolgozott a Földművelésügyi Minisztériumban, az Agrárgazdasági, majd, a Kertészeti Kutatóintézetben, általában addig, amíg végig nem olvasta valaki az önéletrajzát, és rá nem jöttek, hogy neve szerepel a kuláklistán.
A sorozatos elbocsátásokat megunva elkezdett kerteket gondozni, aminek híre ment, és hamarosan elismert, népszerű kertészként kereste meg családjának a kenyeret. Majd felfigyelt egy pályázatra, amelyben a Mányi Állami Gazdaság segédagronómust keresett. Ekkor a szerencse is mellé szegődött, mert a főagronómusnak komoly baja támadt a törvénnyel, és hirtelen kellett a helyére valaki, aki érti is a szakmáját. A kényszer az illetékesekkel feledtette a kuláklistát, és kinevezték főagronómusnak. 15 évig igen eredményesen dolgozott ebben a munkakörben. Ott érte az 1956-os forradalom is, amikor megválasztották a munkástanács igazgatójának. Néhány évvel később nagy átszervezések jöttek. Az általa vezetett nagyon sikeres Mányi Állami Gazdaságot összevonták két másik veszteségessel. Ennek sokéves agónia után közös csőd lett a vége.
Majd elérkezett 1981, és a Magyar Televízióban elindult az Ablak című műsor, amely az addig csak szakmai körökben elismert agrárszakembert országosan ismertté és népszerűvé tette. A nézők 24 évig minden héten találkozhattak a képernyőn Bálint gazda szakmai tanácsaival. Aztán az Ablak is áldozatul esett az elmúlásnak. Akkor már főszerkesztője volt a Kertészet és szőlészet című hetilapnak, és alapított mellé még három másikat, amelyek ma is léteznek Közben elérte a nyugdíjkorhatárt, és elhatározta, hogy visszavonul. Ebből azonban nem lett semmi, mert országszerte hívták előadásokat tartani, és igényt tartottak szakcikkeire is. Ezeknek a meghívásoknak és felkéréseknek szinte haláláig eleget tett.
Most azonban végleg nyugalomba vonult, és kipihenheti az elmúlt 100 év megpróbáltatásait, fáradozásait és azt a rengeteg munkát, amely olyan népszerűvé tette őt az ország közvéleménye előtt.
Dr. Bálint György július 28-án lett volna 101 éves, a XVI. kerületi Önkormányzat saját halottjának tekinti. Nyugodjék békében!