Megrendülten értesítjük Önöket, hogy életének 88. évében elhunyt lovag vitéz Palla László, kerületünk díszpolgára, a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségének egykori elnökségi tagja, a XVI. kerületi szervezet korábbi elnöke.
Palla László Tiszadobon született, ott is járt elemi iskolába, majd Miskolcon polgáriba. Közben jött a második világháború, és amint a front elérte Miskolcot, meg kellett szakítania tanulmányait, és visszaköltözött Tiszadobra, mert a miskolci ipartelep állandó, heves bombázása miatt folyamatosan életveszélyben voltak. Később a Miskolci Kohóipari Technikum következett, amelynek elvégzése után Kisvárdára helyezték a Vulkán Vasöntöde és Gépgyárba. Már ott dolgozott, amikor beiratkozott a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre, és ott szerzett diplomát.
Amikor elérkezett 1956, már vezető beosztásban volt az öntődében. Kisvárdára október 23-án este, a pesti vonattal érkezett a forradalom híre. Másnap beválasztották a megalakuló Vállalati Forradalmi Munkástanács elnökségébe, majd a Kisvárdai Városi-Járási Forradalmi Bizottmány elnökségébe és a Nemzetőrségbe is. Kisvárdán ugyan harci cselekmények nem voltak, de az élet kizökkent a megszokott kerékvágásból. Palla László ebben a rendkívüli helyzetben a közrend, a közbiztonság és a közellátását megőrzését kapta feladatul. Néhány társával egy nagy vöröskeresztes ponyvával álcázott teherautóval két szállítmány fegyvert is kivittek Kisvárdára, amelyeket az öntöde pincéjében helyeztek el. Emellett agronómus feleségével röpiratokat szerkesztettek és terjesztettek. A szabadságharc bukása után még benne volt a MUKK mozgalomban. Ennek tagjai 1957 tavaszára egy újabb forradalom illúzióját dédelgették, ezért előállították, és mint a társadalomra veszélyes elemet közbiztonsági őrizetben tartották. Amikor kiengedték, őt is és feleségét is elbocsátották az állásából.
A környező megyékben sehol nem találtak munkát, végül nagy nehezen egy kis budapesti öntödében kapott állást. Helyzetük azonban valójában sohasem rendeződött igazán, mert mire a tárgyi és anyagi feltételek rendelkezésre álltak egy emberibb élethez, elfogyott az egészség. A fogva tartása idején a puskatussal történt ütlegeléstől olyan fejsérülést szenvedett, amely kezdett panaszokat okozni.
1990-ben leszázalékolták és nyugdíjazták, ekkor költöztek a XVI. kerületbe. Ezután négy évig tartó kezelés következett, mire úgy érezte, hogy közéleti szerepet vállalhat. Egy évtizedig vezette a XVI. kerületi Közművelődési Tanácsot, majd a POFOSZ XVI. kerületi elnökeként dolgozott, de tagja volt a POFOSZ Budapesti és Országos Elnökségének, valamint az Országos Számvizsgáló Bizottság elnöki tisztét is betöltötte.
Amíg betegsége meg nem akadályozta ebben, állandó résztvevője és szónoka volt a Kertváros állami és nemzeti ünnepeinek. Igyekezett egységbe tömöríteni a kerületi ’56-osokat, és szívén viselte a forradalom és szabadságharc emlékének megőrzését, valamint Tóth Ilona emlékének ápolását. Szintén szívügye volt az iskolás korosztályok megismertetése a kommunizmus valódi arcával és 1956 hiteles történetével.
Tevékenységéért sok elismerésben részesült. Több más kitüntetés mellett birtokosa volt a POFOSZ Hazáért Arany Érdemkeresztjének, Az 1956-os Forradalom Hőse Érdemkeresztnek, a Honvédelemért II. Ezüstkeresztnek, a Vitézi Tiszti Keresztnek, a Maléter Pál Érdemkeresztnek és a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésnek. 2014. március 15-e óta ezt a sort gazdagította a Budapest Főváros XVI. kerület Díszpolgára cím is.
Lovag vitéz Palla László távozásával az 1956-os forradalom és szabadságharc egy jelképes alakja távozott. Emlékét nem csak az utódnemzedékek őrzik majd, hanem a forradalom eseményeit megörökítő krónikák is. Palla Lászlót a XVI. kerületi Önkormányzat saját halottjának tekinti.
Nyugodjék békében!