Életének 81. évében elhunyt Teszák Sándor

Életének 81. évében elhunyt Teszák Sándor, a Kertváros közismert grafikusművésze, karikaturista, az egykori Ikarus Karosszéria és Járműgyár fődekoratőre, a Budapest Főváros XVI. Kerületéért kitüntetés birtokosa, lapunk egykori munkatársa.

Egy nagy előd, Szepes Béla sportkarikatúrái hatására már általános iskolás korában tudta, hogy rajzoló, sőt karikaturista szeretne lenni. Minden adottsága megvolt hozzá. Már gyerekként kitűnően rajzolt, és hajlamos volt a dolgok fonákját, humoros oldalát észrevenni. Szülei azonban a rajzművészetnél komolyabb szakmát szántak fiuknak, így épületgépészeti technikumba kellett járnia. Érettségi után azonban korábbi álmainak megfelelően a rajz lett a főfoglalkozása, fölvették az Ikarus gyárba dekorációsnak. Ebben a műfajban hamarosan a legelismertebbek között tartották számon. Állami ünnepek előtt gyakran kölcsönkérték más nagyvállalatok, hogy nekik is ő készítsen ünnepi plakátokat, molinókat és színpadi díszletet. Egy közel 30 fős brigád élén hosszú évekig az ő feladata volt az augusztus 20-i vízi parádéban résztvevő hajók feldíszítése is. Sokoldalú tehetségét bizonyítja, hogy tagja volt az Ikarus gyár amatőr színjátszó csoportjának, és ebben a kategóriában egyszer az év férfiszínésze címet is elnyerte. Rajzkészségét nem csak dekorációk készítésében kamatoztatta, hiszen egymást érték a kiállításai. Felsorolhatatlan számú díjat nyert belföldön, és Európa számos országában is. Ismerték őt Chicago és San Francisco kiállítótermeiben és meghívták a francia, német, belga, bolgár, spanyol, olasz, macedon és ciprusi karikatúra-fesztiválok rendezői is. Ezekről egy első, három második, egy harmadik és három negyedik helyezéssel tért haza. Rajzai itthon megjelentek az Ikarus újság mellett a Lúdas Matyi, az Új Tükör és a Füles oldalain, valamint az összes kerületi újságban is.  Számos elfoglaltsága mellett jutott ideje arra is, hogy az egykor leghíresebb magyar humorista, Galambos Szilveszter kötetét illusztrálja. Állandó munkatársa volt a Helytörténeti Füzetek sorozatnak, és rajzait megtaláljuk hat kerületi mese- illetve sportkönyvben is.

Jellemzése hiányos volna, ha – még ebben a szomorú pillanatban is – nem említenénk meg, hogy egyáltalán nem álltak távol tőle a csibészes csínytevések sem, amelyek némelyike még a gyárigazgatóknak is fejtörést okozott. Amikor egyikük a Kádár-rendszer kellős közepén a gyárba belépve egy szilveszteri plakáton ezt a feliratot olvasta: „Röhögve megyünk tönkre”, magából kikelve fogadkozott, hogy amint előkerül ez a plakátpiktor, olyan pártfegyelmit akaszt a nyakába, hogy azt megemlegeti. Ennek azonban volt egy objektív akadálya: a plakátpiktor sohasem volt párttag. Az ő hatalma rajzkészségében, kézügyességében rejlett, és ez kivételezett helyzetbe hozta őt.

Miközben nagy kalandként élte az életét, baráti köre és népszerűsége egyre nőtt. Megválasztották tanácstagnak, ami saját bevallása szerint annak volt köszönhető, hogy a kampányban megígérte, a lakógyűléseket a kocsmában tartja. Ezt a kocsmárosok nagy örömére be is tartotta.  Igazi közösségi ember volt. Lakóhelyén, a mátyásföldi Géza utcában mindenki előtt nyitva állt a kapuja. Gyakran előfordult, hogy valamelyik szomszéd előzetes bejelentés nélkül, korán reggel becsöngetett hozzá kezében két kupicával, ezek egyike sem volt üres, és szertartásos könyökemelgetés kíséretében megindították a napot.

A megszámlálhatatlan barátnál egy valami volt fontosabb számára, a család. Felesége, Marika 59 évig volt hű társa, és végtelen szeretettel ápolta őt az utolsó pillanatig.  Mindent megadtak két gyermeküknek, és ha négy unokájáról esett szó, a „Papinak” olykor párás lett a szeme. Ez az érzés nem is maradt viszonzatlan. Az utolsó napokon, amikor már nem lehetett mást tenni, mint gondoskodó szeretettel körülvenni a távozni készülőt, az unokák is felnőttként vették ki részüket Papi ápolásából. Sajnos azonban az elkerülhetetlen így is bekövetkezett. Teszák Sándor, a népszerű –Szák– karácsony másnapján, december 25-én délután elhagyta a földi világot. Mindig mosolygó tekintetét, humorát, barátságának és kivételes egyéniségének emlékét örökre megőrizzük.

Temetése 2019. január 11-én, pénteken, 14:30-kor lesz a Cinkotai Temetőben.

Forrás: XVI. Kerületi Újság