1848 Cinkotán
A 19. század első fele az az időszak volt, amikor a tehetős (milyen jó magyar szó, kifejezi azt, hogy akinek megvan a lehetősége, kezdhet is vele valamit – manapság nem nagyon használjuk), szóval a tehetős magyar urak legjobbjai vagyonuk hátországa támogatásával belefogtak olyan dolgokba, amitől az ország is előbbre került. Nem sorolnám ezeket, remélhetőleg mindenki tudja (és érti is).
Az „Új Világ”, az értelem és a múlt lerombolásának 40 éves korszakában nem volt divat dicsérni a „kisebb”, helyi urakat és ez az örökség sajnos ránk maradt. Cinkota hűbérura, Beniczky Ödön még csak hagyján, őt „csak” elfelejtettük. A fiáról, Beniczky Gáborról „jópofa” adomák keringenek, mint kártyás, mulatós, lóversenyes alakról, aki úri kedvében főbe lőtte magát, de arról, hogy mit tett például Cinkotáért, senki sem beszél. Pedig a 16. kerület ma nem ilyen lenne, ha nem ő lett volna Cinkota ura Pest „aranykorának” kapujában, lehet, nagy gyártelepek, lakótelepek terjeszkednének a két lebetonozott patak között. Felesége, Batthyány Ilona, aki a fent említett tehetős nagyurak egyik legjobbjának, Batthyány Lajosnak a leánya volt, valamivel jobban járt, őt sokáig csak kedvesen gyagyás öregasszonynak gondolták, akinek egy jó tulajdonsága volt, hogy szeretett a „nép” fiaival mulatni, és hogy árvaleány iskolát adományozott a falunak, ami viszont nem igaz. De ez sem gátolt meg senkit abban, hogy kastélyukat ugyanezen nép nevében, széthordva a faluban, titkon élvezzék az úri miliő egy-egy részletét. Mára Batthyány Ilona megítélése változott, de férjéről és apósáról ma sem tudunk jóformán semmit. A jövő feladata lehet hitelesen feldolgozni Cinkota és a 16. kerület történelmét erőteljesen meghatározó család történetét.
Másfél hete ünnepeltük március 15-ét, térjünk vissza 1848-hoz és Beniczky Ödönhöz, akinek a szabadságharchoz való viszonyát dokumentumok, helynevek, legendák őrzik. Utóbbiról már sokszor volt szó: neki köszönhetjük a pesti határ menti fogadója és egyben a környék, Nagyicce nevét. Most azonban nem erről írnék (már többször megtettem a fogadó kapcsán), de még leírom, az 1850-es években Mátyás királyhoz kötni egy fogadó nevét nem volt császárpárti tett.
Amiért azonban ezt a hosszú bevezetőt leírtam, csak néhány sor, de ha elolvassák, láthatják, Beniczky Ödön tettekkel is bizonyította, hogy a szabadságharc mellett áll.
A cinkotai evangélikus egyház levéltára őrzi azt az 1848. március 22-én (!) írt községi jegyzőkönyvet, amely közli Beniczky Ödön jószágigazgatója, Erdei Fülöp által a cinkotai elöljáróságnak küldött alábbi sorokat.
A jegyzőkönyv kezdősorai:
„Az 1848-ik évi Mártius 22-ik napján volt azon Öröm Nap, a’ mellyben Czinkota helység lakosai minden Úrbéri teher viseléstől fel mentetvén szabad honfi polgárok sorába léptek. – Ennél fogva a már szabad község elöljárói részint háladatoságból, részint pedig örök emlékül ezen Nagy Napot meg Ünepelni és az egész eseményt ezen Jegyző Könyvbe bé igtatva elrendelték.”
Ezután két oldalon következik az ünnephez vezető forradalmi események leírása, majd lejegyezték Beniczky Ödön levelét:
„Czinkota helység becsületes lakosi!
A magyar nemzet kivívta szabadságát, miszerint most már magyar független kormány által fognak dolgai el-intéztetni.(…)
Jóllehet ezen a’ magyar nemesség által alkotandó törvény még eddig szentesítve, s ki hirdetve nem lévén, kötelező erővel még – nem bír, még-is el-határozá t(ekinte)t(e)s Beniczky Ödön Tábla Bíró Úr ember szeretetében s eddig volt jobbágyai iránt hajlamában, mi szerint a törvényt részben ő megelőzi. (…) miszerint önkéntes szabad akaratánál fogva mai naptól fogva minden úrbéri terhétől (…) végképpen s örökre fel vannak mentve. (…)”
Gyakorlatilag saját jogon, birtokán kihirdette a hűbériség felszámolását.
Beniczky Ödön (Pest, 1822. február 12. – Cinkota 1874. szeptember 13.), Gödöllő táblabírája 1848. július 5-től 1849. augusztus 13-ig volt a képviselőház tagja, majd 1861-től haláláig.
A 2007-ben megjelent Gödöllő története I. kötetében Horváth Lajos így foglalta össze Gödöllő képviselőjének 48-as múltját: „(…) A császári hatóságok titkos nyilvántartása szerint Beniczky Ödön a „nyílt rebellisek”, a radikális párthoz tartozott. Ezt a tényt későbbi politikai magatartása is igazolja. Ennek ellenére és annak köszönhetően, hogy nem volt jelen a Habsburg-ház trónfosztásakor, I. Ferenc József 1850. július 20-án, mint „kevésbé kompromittált egyént” 208 társával együtt amnesztiában részesítette. (…) a forradalom és szabadságharc legradikálisabb fordulata idején, birtokán (Zsámbok -SzR) lakva semlegességet tanúsított. (…)
A Habsburg-abszolutizmussal szemben állt, a passzív rezisztencia álláspontjára helyezkedett, azaz az alkotmányos rend helyreállításáig osztrák hivatalt nem vállalt.”
1867-ben az ellenzéki 48-as párt tagjai nem értettek egyet Ferenc József megkoronázásával. Tiltakozásul, Madarász József vezetésével Beniczky Ödön fogadójába, az akkor már majd’ két évtizede nevet kapott Czinkotai Nagyitczébe vonultak ki.
Ahogy fiának és feleségének, Batthyány Ilonának, neki sincs fája a sashalmi fasorban. Pedig talán megérdemelnék mindhárman.
Széman Richárd
A XVI. Kerületi Újság legfrissebb száma: https://www.bp16.hu/hirek/keruleti-ujsag/202106-szam-20210324