Ugrás a tartalomra

Húsvét utáni körkép kerületünk történelmi gyülekezeteiből

Börönte Márta
Gödölle Márton
Bíró Botond

A járványhelyzet az élet megannyi területén túl a vallásgyakorlásba és a hit megélésébe is erőteljesen beleszólt. A közösségi, személyes alkalmakat online konferenciák váltották, a templomból pedig videóközvetítés vagy felvétel segítségével szól az ige. Megkérdeztük kerületünk történelmi gyülekezeteinek vezetőit, miként élték meg a húsvéti időszakot ezekben a vészterhes időkben.         

--------------------------------------------------------
Bíró Botond
lelkipásztor,
Cinkota–Mátyásföldi
Református Gyülekezet

Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy a második korlátozásokkal szabályozott húsvét még nehezebb lesz, akkor hitetlenkedve kinevettem volna. Tavaly ilyenkor – ha lehet így fogalmazni – az újdonság erejével hatott a szigorítás, életünkben talán először éltük meg, hogy valami okból (hivatalos elrendelés, és nem félelmeink miatt) nem lehet átlépni a templom küszöbét. Mint minden új dolognál – akár jó, akár rossz –, ösztönösen kerestük a válaszreakciókat. A XXI. században már nem korlátoz bennünket annyira a valós tér, kiléptünk az éterbe, az online világba. Amíg kiépítettük az új csatornákat, újszerű „varázsa” volt ennek a világnak. A közép és fiatal korosztály „harapott” a gyülekezeti élet új és izgalmas(abb)nak tűnő formájára. Az idősebbek talán jobban sejtették, hogy csak áltatjuk magunkat.
Mostanra a kedv lelohadt, elfáradtunk, túl sok mindent kellett elengedni. Van, amit nem lehet online megélni. Nem lehet online keresztelni, sem úrvacsorát venni, de énekelni sem, sőt a nappaliban, vagy a konyhában megélt istentisztelet sem ugyanaz, mint a templomban. A visszafogott karácsony után a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó konfirmáció is elmarad. Nincsenek gyülekezeti hétvégék, kirándulások, szeretetvendégségek. A böjt már nem elkért valamit, amit még önként adtuk volna, hanem határozottan elvett. Most a nagyhét, a virágvasárnaptól húsvétig vezető út is magányos zarándoklattá vált. De túl sokat voltunk már magunkban. Csak a saját gyengeségünk, erőtlenségünk, korlátaink és korlátozásaink, betegségünk, félelmeink vesznek körül. Hiányzik a közösség, amelyet olyan sokszor kritizáltunk, hiányzik a másik ember, aki annyiszor terhes volt már, a régi szokásaival idejét múltnak tartott vallásosság, a templom csendje, vagy éppen nyüzsgése.
Mindaz, amit eddig megfogalmaztam, nem más, mint az igazi húsvét kiinduló pontja. Mikor volt nagyobb szükség a feltámadás reménységével élni, mint most? A halálból való feltámadás nem egyszerűen (vagy éppen elképzelhetetlenül bonyolultan) valami túlvilági létezésbe vetett hit, hanem az élet állandó megújulásának reménysége, nem emberi, hanem isteni erőből. Nem csupán az a halott, aki a sírban fekszik, akit eltemettünk, hanem az is, aki él, de nem mutat már igazi életjeleket. Aki mindkettőt életre tudja hívni hatalmával, az az örökkévaló Isten, aki Jézust is feltámasztotta húsvét hajnalára.


--------------------------------------------------------

Börönte Márta
lelkész,
Rákosszentmihály–Sashalmi
Evangélikus Egyházközség

„Isten megsegít, megújít szeretetével”

Böjt, az az időszak lehet az ember életében, amikor elindulhat az önismeret útján, megvizsgálja, és leteszi Jézus Krisztus keresztje elé fájdalmait, nehézségeit, félelmeit, kétségeit. Csendre van szükség ehhez. „Csak Istennél csendesül el a lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom...” (62. Zsoltár 2-3)
A gyülekezetben tudatosan ajánlunk – különösen böjtben – önismereti könyvet. Idén Gary Chapman A szeretet másik arca a harag című könyvére esett a választás. A szerző írja: „Isten életformája a szeretet. A feltétel nélküli szeretet a legpozitívabb, amit kitűzhetünk magunk elé... Meghallgatni, meghallgatni, meghallgatni – ez a megértés útja.” Különösen is fontos most meghallgatni egymást.
Ezt tesszük a gyülekezetben telefonon, skype-on, írásban, személyes találkozásokban, mert a ki nem mondott harag Isten és ember, valamit ember és ember közé állhat. A Lélek által Húsvét vasárnapján harag nélkül szeretnénk együtt megállni Jézus Krisztus üres sírjánál, megélve, hogy Isten Fia feltámadt minden emberért.
Isten kegyelméből elkészült a Gyertyafény újságunk 400 példányban, és postai úton valamint e-mailben megküldtük a gyülekezeti tagoknak, kérve, hogy az újság továbbadásával bátorítsanak másokat. „Veled van Istened az Úr, Ő erős és megsegít! Repesve örül neked, megújít szeretetével!” (Zofóniás 3,17 )
Húsvét vasárnapjára Tagai Péter gyülekezeti tagunk filmet készített Gáncs Péter evangélikus püspök és a fiatalok szolgálatával. Így visszük el az örömhírt az otthonokba: Az Úr feltámadott! Valóban feltámadott! A Nagyhét többi alkalmán más formában juttatjuk el az örömhírt.
A templom kapujára fehér szíveket helyeztünk el szalaggal. A szíven ez a felirat áll: „Szeretlek, mert szeretlek.” Az üzenet a Mindenható végtelen szeretetére utal, aki úgy szeret, ahogy vagyunk, fájdalmainkkal, hibáinkkal, örömökkel, álmainkkal együtt. A szívek elvihetők a templom kapujáról ajándékba. Szeretettel készítették Sasvári Mária, az Apró Mancsok Klubjának vezetője és Gonda Csilla gyülekezeti tagunk.
Áldás szavával üzenem minden olvasónak: „Ti, akik a menny háza népe vagytok, bizakodva tekintsetek az eljövendő felé. Ti, akik Isten szeretett gyermekei vagytok, éljétek át ezt a belső összetartozást – itt és most!” Varga Gyöngyi evangélikus lelkésznő Remény s ég című könyvéből.
Az Úr feltámadt! Örvendezzünk!”

---------------------------------------
Gödölle Márton
plébános,
Budapest-Mátyásföldi
Szent József Plébánia

Az elmúlt hónapokban a Mátyásföldi Plébánia közösségében is a járványügyi helyzet szerint alakultak a lehetőségek. November 11-ig még élőben tarthattuk a plébániai közösségi alkalmakat, a hittanokat, a cserkész-összejöveteleket. Onnantól ezek csak online valósulhattak meg. A szentmiséket még ekkor nyilvánosan tarthattuk, és csak március 8-tól szünetelnek a nyilvános istentiszteletek. A híveket arra kértük, hogy otthonról az interneten vagy a tömegtájékoztatás eszközein kapcsolódjanak be a szentmisékbe. Tavaly március óta minden szentmisét élőben közvetítünk. Vasárnap a Mátyásföldi Plébánia YouTube csatornáján, a hétköznapi miséket a Mátyásföldi misék nyilvános Facebook oldalán. Gyóntatás folyamatosan lehetséges Márton atyánál való egyéni bejelentkezéssel és a pénteki szentségimádás alatt.
A tavalyihoz hasonlóan az idei Húsvéton is formabontó volt az ünneplés az egyházközségben. A hívek nem tudtak jelen lenni a templomban a szertartásokon, a megszokott templomi díszítés az otthonokban hiányozott, a szimbólumok ereje kevésbé volt átütő. Ez a hívekben tudatosíthatja, hogy mekkora kincs a nagyheti szertartások „rendje”, a pap számára pedig azt, hogy mekkora kincs a hívő nép jelenléte, de azt is, hogy Jézus győzedelmes Húsvétját nem lehet karanténba zárni. „Aki saját Fiát mindnyájunkért áldozatul adta, hogy ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem élet, sem halál, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8, 32-39)
Ahogyan Szent Pál írja a Római gyülekezetnek, az nekünk is szól. A mostani helyzet – hogy otthonainkban vehetünk csak részt a közvetített szentmiséken – kreatív és bensőleg elkötelezett személyes odaadottságot kíván meg mindenkitől. Saját otthonunkban és szívünkben történik meg a húsvét. A helyzet által kikényszerített alkalom ez – ha úgy tetszik, vizsga –, hogy lemérjük a magunk hitét és elkötelezettségét. Megélhetünk valamit azoknak a totális üldözésben élő keresztényeknek a fájdalmából, akiknek évekig nincs lehetőségük a Húsvét vagy a vasárnap közösségi ünneplésére. Hozzájuk mérten mi elkényeztetettek vagyunk. A média közvetítése által otthonunkba jön az ünneplés. Féltve óvjuk ezért hitünket és vallásgyakorlatunkat, hogy a mostani idők ne lelki kiüresedéséhez, hanem megerősödéshez vezessenek.
A média által közvetített szertartásokban való részvételhez érdemes megfontolni a következő szempontokat: A közvetített szentmise is aktív bekapcsolódásra hív, nem nézelődésre való. Úgy nézzük a felvételt, ahogy a templomi szentmisén is részt vennénk. Imádságos lelkülettel, a liturgikus feleleteket fennhangon mondjuk, az énekekbe kapcsolódjunk be. Amikor tiszteletünk jeleként állni vagy letérdelni szoktunk, akkor otthonunkban is így tegyünk. Amikor pedig az áldozásra kerül sor, akkor szítsuk fel magunkban a vágyat, hogy a köztünk is jelen levő Krisztussal találkozzunk. Érdemes meggyújtani egy gyertyát a monitor mellett, ami Krisztus világosságát, és az általa nekünk hozott lelki világosságot, valamint a mi készségünket jelzi, akár kis fehér terítővel letakarni egy kisasztalt alatta, feszületet tenni mellé, mintha az oltárt jelképezné.

Gueth Ádám

Hír kategória
Közzétéve
2021. 04. 12. - 11:03
Utoljára szerkesztve
2021. 04. 12. - 11:04