Ugrás a tartalomra

„Itt is a győztesek ítélkeztek a vesztesek felett”– interjú Dr. Horváth Attilával a párizsi békeszerződésről aláírásának 73. évfordulója alkalmából

A trianoni békediktátum tragédiája már széles körben elterjedt a köztudatban. Kevésbé ismeretes viszont a II. világháborút lezáró, 1947. február 10-én aláírt párizsi béke, melynek előzményeiről, hatásairól, máig tartó következményeiről Dr. Horváth Attila jogtörténészt, alkotmánybírót, kerületünk lakóját kérdeztük.

– Sok vita folyik arról, hogy melyik békeszerződés (avagy békediktátum) érvényes ma, a trianoni vagy a párizsi. Mi az igazság?

– Értelemszerűen a Párizsi békeszerződés, amelyet 1947. február 10-én hirdettek ki és Magyarországon az 1947. évi XVIII. törvénybe foglaltak „érvényes” bizonyos értelemben. Azóta ugyanis 74 év telt el. Nem létezik már sem a Szovjetunió, sem Csehszlovákia, sem Jugoszlávia. A jóvátételt is régen, sokszorosan kifizettük.

– Sokszor halljuk, hogy Trianonban diktátum született. Ez igaz párizsira is?

– Sajnos igaz. Itt is a győztesek ítélkeztek a vesztesek felett. Ráadásul mivel mi a szovjet megszállás alá kerültünk, emiatt sokkal rosszabb feltételek mellett döntöttek rólunk. A moszkvai vezetés és a Sztálin utasításainak szolgai módon engedelmeskedő kommunisták miatt sem lehetett kedvezőbb feltételeket kialkudni. Gondolok itt elsősorban a területi kérdésekre.

– Kérem, ismertesse röviden, mit is tartalmazott a békeszerződés Magyarország számára!

– Visszaállították a Trianoni békeszerződésben megállapított határokat, azzal az eltéréssel, hogy Csehszlovákiához csatolták Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsun községeket, az úgynevezett pozsonyi hídfőt. Ezzel elvesztettük az első és a második bécsi döntéssel visszaszerzett magyar többségű területeket. Előírták, hogy Magyarország tartsa tiszteletben az emberi jogokat és tiltsa be a fasiszta szervezeteket. Az emberi jogokat azonban Magyarországon a Vörös Hadsereg és a Kommunista Párt sértette meg. Előírták a háborús bűnösök felelősségre vonását. Ezt a magyar népbíróságok az 1945. évi VII. tv. alapján megtették. Egyedül a kommunisták, miközben a legvehemensebben követelték a

felelősségre vonásokat, mentesítettek ez alól egyes nyilasokat úgy, hogy beléptették őket a Kommunista Pártba. Rajk László pedig belügyminiszterként megakadályozta testvérének, a nyilas államtitkár Rajk Endrének bíróság elé állítását. Határoztak arról is, hogy a megszálló hatóságok 90 napon belül hagyják el Magyarország területét. Erre azonban nem került sor. A szovjet vezetés arra a mondvacsinált érvre hivatkozott, hogy Magyarországon keresztült tudják biztosítani Ausztria négyhatalmi megszállását. Ez természetesen nem volt igaz, mert miután 1955-ben Ausztria semleges ország lett, és kivonultak onnan a megszálló csapatok, Magyarországon továbbra is maradtak.

Csak a rendszerváltozás után került sor szovjet hadsereg kivonására. (Az Országgyűlés a 2001. évi XVII. törvényben nemzeti emléknappá nyilvánította június 19. napját.)

Emellett jóvátételként 200 millió dollárt kellett fizetnünk a Szovjetuniónak, 70 milliót Jugoszláviának, 30 milliót pedig Csehszlová­kiának. (Csehszlovákia vonatkozásában érde­kes módon eltekintettek a Tiso-féle fasiszta szlovák állam felelősségétől.)

– Miért csatoltak el további magyar falvakat a pozsonyi hídfőnél?

– A csehszlovák vezetés arra hivatkozott, hogy ennek a területnek a megszerzése stra­tégiai fontosságú, mert Magyarország innen intézhetne támadást Pozsony felé. Érvként a tüzérségi lövegek lőtávolságára hivatkoztak. Természetesen ebből semmi sem volt igaz. A három falu magyar lakosainak legnagyobb részét ezután elüldözték és helyükre szlová­kokat telepítettek. Az úgynevezett pozsonyi hídfő révén tudták aztán a bősi vízerőműhöz egyoldalúan elterelni a Dunát.

– volt-e reális esély arra, hogy a II. Világháború előtti területi gyara­podásból valami megmaradhat Ma­gyarországnak?

– A békeszerződést előkészítő tárgyalásokon felmerült annak a lehetősége, hogy egyes magyar többségű területek Magyarországhoz kerülhetnek, de a szovjet vezetés nyomására ezek csak tervek maradtak. Nagy Ferenc, aki akkor volt miniszterelnök, a visszaemlékezé­sében leírja, hogy Rákosi Mátyás még a terü­leti kérdések felvetését is megpróbálta meg­akadályozni.

– A trianoni békediktátum ellen Ap­ponyi Albert gróf szólalt fel híres beszédében. Volt-e hasonló Párizs­ban?

– A magyar delegációt a szovjet vezetők tá­mogatása által külügyminiszterré kinevezett Gyöngyösi János vezette, aki minden diplo­máciai tapasztalat nélkül, a maga módján igyekezett védeni a magyar érdekeket. Ebben akadályozta szerény nyelvtudása is. Csak franciául tudta az előre megírt beszédét fel­olvasni.

– Miért tekinthető súlyosabbnak, mint a trianoni béke?

– Azért, mert a szovjet típusú diktatúra miatt Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Romá­niában, Jugoszláviában a magyarok helyzete sokkal rosszabb lett. Nem fordulhattak nem­zetközi fórumokhoz, mint ahogy azt koráb­ban megtehették, megfosztották őket tulaj­donuktól, emberi jogaiktól. Csoóri Sándor fogalmazott úgy, hogy a magyar kisebbség kettős elnyomás alá került. A diktatúrában a többségi lakosság is jogfosztott lett, de a nem­zetiségeket még külön is elnyomták.

– Mennyiben változott azóta az európai nemzetiségi politika, vagy akár a környező országok hozzá­állása?

– A rendszerváltozás révén megszűnt a szov­jet típusú diktatúra. A volt szocialista orszá­gok alkotmányos államok lettek, de a kezdeti reményeink, hogy majd a nemzetiségi kérdés is ezzel egy csapásra megoldódik, illúziónak bizonyult. Mindemellett a határon túli magya­roknak pártjaik, intézményeik lettek. Az Euró­pai Unióhoz való csatlakozás is sok előnnyel járt ezen a téren. Ennek egyik eredményét mindenki megtapasztalhatja, amikor például mindenfajta határellenőrzés nélkül átutazhat Magyarországról Szlovákiába. Összességében tehát pozitív folyamatok indultak el.

– Milyen lehetőségeink vannak a kárpát-medencei magyar nemzetisé­gek segítésére?

– A magyar kormány nagy erőfeszítéseket tett és tesz a határon túli magyarok érdekében. Ezek közül gondoljunk csak a kettős állam­polgárságra, a magyar igazolványok kiadásá­ra, a kulturális intézmények támogatására. Az utóbbi években több mint százezer magyaror­szági diák tekinthette meg tanulmányi kirán­dulás keretei között a határokon túli magyar emlékműveket, intézményeket. Számtalan kulturális és gazdasági tárgyú fejlesztés is in­dult, reméljük, ezeket már nem akadályozza majd a vírus.

Gueth Ádám, XVI. Kerületi Újság

Hír kategória
Közzétéve
2021. 02. 10. - 20:19
Utoljára szerkesztve
2021. 02. 10. - 20:20