A trianoni békediktátum tragédiája már széles körben elterjedt a köztudatban. Kevésbé ismeretes viszont a II. világháborút lezáró, 1947. február 10-én aláírt párizsi béke, melynek előzményeiről, hatásairól, máig tartó következményeiről Dr. Horváth Attila jogtörténészt, alkotmánybírót, kerületünk lakóját kérdeztük.
– Sok vita folyik arról, hogy melyik békeszerződés (avagy békediktátum) érvényes ma, a trianoni vagy a párizsi. Mi az igazság?
– Értelemszerűen a Párizsi békeszerződés, amelyet 1947. február 10-én hirdettek ki és Magyarországon az 1947. évi XVIII. törvénybe foglaltak „érvényes” bizonyos értelemben. Azóta ugyanis 74 év telt el. Nem létezik már sem a Szovjetunió, sem Csehszlovákia, sem Jugoszlávia. A jóvátételt is régen, sokszorosan kifizettük.
– Sokszor halljuk, hogy Trianonban diktátum született. Ez igaz párizsira is?
– Sajnos igaz. Itt is a győztesek ítélkeztek a vesztesek felett. Ráadásul mivel mi a szovjet megszállás alá kerültünk, emiatt sokkal rosszabb feltételek mellett döntöttek rólunk. A moszkvai vezetés és a Sztálin utasításainak szolgai módon engedelmeskedő kommunisták miatt sem lehetett kedvezőbb feltételeket kialkudni. Gondolok itt elsősorban a területi kérdésekre.
– Kérem, ismertesse röviden, mit is tartalmazott a békeszerződés Magyarország számára!
– Visszaállították a Trianoni békeszerződésben megállapított határokat, azzal az eltéréssel, hogy Csehszlovákiához csatolták Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsun községeket, az úgynevezett pozsonyi hídfőt. Ezzel elvesztettük az első és a második bécsi döntéssel visszaszerzett magyar többségű területeket. Előírták, hogy Magyarország tartsa tiszteletben az emberi jogokat és tiltsa be a fasiszta szervezeteket. Az emberi jogokat azonban Magyarországon a Vörös Hadsereg és a Kommunista Párt sértette meg. Előírták a háborús bűnösök felelősségre vonását. Ezt a magyar népbíróságok az 1945. évi VII. tv. alapján megtették. Egyedül a kommunisták, miközben a legvehemensebben követelték a
felelősségre vonásokat, mentesítettek ez alól egyes nyilasokat úgy, hogy beléptették őket a Kommunista Pártba. Rajk László pedig belügyminiszterként megakadályozta testvérének, a nyilas államtitkár Rajk Endrének bíróság elé állítását. Határoztak arról is, hogy a megszálló hatóságok 90 napon belül hagyják el Magyarország területét. Erre azonban nem került sor. A szovjet vezetés arra a mondvacsinált érvre hivatkozott, hogy Magyarországon keresztült tudják biztosítani Ausztria négyhatalmi megszállását. Ez természetesen nem volt igaz, mert miután 1955-ben Ausztria semleges ország lett, és kivonultak onnan a megszálló csapatok, Magyarországon továbbra is maradtak.
Csak a rendszerváltozás után került sor szovjet hadsereg kivonására. (Az Országgyűlés a 2001. évi XVII. törvényben nemzeti emléknappá nyilvánította június 19. napját.)
Emellett jóvátételként 200 millió dollárt kellett fizetnünk a Szovjetuniónak, 70 milliót Jugoszláviának, 30 milliót pedig Csehszlovákiának. (Csehszlovákia vonatkozásában érdekes módon eltekintettek a Tiso-féle fasiszta szlovák állam felelősségétől.)
– Miért csatoltak el további magyar falvakat a pozsonyi hídfőnél?
– A csehszlovák vezetés arra hivatkozott, hogy ennek a területnek a megszerzése stratégiai fontosságú, mert Magyarország innen intézhetne támadást Pozsony felé. Érvként a tüzérségi lövegek lőtávolságára hivatkoztak. Természetesen ebből semmi sem volt igaz. A három falu magyar lakosainak legnagyobb részét ezután elüldözték és helyükre szlovákokat telepítettek. Az úgynevezett pozsonyi hídfő révén tudták aztán a bősi vízerőműhöz egyoldalúan elterelni a Dunát.
– volt-e reális esély arra, hogy a II. Világháború előtti területi gyarapodásból valami megmaradhat Magyarországnak?
– A békeszerződést előkészítő tárgyalásokon felmerült annak a lehetősége, hogy egyes magyar többségű területek Magyarországhoz kerülhetnek, de a szovjet vezetés nyomására ezek csak tervek maradtak. Nagy Ferenc, aki akkor volt miniszterelnök, a visszaemlékezésében leírja, hogy Rákosi Mátyás még a területi kérdések felvetését is megpróbálta megakadályozni.
– A trianoni békediktátum ellen Apponyi Albert gróf szólalt fel híres beszédében. Volt-e hasonló Párizsban?
– A magyar delegációt a szovjet vezetők támogatása által külügyminiszterré kinevezett Gyöngyösi János vezette, aki minden diplomáciai tapasztalat nélkül, a maga módján igyekezett védeni a magyar érdekeket. Ebben akadályozta szerény nyelvtudása is. Csak franciául tudta az előre megírt beszédét felolvasni.
– Miért tekinthető súlyosabbnak, mint a trianoni béke?
– Azért, mert a szovjet típusú diktatúra miatt Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Romániában, Jugoszláviában a magyarok helyzete sokkal rosszabb lett. Nem fordulhattak nemzetközi fórumokhoz, mint ahogy azt korábban megtehették, megfosztották őket tulajdonuktól, emberi jogaiktól. Csoóri Sándor fogalmazott úgy, hogy a magyar kisebbség kettős elnyomás alá került. A diktatúrában a többségi lakosság is jogfosztott lett, de a nemzetiségeket még külön is elnyomták.
– Mennyiben változott azóta az európai nemzetiségi politika, vagy akár a környező országok hozzáállása?
– A rendszerváltozás révén megszűnt a szovjet típusú diktatúra. A volt szocialista országok alkotmányos államok lettek, de a kezdeti reményeink, hogy majd a nemzetiségi kérdés is ezzel egy csapásra megoldódik, illúziónak bizonyult. Mindemellett a határon túli magyaroknak pártjaik, intézményeik lettek. Az Európai Unióhoz való csatlakozás is sok előnnyel járt ezen a téren. Ennek egyik eredményét mindenki megtapasztalhatja, amikor például mindenfajta határellenőrzés nélkül átutazhat Magyarországról Szlovákiába. Összességében tehát pozitív folyamatok indultak el.
– Milyen lehetőségeink vannak a kárpát-medencei magyar nemzetiségek segítésére?
– A magyar kormány nagy erőfeszítéseket tett és tesz a határon túli magyarok érdekében. Ezek közül gondoljunk csak a kettős állampolgárságra, a magyar igazolványok kiadására, a kulturális intézmények támogatására. Az utóbbi években több mint százezer magyarországi diák tekinthette meg tanulmányi kirándulás keretei között a határokon túli magyar emlékműveket, intézményeket. Számtalan kulturális és gazdasági tárgyú fejlesztés is indult, reméljük, ezeket már nem akadályozza majd a vírus.
Gueth Ádám, XVI. Kerületi Újság