2005-ben döntött úgy az ENSZ Közgyűlése, hogy január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánítja, mert a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái január 27-én szabadították fel az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábort 1945-ben.
Az ENSZ döntését egyhangúlag elfogadták a tagállamok és ez alapján minden évben meg kell emlékezni a több millió, többségében zsidósága miatt üldözött és meggyilkolt áldozatokról, illetve az oktatásban is fontos hangsúlyt kell fektetni annak az elősegítésére, hogy ehhez hasonló népirtás ne történhessen meg.
Az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábort a második világháború során a náci német birodalom működtette és a holokauszt egyik legismertebb szimbóluma volt. Három fő táborból és 40-50 kisebb táborból állt. Az első táborokat 1941-ben nyitották meg.
A náci Németország 1942 januárjában tette hivatalos politikává a 11 milliós európai zsidóság megsemmisítését, „a végső megoldást” (Endlösung). A holokausztnak (a görög eredetű szó jelentése „tűzben elégő áldozat”, héber megfelelője a soá) mintegy kétszázezer ember esett áldozatul a zsidóság mellett.
Az első áldozatokat 1941 szeptemberében gyilkolták meg ciángázzal, majd a tömeges népirtás 1943 márciusában kezdődött meg, miután a holttestek elégetésére szánt négy krematóriumot üzembe helyezték.
A halottak száma nem tisztázott: a feljegyzések között több, különböző végső szám is olvasható. Franciszek Piper, lengyel tudós, történész és szerző kezdett egy nagyobb tanulmányba, amelynek alapjául a vasúti menetrendek adatait vetette össze a deportálások feljegyzéseivel, így 1,1 millió zsidó halottat, 140-150 000 lengyel áldozatot és 23 000 romát számolt.
Magyarországot és a 16. kerületet is érintette a zsidók deportálása: a kerületben mintegy 2000 zsidó polgárt internáltak és nagy többségük soha nem tért haza.
Gajáta Fanni
Kép forrása: Facebook.com/Szilánkok