Ugrás a tartalomra

Zenével szolgálni a hitet

Mihály Etelka

A hangszerek királynőjének rajongói nemrég örülhettek az Orgonák éjszakája című országos rendezvénynek, amelyen – mint arról előző számunkban tudósítottunk – részt vett a mátyásföldi Szent József templom is. Az orgonánál Mihály Etelka, a templom vezető kántor-karnagya foglalt helyet, akiről kiderült, hogy éppen 30 éve szolgálja orgonajátékával a liturgiát. Úgy gondoltam, az évforduló jó alkalom arra, hogy megismerjük eddigi életútját és indítékait.

Mihály Etelkát nem volt könnyű szóra bírni. Elmondta, hogy a kántor személye nem kaphat túl nagy figyelmet, mert ez a foglalkozás a szolgáló hivatások közé tartozik. A kántor feladata az, hogy a zenét és az énekhangot eszközként használva a liturgiára irányítsa a hívek figyelmét, így nem lehet szó előadásról, produkcióról. Az persze csak jó, ha ez a szolgálat művészi színvonalú, de ezért cserébe a kántor nem vár semmilyen elismerést. Végül a 30 éves évforduló volt az a „varázsszó”, amiért vonakodva ugyan, de kötélnek állt.

– Hogyan lett Önből orgonista?
– Családom rákoscsabai eredetű ugyan, de 1968-bana Belgrád rakpartról költöztünk Mátyásföldre. 7 évesen a kerületi zeneiskolában kezdtem zongorázni, majd ezt egészen a Teológia és az ELTE ének-zene szak befejezéséig folytattam. Orgonálni 1986-tól tanultam és ebben nagy segítségemre volt az akkori plébános, Rajz Mihály atya, aki lehetővé tette, hogy a templomban gyakorolhassak. Elvégeztem a kántorképzőt Pécsen, az Egyházi karnagyképzőt, gregorián kurzusokat, de az orgona képzést kevésnek találtam, ezért jelentkeztem az akkori Mártírok útján működő zeneiskolába, ahová sokéves zongora tanulmányomnak köszönhetően felvettek, és Kárpáti József kiváló pedagógus és orgonaművész növendéke lehettem.

– Miért éppen az orgonát választotta?
– Családunkban mindig jelen volt az istenhit. Apai nagyapám testvére Mihály János a Péceli úti Nepomuki Szent János templom egyháztanácsának elnöke volt. Engem a Belvárosi Szent Mihály templomban kereszteltek, de elsőáldozásom, bérmálkozásom helyszíne már a mátyásföldi katolikus templom volt. A bérmálkozást követő felnőttkori megtérés majd a hitoktatásba való bekapcsolódás örökre életem részévé tette az istenhitet. Ez megerősített abban is, hogy az orgona az a hozzám legközelebb álló hangszer, amellyel tevékeny részese lehetek a liturgiának, és így szolgálhatom Istent és a hívőket is. Egyetlen hangszer sem rendelkezik oly széles spektrummal, rengeteg hangszínnel, dinamikával mint az orgona.
Jelenleg együtt dolgozom kántortársaimmal, Dr. Kurucz Mihállyal, Kurucz Róberttel, és Rieth Józseffel, akik szintén elkötelezettjei az egyházzene szolgálatának. Utóbbi két kollégám tervezte és kivitelezte kerületi műhelyükben templomunk élvonalbeli technikai adottságokkal rendelkező orgonáját.

– Az orgonáláson kívül ön vezetője a Szent Cecília Kórusnak is.
– Ez a kórus nagy hagyományokkal rendelkezik. 1947-ben jött létre az egyházközség korábbi, és a Mátyásföldi Gimnázium egyházi énekkarából. Karnagyuk – egyben a templom kántora – Németh Kálmán lett. A vegyeskar 32-36 tagot számlált. Az ötvenes években Tóth Sándor operaházi énekkari tag vette át a kórus vezetését. Ebben az időszakban alkalmanként Bárdos Lajos is vezényelte az énekkart. 1956 után átmenetileg szünetelt a szolgálat, majd Kozák István karnagy és fia Kozák György kántor folytatta a munkát 1976-ig. A vegyeskar ekkor 25-28 tagot számlált. 1986 tavaszáig Jáger Miklós, később Csermely Irén végezte a karnagyi teendőket, őt pedig Kasznár Józsefné követte.

– Ön mikor vette át a kórus vezetését?
– Engem 1995 nagyböjtjén dr. Bátorfi Béla plébános bízott meg az akkor 10-15 fős kar vezetésével. Számos katolikus-ökumenikus kórustalálkozó meghívásának tettünk eleget. Énekeltünk a többi között a Wekerle-telepi Szt. József kórusok találkozóján, az OMC Milleniumi Kórustalálkozóján, a Szent István Bazilikában, a sashalmi reformátusoknál, valamint a rákosszentmihályi, árpádföldi és sashalmi plébániatemplomokban, a Tihany apátsági templomban és a Tabáni templomban szentmisén. 2009-ben egy dupla CD-t jelentettünk meg, mely az advent-karácsony és nagyböjt-húsvét ünnepkörök kórusműveiből áll. Alapjában véve a Pilóta utcai templom liturgikus kórusa vagyunk. Az egyházi ünnepeken, általában havonta egyszer-kétszer szolgálunk 20-25 fős vegyeskarunkkal a szentmiséken.

– Segít egy kisebb kart is, a Szent József Scholát.
– A Szent József Schola 2012. május 1-jén, templomunk búcsúján alakult három mélyen vallásos család gyermekeiből, akik maguk választották a kórus nevét. A gyermekek elsősorban a vasárnapi szentmiséken, a nagyhéti szertartásokon, ünnepeken, valamint a betlehemes játékban, és az egyházközösség vízkereszti koncertjén is részt vesznek. A kórus tagjai hangszeres játékukkal bekapcsolódhatnak a liturgiába.A gyermekek fokozatosan ismerkednek az Éneklő Egyház verses népénekeivel, himnuszokkal, responzóriumokkal, alleluja-verzusokkal, antifónákkal de a Cecília karral énekeltek már a Magyar gregoriánumból is.

– Mit csinál, amikor nem orgonál?
– Ötödik generációs kárpitos-díszítő vállalkozásunkban dolgozom, mellette pedig szakoktatóként és lakberendezőként is vannak feladataim, mások mellett testvéremmel, Mihály Lászlóval együtt, aki a kárpitosmester vizsgabizottság elnöke. Vállalkozásunk két helyszínen üzemel. Műhelyünk – amelyet édesapám 1968 óta vezetett – Mátyásföldön működik. Üzletünk pedig 1946 óta a VII. kerületi Klauzál téren található, amelyet nagyapámtól vett át pedagógus édesanyám, és most mi folytatjuk. Mindkét helyen elég sok feladat vár ránk, úgyhogy közgazdász lányom is besegít.

– Hogyan képzeli a jövőt?
– A jövőt csak Isten tudhatja de a zsoltáros szavaival élve „Az Úr kegyelmét örökké éneklem.” /Zolt.89.2/

  Mészáros Tibor, XVI. Kerületi Újság 

A XVI. Kerületi Újság 16. számában olvasható: https://www.bp16.hu/hirek/keruleti-ujsag/202016szam-20200826

Hír kategória
Közzétéve
2020. 09. 01. - 12:14
Utoljára szerkesztve
2020. 09. 01. - 12:18