Ugrás a tartalomra

A reformáció Cinkotán

 

A reformáció 500. évfordulója tiszteletére emlékülést tartott a XVI. kerületi Szlovák Önkormányzat Cinkotán az evangélikus gyülekezeti házban, amelyre előadóként Bódi Emese nyelvésztanárt és dr. Korányi András egyetemi tanárt, az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatóit hívták meg. 

 

 

Miután Vető István lelkész üdvözölte a megjelenteket, a gyülekezet kántora, dr. Kinczler Zsuzsanna főiskolai docens egy kultúrtörténeti különlegességet mutatott be. Annak az 1636-ban kiadott evangélikus énekeskönyvnek egy 1907-ből származó másolatát vehették kézbe a jelenlévők, amelynek szerzője a cseh lelkész, tanár, költő és író, magyarosan Tranovszky György, akinek Tranoscius néven ismertté vált műve 1148 egyházi éneket tartalmaz. Ez a kötet azoknak is ott állt a polcukon, akiknek nem volt Bibliájuk, sokaknak ez jelentette az azonosulást a hittel, és évszázadokon keresztül ebből énekeltek a hívők a templomokban.

Ezután Bódi Emese a Reformáció mint nyelvi esemény címmel tartott előadást. Áttekintette a Biblia történetét annak keletkezésétől a reformáció kezdetéig. Beszélt arról is, hogy a Bibliát több nyelvre lefordították, de gyakran felmerült a hitelesség problémája, ezért Luther az eredeti keresztény biblia tanításait tekintette mérvadónak. Többen csak egy-egy kötetét fordították le, Károly Gáspár azonban 1590-ben egy teljes bibliafordítással gazdagította a magyar egyházi kultúrát. Megtudhattuk azt is, hogy a reformáció és Luther bátor újító törekvései nagy hatással voltak az addig szokásos levelezési formákra, a megszólításokra, az üdvözlésekre, és számtalan új színnel gazdagodott a közbeszéd is.

Dr. Korányi András azt a vádat cáfolta, amely gyakran elhangzott Luther korában: a reformáció végleg felszámolta az európai hitvilág egységét és megosztotta a hívőket. Fontos kiemelni tehát, hogy a reformáció következménye volt a változásoknak, de semmiképpen nem célja, hiszen a reformátorok törekvése Európa teljes újra-evangelizálására, egy tisztább istenhit elterjesztésére, egy korszerűbb, hitelesebb hitvilág megteremtésére irányult. Ez abban a korban rendkívül fontos társadalmi igény volt, és sajnálattal tapasztalhatjuk, hogy 2017-ben keresztény-keresztyén kontinensünk ismét ez előtt a feladat előtt áll.  

Vető István azt mutatta be, mit adott az evangélikusok jelenléte Cinkotának, mivel a Felvidékről érkező szlovák betelepülők magukkal hozták kultúrájukat és vallásukat. Gyülekezetüknek több kiemelkedő lelkésze is volt az évszázadok folyamán, akik már a reformáció szellemében prédikáltak. Apostoli András vezette be a hívők nyilvántartását, a templom kibővítését és mai formájának kialakítását Schlinger János irányította 1775 és 1776 között, Wallaszky Pál lelkészi szolgálata mellett ugyanakkor megírta az első magyar irodalomtörténetet. Joseffy Pál később püspök lett Tiszolcon, Jakubovits Pál agendaíró, Petényi Salamon János a magyar tudományos madártan megalapítója volt, Melna Mihály pedig az 1848-49-es forradalom szabadságharc alatt bizonyította bátorságát. Rajtuk kívül azonban a gyülekezet valamennyi lelkésze fontos szerepet játszott a település életében. Ki azzal, hogy korszerűbb termelési módszerekkel ismertette meg a gazdálkodókat, ki küzdelmet indított az alkoholizmus ellen, ki pedig nem kis kockázatot vállalva, az elöljárósággal szemben is megvédte híveit, ha igazságtalanságot tapasztalt.

Az előadásokon részt vett Hollerné Racskó Erzsébet, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke és Árgyelán Erzsébet, az Idegennyelvű Könyvtár munkatársa is.

XVI. Kerületi Újság - Mészáros Tibor