85. éve, 1936. szeptember 17-én hunyt el az önálló Rákosszentmihály második bírója, első kertésze. Azóta híres, saját nevelésű szentmihályi fasorait is elvitte már az idő, pontosabban a világháború. A Rákos Vidéke 1936. szeptember 27-i vezércikkében búcsúzott el a település életének egyik legdolgosabb polgárától.
„Hosszú hetek óta lessük félve a szomorú pillanatot, amikor az elkerülhetetlen gyász reánk szakad, mert hosszú hetek óta vívta a döntő harcot a leskelődő halál Rákosszentmihály kedves öreg Vince bácsijával. Hosszú hetek óta tehetetlen roncs lett már ez a kemény, tetterős, kis mokány magyar ember, akinek az emberi kor szerint hosszú élete szakadatlan kemény és értékes munkában telt el. A szeretetreméltó, mosolygó szemű, jó szándékú és készséges Vince bácsi tehetetlen és türelmetlen könnyező, öreg gyermek lett a (halállal) folytatott keserves tusája alatt, de még e hatalmas úr előtt is nehezen és nagy sokára adta csak be a derekát, csak amikor már; úgy felőrlődött az életereje, hogy megváltás lett számára a megszabadulás pillanata.
Bars megyei nemes családból származott. Rajongója volt a természetnek, elismert szakértője a kertészetnek. Ennek az eszményien szép munkának szentelte életét. Hivatásos, szakképzett kertész lett, egy ideig a ménesi-úti állami mintakertészet vezetője, majd’ a székesfővárosi iskolák kertészeti szakoktatója.
Keveset foglalkozott az elmélettel, annál kitűnőbb gyakorlati ember volt. Javakorában, vagy 40 évvel ezelőtt Rákosszentmihályon telepedett meg és itt folytatta, saját kertjében a minta gazdálkodást. Hauser Gyula bíró iparos ember volt, nem gazda, Kecskéméthy Vince elégedetlen volt a gazdasági működésével, többször kifogás tárgyává is tette azt, de egyéb községpolitikai okokból nem hallgatták meg, és Kecskeméthy ellenzékbe vonult, de Hauser bíró elbetegesedésekor Krenedits Sándor főjegyző megnyerte a községi pártnak s (ekkor a közbizalom egyhangú lelkesedéssel emelte a bárói székbe. Nem is csalódtak benne: kitűnő gazdának bizonyult. A faiskolát ő teremtette meg és tette gazdaggá. A pusztítás után szakértelemmel és ideális törekvéssel végezte a közterületeken a faültetést. Rendbehozta a temetőt, fogatot szerzett a községnek és ügyes gazdálkodásával csaknem költség nélkül tartotta fenn. Sok szép terve volt még, de azokat pénzügyi okokból, vagy a támogatás hiánya miatt nem tudta megvalósítani. Előzékeny, szíves, jóindulatú volt mindenkivel. Nem tudott megtagadni semmit senkitől. Élete alkonyán vigasztalhatatlan fájdalom érte. Elvesztette hitvesét, akivel hosszú emberéletet élt le példás boldogságban és elvesztette községi bírói tisztét. A változott körülmények és előrehaladott kora miatt elejtették, bár ő görcsösen ragaszkodott hivatalához. Nem tudta megérteni a közmondást, hogy sorban megy, mint a falusi bíróság. Még egy cikluson szeretett volna bíró lenni utoljára, hogy terveinek legalább egy részét valóra váltsa. Nem lehetett, és ekkor összeroppant a lelke. Mogorva, elégedetlen, békétlen lett, mindentől visszavonult, szinte önmaga emésztette fel életerejét. Nemsokára rajta is ütött a halálos kór, s addig fojtogatta, míg prédájává nem tehette.
Példás családapa volt. Két leánya: Gizella, Windisch Jánosné és Margit Földes Jánosné családjával együtt visszatért Rákosszentmihályra, hol annakidején nevelkedett. Valamennyien, mint székesfővárosi igazgatók és tanítók voltak nyugalomba vonulásuk előtt a magyar oktatásügy értékes munkásai. Gizella leánya egyik első tanára volt a rákosszentmihályi – akkor még Tröszter Mária-féle polgári leányiskolának s innen távozott a székesfővároshoz.
Kecskeméthy Vince régi református családból származott s maga is egyik fáradhatatlan vezére, – hosszabb ideig gondnoka – volt a rákosszentmihályi ref. egyháznak, mely végül tiszteletbeli gondnokává választotta. Felesége azonban katolikus volt, leányai is azok. A nyakas kálvinista Kecskeméthy Vince családi életében felemelő példáját adta vallásos téren is a testvéri megértésnek.
Egész Rákosszentmihály őszinte szívvel gyászolja érdekes és talpig derék Vince bácsiját, akinek halála igen nagy fájdalmat hozott a Rákos Vidéke szerkesztőségére is. Sok-sok éven át ő volt lapunk kertészeti rovatának vezetője, Rákosszentmihály-Kiskecskemét címen írta a praktikus tanácsokat; és a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó útmutatásokat tartalmazó cikkeit, amelyek igen nagy népszerűségnek örvendettek nemcsak községünkben, hanem az egész környéken. Népművelői és önálló előadásokban is sok hasznos ismeretét és tapasztalatát terjesztette és szívesen állott rendelkezésére bárkinek, aki kertészeti tanácsait igénybe akarta venni.
Jó ember, igazi ember, derék és jó magyar hazafi szállt a sírba, amelynek fejfájánál a késő utódok is kalapot emelnek a Kecskeméthy Vince neve előtt. Isten adjon néki békés nyugalmat és kárpótlást a földi kínokért, amelyekkel hosszú és boldog földi életéért már itt keservesen megfizetett.
Kecskeméthy Vince jóval túl volt már hetvenedik életévén. Halála előtt néhány nappal a Szent István kórházba szállították, hol múlt szerdán reggel váltotta meg a halál szenvedéseitől. Hazahozták Rákosszentmihályra, a zöldfa-utcai házában ravatalozták fel és onnan temették szombaton délután. Rengeteg résztvevő közönség jelent meg a végtisztességen. Ott volt az elöljáróság, képviselőtestület, a ref. presbitérium, és mindenki, aki a községben közszerepet tölt be. Hörömpő Dezső lelkész kétpapos segédlettel végezte a szertartást, melyen megindító búcsúbeszédet és szárnyaló imát mondott, azután pedig hosszú, hosszú gyászmenet kísérte ki szegény, jó Vince bácsit kedves faiskolája mellé, a temetőbe. A sírnál a református egyház nevében Réthey Ferenc dr. főgondnok mondott mélyen megható búcsúbeszédet, az Önkéntes tűzoltótestület nevében pedig Klier Antal parancsnok vett búcsút kegyeletes és hálás szavakkal. A gyász jeléül a községházára és a ref. kultúrházra kitűzték a fekete lobogót és ugyanígy rótta le kegyeletét egykori alelnöke iránt a Rákosszentmihályi Nagykaszinó is.”
Széman Richárd
Az újság legújabb száma elérhető: https://www.bp16.hu/hirek/keruleti-ujsag/202117-szam-20210908