István király halála után két utód, unokaöccse, a velencei Péter és egy másik rokon, Aba Sámuel következett a trónon. Alkalmatlanságuk miatt rövid uralmuk alatt a keresztény nemzet a fejetlenség, az összeomlás szélén állt. A nép egy része újra a pogányságot akarta, lázadások tetézték az anarchiát. A vezető réteg, az ispánok, a törzsi főemberek a Turul-nemzetség sarjainak hazahívásában látták a megoldást. Levente, Endre, Béla még gyerekként szomszédos fejedelmi udvarokba menekültek apjuk, Vazul trónkövetelési kísérlete miatt.
Az Oroszországból hazatérő Endre, aki ugyan a bizánci kereszténységet vette fel, de aki valószínűleg bátyjával, Leventével és öccsével, Bélával együtt az ősi vallás szellemében nevelkedett, világosan látta a keresztény népek gyűrűjében az ország érdekeit. Seregét fejlesztve bölcs diplomáciával és ügyes katonai taktikával enyhítette a válságot és folyamatosan erősödött, míg végre Péter halálával az ország ura lett. Ekkor már elhatárolódott a kezdetben eltűrt pogányságot akaró tömegektől. Keményen és határozottan lépett fel a régi vallás ellen és a kereszténység, az istváni eszmék mellett. Megtiltotta a keresztények, a papok, üldözését, és parancsba adta a régi szokások elhagyását. 1047-ben Fehérváron, István sírjánál, az ő műve folytatásának szándékával tett fogadalmat Endre, Vazul fia. Ezzel az Árpádok egyenes ági származási rendje helyreállt.
Koronázását az a néhány püspök végezte, akiket sikerült a feldühödött pogányságtól megmenteni. Reálpolitikusként világosan látta, hogy a belső béke megteremtése után a külpolitikai dominancia, vagy legalább egyensúly kialakítása szükséges. „...három esztendő alatt a magyarok adófizetőivé tette a lengyeleket, cseheket és osztrákokat...” Ez komoly eredmény volt, mert közben fejlesztette seregeit, tudta, hogy a nyugati szomszéd a „Burgundi Konrád” – akit István csúfosan kivert az országból – fia III. Henrik, aki már kétszer vonult be diadalmasan Fehérvárra, hogy Pétert trónra segítse, mint Európa igazságosztója, most is támadásra készül.
A német belviszályok és Endre időt nyerő alkudozásai, amelyek kilátásba helyezték a császárnak fizetendő adót, késleltették a háborút. Endre hívására hazatért testvére Béla, elfogadva a fővezérséget. Levente, a pogány szellemű, legidősebb Vazul-fiú, már néhány éve meghalt, nem tudni milyen körülmények között. Pogány módra temették a dédapjukról elnevezett Taksony faluban, utolsó pogány fejedelmi őse mellé. Béla, a lengyel fejedelem, Kázmér udvarában talált menedéket, majd rangjának megfelelő vagyont, de elsősorban nem a származása, hanem a személyes fellépése okán. Párviadalban győzte le a pomerán fejedelmet, ezzel megbecsült tagja lett a krakkói udvarnak, elnyerve a herceg húgának Richeizának kezét és a „bajnok” nevet. Házasságukból származtak a Turul-nemzetség, az Árpádok újabb dicsőséges sarjai: Géza, László és Lambert. Endrétől megkapta önálló hercegségként (később gyakorlattá vált dukátus) az ország egy részét, és ígéretét a trón utódlására.
III. Henrik császár még kétszer támadta meg az országot. Bajnok Béla herceg ősi szokás szerint körülhordoztatta az országban a véres kardot, jelezve, a haza veszélyben van. A fegyverfoghatók tudomást szerezve arról, hogy Ő a vezér, a kijelölt helyeken tömegesen gyülekeztek. Béla az ősi keleti hadászati taktikát alkalmazta, a parancsait fegyelmezetten és szívesen végrehajtó száguldozó nyilasaival. A nyugati gyepűk mocsarait árasztással megnövelte. A várható támadás irányában a „felperzselt föld” taktikája szerint a maradék élelmet, takarmányt megsemmisíttette. A nyomuló páncélos lovasságból és nehéz gyalogságból álló ellenséget nappal és éjjel is nyílzáporokkal támadta. Végül a megfogyott, éhező és legyengült németek menekülőre fogták páncéljaikat, fegyvereiket hátra hagyva. A Vértes hegység neve a hagyomány szerint az elhullatott harci eszközök nyomán eredt.
Az 1051-ben kudarcot vallott császár vak dühében két év múlva újból támadott. Ekkor rokona, IX. Leo pápa tekintélyét igénybe véve, de ezúttal is az általa gyűlölt magyar király Endre, és Béla herceg győzött. Már szó sem volt az esetleges magyar adófizetésről. Henrik örülhetett, hogy épségben elkulloghatott, tekintélyének újabb csorbulásától és felbátorodott német vazallus fejedelmeinek intrikáitól kísérve.
A végső győzelemmel Szent István királysága után a Vazul-fiak ismét a nép régi katonai erényeit, és a magyar királyeszmének katonás jellegét, ezzel az ország erejét mutatták nyugattól-keletig. Endre és Béla a győzelem fő részesei, féltékenységtől mentes, szeretetteljes testvéri viszonyban, egymást segítve folytatták István művét, vitték tovább szellemiségét. Endrének 1053-ban fia született, akinek megjelenésével a jó kapcsolatuk megszűnni látszott. A fia jövőjéről való gondoskodás késztette Endrét arra, hogy megbánja öccsének tett ígéretét, mert már Salamont akarta utódjának. Egyre elszántabban, annyira, hogy akár gyilkos merényletre is képes lett volna. Szinte csapdát állított testvérének. Várkonyban zajlott az elhíresült jelenet, Bélát választás elé állította, kardot, vagy koronát akar. Miklós ispán hallotta Endre könyörtelen parancsát és megsúgta szeretett vezérének: „Ha kedves az életed, válaszd a kardot!”. Ezek után Béla már nem érezte magát biztonságban itthon, és lengyel-magyar csapataival szállt szembe a német seregeket maga mögött tudó, de már nagybeteg és egyre népszerűtlenebbé vált Endrével. A testvérharc a nyílt, rokonszenves Bajnok Béla győzelmével végződött. A szélütött testvére menekülés közben leesett lováról, súlyosan megsérült. Néhány nap múlva meghalt Zircen.
Bélát 1060 decemberében királlyá koronázták. Rövid, három éves uralkodása súlyos problémákat hozott, amelyeknek megoldására már nem volt ideje. Dömösi birtokának udvarán fából ácsolt emelvény zuhant rá, súlyosan megsebesült, és pár nap múltán, 1063 szeptember 11-én meghalt. Tettei, jelleme, daliás termete, vitézsége miatt egyike azoknak az Árpád-sarjaknak, akiknek emléke mély nyomot hagyott az utódokban.
Hegyi Ákos
id.hegyiakos@gmail.com
Az újság legújabb száma elérhető: https://www.bp16.hu/hirek/keruleti-ujsag/202117-szam-20210908