A Vöröskereszt XVI. kerületi szervezete a Kertváros több pontján megjelent már olyan rendezvénnyel, amely a Magyar Vöröskereszt 140 éves történetét, azon belül a XVI. kerületben fellelhető emlékeit kívánja ismertté tenni, nem csak a felnőttek körében. Augusztus 18-án a Napraforgó Család- és Gyermekjóléti Központ biztosított helyet egy ilyen rendezvénynek.
Amikor kilátogattunk a Napraforgó Központba, a vöröskeresztes önkéntesek közreműködésével már zajlott az élet az intézmény kertjében. Az egyik asztalon ádáz sakkcsaták folytak felnőtt felügyelettel. A másik helyszínen kézműves foglalkozás keretében tolltartót lehetett készíteni kis segítséggel, a harmadikon pedig a véradást bemutató képeket lehetett színezni, rajzolni. Nem maradt ki az egészséges táplálkozás népszerűsítése sem, amihez a Sashalmi Piactól kaptunk egy gyümölcsszállítmányt. Akik a gyerekek közül inkább a mozgást választották, csúszdázhattak, versenyt futhattak, labdázhattak, és közben a kíváncsiság oda vonzotta őket, ahol egy élethű ambu babán az újraélesztés fortélyait lehetett ellesni. A felnőttek pedig tablók segítségével szerezhettek érdekes információkat arról, hogyan működött a Vöröskereszt a XVI. kerület és elődtelepülései területén az elmúlt évszázadban. A rendezvény céljáról Kovács Andrást, a Vöröskereszt kerületi szervezetének egykori elnökét kérdeztük.
– A Vöröskereszt XVI. Kerületi Szervezete és a Napraforgó Család- és Gyermekjóléti Központ évek óta együttműködik a kerületben nehéz körülmények között élő családok segítésében. Ez a kapcsolat az év nagy részében az adományok átadásával és átvételével kapcsolatos tennivalókra szűkül. A Magyar Vöröskereszt megalapításának 140. évfordulója idén alkalmat adott arra, hogy a segítséget igénybe vevő gyermekes családoknak néhány órás gondtalan szórakoztató programot biztosítsunk, és bemutassuk nagy múltú szervezetünk történetét és jelenlegi sokszínű tevékenységét. Úgy tapasztaltuk, hogy erről az emberek nagyon keveset tudnak. Pedig ez a szervezet igen kiterjedt és hasznos tevékenységet folytat megalakulása óta. Az évforduló arra is ösztönöz minket, hogy a Vöröskereszt múltjának kerületi emlékeit is fölkutassuk és bemutassuk. Ha a Vöröskereszt szóba kerül, az embereknek rendszerint két dolog jut eszükbe: ruhaosztás és véradás, hiszen a közleményekben általában ezek szerepelnek. Mi azonban szeretnénk egy ennél részletesebb képet megrajzolni. Szeretnénk ismertetni a szervezet alapelveit, a békén, az emberiességen és pártatlanságon alapuló, minden rászorulót egyenlő megítélésben részesítő szemléletét, amely a bajba jutott embernek nyújtott segítséget erkölcsi kötelességnek tekinti. És mivel a tanítást és a nevelést gyerekkorban a legcélszerűbb megkezdeni, rendezvényeinken mindig kínálunk színes és érdekes gyerekprogramokat is. Két hete a János utcai napközis táborban az önkéntesekkel való találkozás után a gyerekek olyan tablót készítettek, amit ma itt is fel tudtunk használni az ismeretterjesztésben.
– Sikerült kerületi emlékekre bukkanni a Vöröskereszt helyi tevékenységével kapcsolatban?
– Igen, de ebből szabad téren csak egy kis részletet tudunk bemutatni. Példaként említeném az egyik kifüggesztett tablónkat, amelyen igen érdekes dokumentumok és képek láthatók. A Helytörténeti Gyűjteménnyel együttműködve megtaláltuk a „Mátyásföldi Fiókegylet” megalakulásának jegyzőkönyvét, amelyen 1934. január 13.-i dátum szerepel. Kiderül belőle sok egyéb mellett az is, hogy közfelkiáltással választották meg díszelnöknek a köztiszteletnek örvendő vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor nyugalmazott gyalogsági tábornokot, az Erzsébet-ligeti sétány névadóját, elnöknek pedig Sikoreszky Titusz nyugalmazott vámszaki főtanácsost. A választmányi tagok között pedig szerepel Mátyásföld legendás háziorvosának, dr. Farkas Gyulának a neve is, akinek emlékét ma is márványtábla őrzi egykori Pilóta utcai házának falán. De nem kevésbé érdekes az a jelentés sem, amely arról számol be, hogy a Vöröskereszt 1914 és 1917 években – tehát az első világháború első három évéről van szó – 28 otthont tartott fenn lábadozó sebesültek számára. Közülük szervezettségével kitűnik a rákosszentmihályi tüdőbetegotthon, amely a Kraitsovits-villában működött. Ott minden beutalt egészségi állapotának, ügyességének megfelelő munkát is végezhetett, mesterséget tanulhatott, és az oktatás ideje alatt díjazásban is részesült. Ennek az elvnek eredményeképpen az említett három évben a lábadozó katonák bevetettek 7 hold földet és 3 hold kertet. Az ipari foglalkoztató pedig 12 500 korona önköltségi értékben szállított a bizottság boltjába iparcikkeket (leginkább fa bútorokat), amelyek igen keresettek és könnyen értékesíthetők voltak. A jelentés beszámol arról, hogy az adatok lezárásakor (1917 szeptemberében) az otthonban 375 katona lakott, akik között a tüdőbetegek képezték a túlnyomó többséget, de megdöbbentően sok a hallássérült és gégebajos katona is. Jellemző, hogy mennyire komolyan vették az ilyen jelentéseket, hiszen a kor egyik leghíresebb képzőművésze, Berény Róbert Munkácsi-díjas festőművész, grafikus készített illusztrációt a beszámolóhoz. Rajzán (képünkön) felismerhetők a Vöröskereszt akkori prominensei. Egy-egy ilyen dokumentum néhány sora valóságos kis korrajzot örökített meg. Szerintem ez is érdekes olvasmány azok számára, aki egy kicsit is érdeklődnek a múlt iránt.
Rendezvényünk sikeréhez hozzájárult az is, hogy a Napraforgó Központ vezetője és munkatársai mind az előkészítéshez, mind a lebonyolításhoz jelentős segítséget nyújtottak.
A Vöröskereszt kerületi múltjával kapcsolatos kutatásainkat a Helytörténeti Gyűjtemény segítségével folytatjuk. Reméljük, a Kertvárosi Vígasságokon is jelen lehetünk hasonló célokat szem előtt tartva, és talán már újabb dokumentumokat is bemutathatunk a Vöröskereszt múltjából.
Mészáros Tibor