Ugrás a tartalomra

A Területi Szociális Szolgálat munkatársai a frontvonalban

Baloghné Olga
Kerületünk idős, egyedül élő, vagy alapellátást igénylő lakóinak gondozása a Területi Szociális Szolgálat feladatkörébe tartozik. Ennek a munkának hosszú évek alatt kialakult rendje volt a XVI. kerületben. A koronavírus azonban alaposan felforgatta az eddigi rendet. Baloghné Szabó Olgát, a Szolgálat vezetőjét kérdeztük, milyen új feladatokat jelentett az új helyzet, és hogyan tudtak alkalmazkodni hozzá.
– Nálunk március 18-ával jöttek a gyökeres változások. Egyik napról a másikra kellett megértetnünk idős emberekkel, hogy bizonytalan ideig nem látogathatják a klubot, nem fogyaszthatják el nálunk az ebédjüket, haza kell vinniük az ételt, vagy ha nem tudják megoldani, mi kiszállítjuk a lakásukra. Ez a korosztály már nehezen viseli, ha változtatni kell kialakult szokásain, így volt, akit hosszasan kellett győzködni, hogy most nem tehetünk mást. A szállítási feladataink ettől függetlenül is jelentősen megnövekedtek, mert az Önkormányzat meghirdette, hogy a 70 év felettiek rendelhetnek nálunk ebédet, amit ki is szállítunk nekik. Ezt a feladatot csak a Kerületgazda Szolgáltató Szervezet segítségével, és más területről átirányított kollégákkal tudtuk megoldani, hiszen napi átlagban 150-160 adag ételt szállítottunk házhoz. Ez csak az általunk főzött ételekre vonatkozó szám-adat, ezen kívül még máshol készült, dobozos ételt is szállítottunk címekre.

– Kerületünkben négy telephelye van a Területi Szociális Szolgálatnak. Mindegyikben működik Idősek Klubja. Hányan vették igénybe a mostani rendkívüli szolgáltatásaikat?
– A Veres Péter úti központunkban 50 fő, a János utcaiban 80, az Érsekújvár utcaiban 40 és a Vidámvásár utcaiban szintén 40 körül van a klubtagok száma, tehát az összlétszám közelíti a 200 főt. Ezek nappali klubok, bentlakás nincs, de a klubtagok szívesen töltik kortársaik társaságában az idejüket, és számítanak az általunk főzött ebédre is. Mi az elsők között tettük meg a fertőzésellenes biztonsági intézkedéseket, így azok nagyon eredményesnek bizonyultak. Persze ez sem volt könnyű, a statisztikák azonban minket igazoltak.
Mint említettem, az ételszállítás eléggé leterhelte a kollégáimat, ráadásul azoknak a munkatársaknak, akik maguk is a veszélyeztetett korosztályhoz tartoztak, olyan feladatot kellett adnom, ahol nincsenek kitéve a fertőzésveszélynek. Szóval mindent át kellett szervezni, leginkább egy felbolydult méhkasra emlékeztetett az intézmény, és arra számítunk, hogy ez még egy jó darabig így is marad.

– Az Önök alapfeladata azonban nem az ételszállítás, hanem a rászorulók gondozása. Velük mégiscsak személyesen kellett találkozni.
– Igen, ez sem egyszerű terület, hiszen az idősek érdekei szem előtt tartva gondoskodnom kell a munkatársaim biztonságáról is. A helyzetet bonyolította, hogy a főváros kórházaiból hazaküldtek jónéhány beteget, akik már nem szorultak kórházi ápolásra, de gondozásra igen. Az ő átvételük törvényi kötelezettségünk, de ebben az esetben ragaszkodtam ahhoz, hogy csak azt látjuk el otthonában, aki rendelkezik negatív koronateszttel. Területi gondozónőink között vannak kisgyerekes, családos kollégák, nekik is jár a biztonság, nem várható el, hogy családjuk egészségét tegyék kockára a munkájuk miatt. Ebben sikerült megállapodnunk.

– A korábbi gondozottakat hogy tudták, tudják továbbra is ellátni?
– Ebben kivételesen a családjaik segítségét kértük. A családtagok közül sokan egyébként sem jártak, járnak be a munkahelyükre, így marad idejük a rászoruló idősek gondozására. Ebbe a gondozottjaink családoktól kaptunk némi segítséget. Azoknál azonban, akiknél ez nem volt megoldható, a gondozói csapatunk tagjai a korábban megszokott gyakorisággal megjelennek a nyilvánvaló kockázat ellenére is. Ott vagyunk a frontvonalban, és nagyon várjuk, hogy vége legyen ennek a vesszőfutásnak.

Mészáros Tibor - XVI. Kerületi Újság