Az Ikarus Sportcentrum, a XVI. kerület és egész Magyarország együtt ünnepelt augusztus 7-én, amikor a 28 éves Baji Balázs, az ifj. Tomhauser István irányítása alatt készülő atléta bronzérmet szerzett a 110 méteres gátfutás döntőjében a Londonban megrendezett világbajnokságon. A világklasszissal és trénerével az eredményhirdetés előtt beszélgettünk. Érdekesség, hogy ezen a versenyen az edzők is kaptak érmet.
Az 1983 óta megtartott atlétikai világbajnokságok történetében sprintszámban még nem született ekkora hazai siker, hiszen azóta csak két döntősünk volt: Bakos György 1983-ban hatodik lett a 110 méteres gátfutásban, a következő évben pedig Kovács Attila a negyedik helyen végzett 100 méteren.
Balázs küzdeni akarása példaértékű nem csak a sportolók számára. A békéscsabai tehetség 2008-ban költözött Budapestre, hogy az Állatorvosi Egyetemen folytassa tanulmányait. Akkor találkozott ifj. Tomhauser Istvánnal és még mint az Európa-bajnoki bronzérmes Kiss Dániel edzőpartnere járt tréningezni a Bátony utcába. Azóta hullámhegyek és völgyek követték egymást a pályafutásában, a tavalyi kontinensviadalon megszerzett ezüstérme azonban már előrevetítette, hogy a kitartó munka gyümölcse kezd beérni.
– Azt mondtad, hogy Balázs későn érő típus. Minek köszönhető most a siker?
– Szerintem annak, hogy az évek során hála Istennek minden sérülést elkerülve, folyamatosan tudott építkezni és fejlődni. Az Európa-bajnokságokon jöttek is az eredmények, hiszen 2013-ban már negyedik volt fedett pályán Göteborgban, 2014-ben pedig szabadtéren Zürichben is. Ezek után már nem volt olyan nagy meglepetés a tavalyi amszterdami ezüstérem – mondta Tomhauser István.
– Hogyan folytatódik ezután a szakmai munka?
– Reméljük, az eddigi eredményekre építve, de még nem tudjuk, hogy hol a vége. Részcélokat tudunk kitűzni, hiszen aki látta a Gyulai Memorialt, az tudja, hogy a második szakaszon Balázsnak voltak apróbb hibái, amelyek kizökkentették, mégis 13.15-t futott. Ebből kiindulva a cél már az, hogy 13.10-en belül fusson. A legfontosabb az, hogy a világ legjobb gátfutóival fel tudja venni a versenyt és a döntőben minél jobb helyezést érjen el. Hogy aktuálisan melyik rivális mivel rukkol elő, azt nehéz megjósolni, de az lényeges, hogy ott legyen az elitben. Hosszú távú célkitűzésként pedig azt szeretnénk, hogy a tokiói olimpia döntőjében egy szép futással örvendeztessen meg bennünket.
– Elhiszed már, hogy a világon te vagy a harmadik legjobb gátfutó?
– Minél több idő telik el, annál inkább kezdem elhinni, de majd akkor lesz az igazi, amikor a nyakamba akasztják a bronzérmet – jelentette ki Balázs.
– Mi fér bele 13.28 másodpercbe?
– Nagyon küzdelmes verseny volt, egy igazi világbajnoki döntő. Nagyon jól kaptam el a rajtot, az első gátig hibátlanul jöttem, utána azonban két hibát is vétettem, de szerencsére ezek nem voltak akkorák, hogy kizökkentsenek. Meg tudtam őrizni a higgadtságomat és rendezni tudtam a technikámat, majd fel tudtam zárkózni a mezőnyhöz és tartani egy jó pozíciót. A végén pedig minden energiámat megmozgatva, be tudtam jönni a harmadik helyre.
– Történelmet írtál, hiszen korábban „csak” a döntőbe kerülés volt a célod, most viszont megelőztél egy olimpiai bajnokot és egy ezüstérmest, sőt, egy világbajnokot is. Mi a titkod?
– Nincs titkunk, és nem csinálunk másként semmit Istvánnal. Azt hiszem, mostanra állt össze a sok évi munka, a sok pozitív és negatív tapasztalat, amelyeket a különféle világversenyeken szereztem, illetve most értem el a csúcsra mentálisan és fizikálisan is. Van, aki sokkal fiatalabb korban eljut ilyen magasra, de a hirtelen jött sikernek ritkán van folytatása. Én már régóta ott vagyok az élvonalban, de hosszú utat tettem meg azért, hogy ide felküzdjem magam. Nyilván lehettem volna világbajnoki döntős 2013-ban Moszkvában is, viszont mindennek megvan az oka és mindenből le kell vonni a következtetést és fejlődni belőle. Bízom benne, hogy ez a siker olyan hosszú lesz, amennyire hosszú idő kellett ahhoz, hogy felépítsem.
– Most pihenés következik?
– Nem, szeretnék kiutazni a többi között az universiadera, és nem is lenne kedvem most hátradőlni, mert olyan jó formában vagyok, hogy a pihenés csak ártana.
– A versenyzés és a tokiói olimpiára való készülés mellett marad időd az állatokra?
– Ha nem is főállásban, de mindenképpen szeretnék az állatorvoslással foglalkozni, mert nagyon szeretem csinálni, és abban is szeretnék fejlődni a hosszú távú céljaim miatt. Eddig úgy néz ki, hogy ez egy jó párosítás, és a jól bevált dolgokon nem érdemes változtatni.
XVI. Kerületi Újság - Piros Cecil