Márton Anita olimpiai bronzérmes, világbajnoki ezüstérmes és fedett pályás Európa-bajnok súlylökő, valamint a Kertvárosban készülő, kétszeres olimpikon és Európa-bajnoki ezüstérmes gátfutó, Baji Balázs voltak a Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör vendégei az Erzsébetligeti Színházban november 10-én. Rió hősei edzőikkel, Eperjesi Lászlóval és ifjabb Tomhauser Istvánnal meséltek a kezdetekről, a felkészülésről, az ötkarikás játékokról és a jövőjükről.
Sok közös van a két sportoló életében. Mindketten 1989-ben születtek, a Békéscsabai Atlétikai Klub tagjai, és idén második olimpiájukra utazhattak ki. Márton Anita számára a Rióban töltött két hét szinte elrepült, még a várost sem tudta felfedezni, a megnyitó ünnepségen való részvétel azonban felemelő érzés volt számára. Baji Balázs úgy érezte, hogy a londoni szervezők jobban felkészültek, viszont örült, hogy az eredményeinek köszönhetően már a sportolói elit tagjaként várták őt.
Mivel a versenyszezon közepén rendezik az ötkarikás játékokat, ezért Anita a hazatérése után sem tudott pihenni, mert még hat megmérettetésen indult, november óta pedig már a következő versenyre folyik a felkészülés. Balázs viszont kicsit lelassított, a futamok után Rióban maradt, majd kevesebbet edzett, ugyanis nyáron megházasodott, és feleségével együtt pihente ki az olimpia fáradalmait. Emellett szeptembertől megkezdte első gyakorlati évét állatorvosként, ami jelenleg számára a legnagyobb kihívás.
Anitáról megtudhattuk, hogy egy ideig táncolt, majd lovagolt, de magassága és testalkata miatt kipróbálta magát a súlylökésben is. Mivel érezte, hogy jól teljesít, 2002-ben csatlakozott a békéscsabai atlétákhoz, hogy megkezdje a versenyzést. Tizennégy éves kora óta senki nem győzte le Magyarországon, és 2005-től a nemzetközi versenyeken is ott volt a legjobbak között. 2009-ben pedig már a felnőtt válogatott tagja lett. Megszerezte a magyar bajnoki címet diszkoszvetésben és súlyemelésben is, utóbbiban a 75 kilogrammnál nagyobb súlycsoportban kétszeres aranyérmes lett. A három sportág mellett viszont a tanulmányokról sem feledkezett meg, magántanulóként először logisztikus, majd gyógypedagógiai, végül edzői végzettségre is szert tett. Trénere, Eperjesi László pedig már a kezdetektől segíti őt mindenben.
Balázs – mint a legtöbb kisfiú – kezdetben focizott, emellett indult a diákolimpiákon és mindig az atléta számokban volt a legerősebb. Tehetsége mellé viszont szüksége volt egy kis szerencsére is, ugyanis először nem őt, hanem egyik csapattársát hívták a békéscsabai atléták, ő viszont úgy gondolta, szeretné magát kipróbálni a profik között. Így csatlakozott a klubhoz, és onnantól kezdve megállíthatatlan volt. A futás mellett pedig mindig szánt időt a tanulásra is, hét éve készül állatorvosnak, és tanulmányait csak a versenyek miatt szakította meg. 17 éves volt, amikor mostani edzőjével, ifjabb Tomhauser Istvánnal találkozott, aki akkor még Kiss Dánielt készítette fel. Ezért amikor Balázs Budapestre költözött, az Ikarus vezetőedzőjét kereste meg.
Anita már a nevezési időszak első napján elérte a szükséges szintet, ami a kijutáshoz kellett, mert 2015. május 1-jén épp egy nemzetközi versenyen volt. Onnantól már csak a felkészülésről szólt a hátralévő idő, amibe csak a szerencsétlenül összeállított versenynaptár zavart bele. Az Európa-bajnokságot ugyanis az olimpia előtt három héttel tartották, és ilyen rövid időn belül nagyon nehéz kétszer is csúcsformát hozni. Anita ezért az olimpiára koncentrált.
Hasonlóan teljesített Balázs is, akinek szintén már tavaly megvolt a kijutáshoz szükséges szintideje, ami megegyezett a világbajnokságra szükséges idővel. Így egymás után készült a két világversenyre.
Az olimpián mindkét versenyző szoros küzdelmet vívott versenytársaival. Anita számára a döntő volt a legizgalmasabb, ugyanis az utolsó dobásoknál azonos eredménye volt a második és a negyedik helyezettel is, és csak a legutolsó kör után dőlt el a végleges sorrend. Szegedi súlylökőnk 19,87 centiméteres dobásával új országos csúcsot állított fel, és végül bronzérmet szerzett az ötkarikás játékokon.
Gátfutónk dolgát azonban az időjárás nehezítette. Balázsról több fotó is megjelent, ahogy egy jelzőbójával védi magát az esőtől. Utolsó futamát csak azért kellett teljesítenie, mert a verseny szervezői túl lassan kommunikáltak egymással, így már eldördült a startpisztoly, amikor odaért a hír, hogy elhalasztják. Így végül Balázs 13.32 másodperces futásával összesítésben a 15. helyen végzett, és nem jutott be a döntőbe. Ezt természetesen sajnálta, viszont nagyon sok tapasztalatot gyűjtött, amelyek segítségével jobban fog majd fejlődni.
Az élménybeszámolók után a bajnokok és edzőik együtt mutatták be sporteszközeiket. Előkerült a négy kilogrammos női súlylökő golyó, amit Anita az olimpián olyan messzire hajított, mint a Színház Harmónia termének két legtávolabbi pontja. Ezután ifjabb Tomhauser István mutatta be a gátfutók állítható akadályát, és elmesélte, hogy a maximum 110 centiméteres gáttal az ütközés nem is olyan fájdalmas, inkább az egyensúlyából billenti ki a sportolót.
A technikai bemutató után a sportolók céljaikról meséltek. Anita egy nagyon sűrű év előtt áll, ugyanis a felkészülés után márciusban már Belgrádban löki a golyót, ahol címvédőként szeretne aranyéremmel hazatérni, és az országos csúcson is javítani. Ezután folytatja a felkészülést az augusztusi világbajnokságra, amit Londonban tartanak majd. Ugyanakkor a következő négy évet a 2020-as olimpiának szenteli, mert Tokióban szeretne feljebb lépni a dobogón.
Balázs ezzel szemben a következő hónapokban a szakdolgozata megírására fordítja a legtöbb idejét. Emellett azonban természetesen nem maradnak ki az edzések és a versenyek sem, a következő szezonban főként a szabadtéri világbajnokságra fog készülni, és persze ő is szeretne ott lenni Tokióban. Számára viszont ennél is fontosabb, hogy ha Budapest rendezheti a 2024-es olimpiát, akkor azon mindenképpen rajthoz álljon.
Az esemény végén Szász József alpolgármester köszöntötte az olimpikonokat, majd elmondta: a XVI. kerület Képviselő-testülete megszavazta, hogy támogatja a 2024-es budapesti olimpia szervezését. Ezután pedig a Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör elnöke, Borovitz Tamás adott át a sportolóknak egy-egy Teszák Sándor által készített karikatúrát és emlékérmet.
XVI. Kerületi Újság - VAN