Märcz Tamást, a magyar férfi vízilabda válogatott szövetségi kapitányát teltház fogadta az Erzsébetligeti Színház Kamaratermében. A Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör október 25-i meghívottja saját pályafutásáról, a válogatott teljesítményéről és a vízilabda jövőjéről beszélt.
Märcz Tamás 2017. január 1-jén vette át a magyar vízilabda-válogatott irányítását. Szövetségi kapitányként a nem egészen két esztendő alatt hat világversenyen vezette csapatát. A magyar együttest a Fina (Nemzetközi Úszószövetség) 2018-ban az év csapatának választotta.
Itthon, Magyarországon talán a vízilabda az a sportág, amelyben a legnehezebb a szövetségi kapitány dolga. Korábbi eredményeink alapján a sikereket természetesnek és törvényszerűnek vesszük, így, mikor a fiúk gyengébben szerepelnek, az edző alatt hamarabb kezd inogni a kispad, mint más sportágakban. Ezzel persze tisztában volt Märcz Tamás is, amikor elvállalta a szövetségi kapitányi feladatokat.
Csapata teljesítménye egyelőre ingadozó. Az utóbbi fél évben az áprilisi Európa-kupán 6., a júniusi Világliga tornán 2., a júliusi Európa-bajnokságon 8., végül a szeptemberi Világkupán 1. helyezést értek el. Ez a kiszámíthatatlan forma nem kedvez az edző elismerésének, de a Vízilabda Szövetség továbbra is bízik a kinevezett vezetőedzőben.
Tamást sportpályája elején inkább a foci és a dzsúdó érdekelte. Csak később talált rá a vízipólóra. Első egyesületéből, a KSI-ből a BVSC-be igazolt, ahol végérvényesen eldőlt, hogy a víz és a vízipóló főszerepet kap későbbi életében. A BVSC-ben eltöltött sikeres hét év után több olasz klub is megkereste, így végül Itáliába igazolt. Tizenkét évet töltött az olasz bajnokságban hat egyesületben. Ez az időszak olyan nagy hatással volt rá, hogy felvette az olasz állampolgárságot, és az olasz vízilabda-válogatott játékosa lett. Játékos pályafutása lezárása után, 2013-ban vezetőedzőként tért vissza a BVSC-hez, 2014-ben pedig a magyar női vízilabda-válogatott másodedzőjének nevezték ki. 2017 januárjában a Magyar Vízilabda Szövetség a férfi vízilabda-válogatott vezetését bízta rá.
Ha a hullámzó teljesítmény okát keresi, úgy gondolja, hogy a Kásás-féle generációt túl sokáig erőltették a szakvezetők, a fiatal tehetségeket pedig nem engedték a válogatott közelébe. Ennek következményeként az utódok nemzetközi tapasztalatok nélkül kerültek szembe a legerősebb külföldi csapatokkal, szakadék keletkezett az egymást követő nemzedékek között. Märcz Tamás azonban nagy figyelmet fordít az utánpótlásra. Már egyesületi szinten mérik a tehetséges fiatalok ügyességi szintjét, fizikai állapotát, taktikai fegyelmezettségét. Az így összegyűlt tapasztalatok alapján jelenleg úgy látja, hogy a 2002-ben születettekből kerülhet majd ki a következő kiemelkedő teljesítményre képes együttes, amelyik hasonló, ha nem eredményesebb vízilabdát játszik majd, mint a Kásás-féle „aranycsapat”.
Varga Tibor - XVI. Kerületi Újság