Ők hárman
A XVI. kerületi Önkormányzat novemberi testületi ülésén elismerésben részesített három kiemelkedő teljesítményt nyújtó sportoló hölgyet, Bácskay Csengét, Barka Emesét és Mag Erikát. Ismerkedjünk meg velük kicsit közelebbről!
Barka Emese világbajnoki
bronzérmes birkózó
– Hogy nő létemre miért éppen a birkózást választottam? Azt éreztem, hogy a sportág taktikai elemeit váltogatva saját magam gazdálkodhatok a megszerzett tudással. Ez a fajta szabadságérzet szerettette meg velem a birkózást – fejti ki Emese.
Nevelőegyesületének színeiben 2015-ig versenyzett, innen került a Csepeli Birkózó Klubhoz, jelenlegi csapatához.
– Nem is gondoltam volna, hogy a Vasastól elszegődöm másik klubhoz, amolyan lírai szépséggel gondoltam, hogy ahol a bölcsőm, ott a sírom is. Az élet mégis úgy hozta, hogy elválnak útjaim a Vasastól.
Ebben a döntésben mostani edzőjének, Ritter Dilettának is érdemei vannak. Emese és Diletta közötti gördülékeny munka erős kapoccsá gyúrta kapcsolatukat, ami azóta is tart. A kemény edzéseknek, valamint a fanatizmusnak, ami Emese elszántságát és akaraterejét bizonyítja, meglett az eredménye. 2007-ben a junior Európa-bajnokságon 17 évesen bronzérmet szerzett, ami rendhagyó, egyben kimagasló eredménynek számít. 2013-ban felnőtt kategóriában EB 3. hely, VB 3. hely, az Universiaden pedig szintén harmadik helyezést ért el. A 2016-os, Magyarországon megrendezett világbajnokságon ismét harmadik lett, egy évvel előtte viszont megnyerte az Európa Játékokat. Az idei év is termékenynek bizonyult, világbajnokságon és Európa-bajnokságon is sikerült felállnia a dobogó harmadik fokára. A sort még lehetne folytatni.
– Nem felejtem el honnan indultam, és merre tartok. Ripper Árpád szövetségi kapitány és Ripper Diletta klubedzőm nélkül eredményeim nem valósulhattak volna meg. A kimagasló szakmai háttér elengedhetetlen a sikerhez, szerencsére ez nekem megadatott.
Emese jelenleg a Testnevelési Egyetemen tanul, és aktív élsportolói pályafutása után edzőként is a sportágban képzeli el jövőjét. Ezek szerint a női birkózás továbbra sem képzelhető el Barka Emese nélkül.
Varga Tibor - XVI. Kerületi Újság
Bácskay Csenge tornász, aki Buenos Airesben az Ifjúsági Olimpián ugrásban ezüstérmet szerzett
– Hogyan kerültél a tornasport közelébe?
– Nagyon mozgékony, néha már önveszélyes gyerek voltam, és a szüleim úgy gondolták, hogy le kell vezetni a fölösleges energiáimat. A tornát választották. Nekem nagyon megtetszett, és ott ragadtam.
– Hány éves korodban kezdtél versenyezni?
– 5-6 éves koromban egyéniben már indultam versenyeken és már akkor is mindig az elsők között voltam a korosztályomban. Ez szerencsére a mai napig megmaradt.
– Melyik egyesületben tornáztál?
– Amíg a Néri Szent Fülöp iskolába jártam, addig a Postásban, amikor pedig 6. osztályos koromban átmentem a Szilveszter János Református Gimnáziumba, akkor átigazoltam a KSI-be.
– Mit kellett teljesítened ahhoz, hogy kijuss Buenos Airesbe?
– Az elég izgalmas volt, mert 2017-ben komoly derékfájdalmaim voltak. Szerencsére a 2018-as bakui kvótaszerző versenyre már ki tudtam menni. Ezen kívül még Glasgow-ban, az Ifjúsági Európa Bajnokságon kellett nagyon jól szerepelni. Utóbbi azért is nehéz volt, mert akkor volt a legrosszabb a derekam. Csak fájdalomcsillapítóval tudtam versenyezni, de végül Baku után ez is jól sikerült, így ott lehettem a világbajnokságon.
– A derékfájás most már végig elkísér?
– Nem, azóta találtunk egy terapeutát, és vele sikerült teljesen rendbe hozni a derekamat.
– Milyen volt Buenos Aires?
– Nagyon izgatottan szálltunk ki a gépből, egy teljesen ismeretlen világba. Tele voltam kérdésekkel. Milyen lesz a tornaterem, milyen lesz a szállás, az étkezés, de végül minden jól alakult.
– Hogyan zajlott a verseny?
– Előtte egy nappal még nagyon rossz előjelekkel küszködtem. Semmi nem sikerült, még a könnyebb ugrások sem.
– Ilyen előjelek után milyen eredményt vártál magadtól a verseny előtt?
– Nem arra gondoltam, hogy hányadik leszek, hanem csak arra, hogy a tőlem telhető legjobb teljesítményt kihozzam magamból, aztán meglátjuk, ez mire lesz elég. Kiszámoltam, hogy egy közepesen nehéz és a legnehezebb ugrás elég lehet a második helyre, de bevallom, hogy ezt az előjelek ismeretében az elérhetetlen álmok közé soroltam. Ezek után egyszerűen nem akartam elhinni, amikor ott álltam a dobogó második fokán, és persze nagyon boldog voltam.
– Hogyan néz ki a folytatás?
– 2019-ben már a felnőtt válogatott tagjaként áprilisban Európa-bajnokság, Nyáron Európai Játékok, majd a jövő év legnagyobb eseménye, a stuttgarti Torna-világbajnokság. Ha ezeken sikerül nagyon jól szerepelni, akkor megnyílik az út az olimpiára, Tokyo felé. Ehhez azonban még nagyon sok munka, sérülésmentes felkészülés, és némi szerencse is szükséges.
Mészáros Tibor - XVI. Kerületi Újság
Mag Erika hosszútávfutó,
ultramaratonista
– Az ultramaraton több szintből áll. Különböző hosszúságú távot kell teljesíteni, lehetőleg minél jobb idővel. Először 53 km-el kezdtem, majd 68 km-re váltottam, végül a 113 km-t 12 óra alatt teljesítettem – meséli Erika. A Balatont is körbe futotta 28 óra alatt, és a Pilis meredek vonulatain is átnyargalt.
Minden hat évvel ezelőtt kezdődött. A szülés utáni felszedett plusz kilók sarkallták őt futásra, ami rendszeres testmozgássá változott. A kerületben futótársaival alkotott közösséget, később hosszú távú versenyekre jelentkezett. A Spartatlon bizonyult az egyik legkeményebb kihívásnak. Az Athén és Spárta között húzódó 246 km-es verseny történelmi múlttal rendelkezik. A távot hőségben teljesítik a versenyzők, ennek tudatában kánikulában készültek föl a felkészülési időszakban, azonban a időjárás megviccelte az indulókat, és a verseny utolsó négy órájában orkán erejű vihar kezdett tombolni. Fákat csavart ki a szél, mégis, Erika lélekjelenlétének és akaraterejének köszönhetően teljesítette a maratoni távot.
– Azért mentem oda, mert végig akartam csinálni. Az eredmény mellékes. Ez egyfajta lelki út számomra, ahol, akár csak az életben, problémák vannak, amiket meg kell oldani. Mindig az jut eszembe, amin már túljutottam.
Erika túljutott egy karrierváltáson is. Ez év januárjáig civilként a kerületi Napraforgó Gyermekjóléti és Családsegítő Központ munkatársa volt, jelenleg futóedzőként és teljesítmény-diagnosztikai kiértékelőként dolgozik egy sportcentrumban. A munka mellett továbbra is edz, készül a jövőbeli versenyekre. A következő évben szeretne javítani idején az Ultrabalatonon (Balaton körbefutása). 110 km-es távot tűzött ki célul az Isztriai-félszigeten, méghozzá terepen, és fontolgatja, hogy rajthoz áll a következő Spartatlonon is.
Varga Tibor - XVI. Kerületi Újság