Mohácsi Ferenc köszöntése

Mohácsi Ferencet, az 1956-os melbourne-i nyári olimpia bronzérmes kenusát 90. születésnapja alkalmából köszöntötte Kovács Péter polgármester.
Feri bácsi Sashalmon született. Alsó tagozatos tanulmányait a Kossuth téri, a felsős éveket pedig a Hősök fasorai általános iskolában végezte. Majd műszerésztanulónak jelentkezett. Mire kitanulta a szakmát, jött a háború. A viharos évek elmúltával a BKK elődjénél, a BSZKRT-nál (Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság) kezdett dolgozni. 1952-ben behívták katonának, ahol a sportszázadhoz került. A sportban „mindenevő” volt, így most csak azokat a sportágakat említjük, amelyekben magyar bajnok lett: síelés, kajakozás, háromtusa, motorcsónak, kenu, valamint beválogatták a budapesti ifjúsági labdarúgó válogatottba is. Közben elvégezte a Testnevelési Főiskolát, majd ugyanitt óraadóként 20 évig tanította a kajak-kenut és a síelést. Vezetője lett egy kajak klubnak, ahol edzősködött is. Megszervezte a magyarországi búvársportot, majd a nemzetközi elismerés sem váratott magára: 1973-tól 1989-ig a Búvár Világszövetség (CMAS-nak) Végrehajtó Bizottságának tagjaként az ifjúsági versenysportért volt felelős. A búvársport elkísérte egészen nyugdíjazásáig, a Könnyűbúvár Szövetség főtitkáraként ment nyugdíjba.
1953-ban nősült meg, három gyermeke van, három unokája és két dédunokája.
Feri bácsi ma is nagyon aktív életet él, gondját viseli a kertnek, továbbá rendszeresen kajakozik és teniszezik. Vitrinjében elképesztő mennyiségű érem, serleg, győzelmi relikvia emlékeztet egy-egy kiemelkedő sportteljesítményre, és mindegyikhez egy-egy különleges történet is tartozik. Ezek közül azonban mégiscsak a melbourne-i bronzérem a legértékesebb, amelyet kenu kettesben, 1000 méteren ért el társával, Wieland Károllyal. Egy regényre való sportélményt, történetet mesélt a polgármesternek, például hogyan ugrott életében először nagysáncról. A hosszú, egészséges élet titka az ő esetében minden bizonnyal az optimizmus és a rendszeres sport. Lakásában találunk egy edzőpadot, kicsit arrébb két kézi súlyzót, hiszen meggyőződése szerint a legfontosabb, hogy nem szabad leállni. Reméljük, még sokáig élheti a tudatosan sokat mozgó, korára fittyet hányó, vidám sportemberek életét. Isten éltesse őt még nagyon sokáig!        

XVI. Kerületi Újság