Ugrás a tartalomra

A boszorkányűző kapor

A kapor, vagy uborkafű valószínűleg Elő-Ázsiából származó, a zellerfélék családjába tartozó fűszernövény, mely falusi kertjeink alapvető kiegészítője, és a magyar gasztronómia igen jelentős ízesítője. 

Az ókori egyiptomi és görög civilizációk már előszeretettel használták, mint fűszer- és gyógynövényt, melyet a Bibliában is megemlítenek (Máté 23,23). A Római Birodalomban a fűszer általános használatán túl a gazdagság jelképe, de titokzatos erőt is tulajdonítottak neki, bájitalokhoz keverték, illetve kaporolajjal kenték be a gladiátorok testét is. Pannóniába valószínűleg a rómaiak hozták be a növényt. A középkorban a kolostorkertek jellegzetes fűszernövénye, a Szent-János-napi gyógyfüvek közé tartozott, és a boszorkányság ellen is védekeztek vele.
A kaprot az ókori görögök öblögetésre, illetve a csuklás enyhítésére, fejfájás kezelésére használták. A népi gyógyászatban étvágyfokozó, illetve gyomorbántalmakat enyhítő hatásáról ismert. Általában teáját fogyasztják, mely álmatlanság ellen is használható.
A magyar konyhaművészetben népszerű növényt Lippai János 1664-ben elkészült Posoni kert című kertészeti kézikönyvében az uborka társaként említi:
Mikor apró uborkát úiságúl idején kaphat ember, és azt mindgyárt savanyúan akarná enni: messe el két-felől a’ csúcsát, és messe-meg hoszattába a’ közepit két-felől, vagy mind a’ négy-felől; főzze-meg egy kevessé eczetbe, a’ ki nem igen erős, tegyen közibe-is nyers kaport, avagy Olasz-kömént, a’ ki meg meg-nem értt: soót is vessen belé, és főzze eggyütt. Ha savanyú az uborka, szedgye ki a fazékbúl, hidegitse-meg, és adgya-fel mind kaprostúl. Ha mi megmarad, eltarthattya egy kevés ideig ugyan azon eczetes vízben, csak egy kevessé nyomtassa-meg.
Ha ki tovább akarná tartani, és nem-ollyan hirtelen kévánná, nem-szükség meg-főzni; hanem rakja rendel az uborkát az edénybe, és minden rend-után rakjon nyers-kaport, és hintse meg soóval, (tehet megy, vagy baraczk levelet is köziben) az-után tölcsön erőtlen eczetet, vagy eczetes vizet reá, és nyomtassa meg; hamar meg-savanyodik, fő-képen ha egy kevessé meleg helyen tarttya. Meg is metzheti, az mint oda fel.

De nem csak savanyúságok elkészítéséhez használták a kaprot, íme két recept a Szakács mesterségnek könyvecskéjéből, a XVII. század végéről:

Túrós étek
Ha aludt tejed vagyon, szedd le róla a téjfelt egy kis csuporba, a szérdéket osztán forrald fel, és mikor öszvefut, szűrd le egy szita fenekére, hadd szivárkodjék le a savója; azután hánd a téjbe; egy vagy két tyúkmonyat üss közibe, és metélt kaporral jól törd összve, ereszd fel egy kis meleg vízzel, forrald fel, és lapos kenyérszeletre add fel, vajat reá.

Kaporral
Mikor szép gyenge a kapor, megabárolván a húst, tégy kaprot a hús mellé, tárkonyt, egy kevés szalonnát is vékonyon szeltenként, azután ecetezd meg (jó étek, aki szereti); ha tehén- vagy berbécshúst főzsz ilyen lével, szalonna nélkül is elég zsíros lesz.

Szómagyarázat: add fel: tálald fel; berbécshús: juhhús; megabárolván: megpárolva; szérdék: aludttej; tyúkmony: tojás

Gönczi Mónika