Terveink között szerepel egy interjú kerületünk lakójával, a világra szóló sikert elérő kerékpárossal, Valter Attilával, aki a világ leghíresebb kerékpárversenyén néhány napig a rózsaszín trikó viselője volt. Addig azonban, amíg egyeztetési próbálkozásaink eredményre vezetnek – nem kisebbítve ezzel Valter Attila érdemeit – ejtsünk szót egyik korai elődjéről Szabó Lajos kerékpárversenyzőről, aki szintén kerületünk, azon belül Mátyásföld lakója volt, és az első magyar sárga trikós címmel büszkélkedhetett.
Bringás berkekben hagyomány, hogy a többnapos versenyek vezető pozícióját elfoglaló kerékpárost sárga trikóval különböztetik meg a többiektől. Az élmenő mindaddig hordhatja ezt a megkülönböztető mezt, amíg az összetett verseny élén áll.
A hazai sporttörténelem lapjai sok olyan élsportoló emlékét őrzi, akik különleges körülmények között indultak el a siker útján. Szabó Lajos mindenképpen közéjük tartozik.
A főváros ostromakor, 1945 januárjában Szabóék a régi Aréna út egyik földszintes házában laktak, ahol az akkor 15 éves Lajos az ablakból nézte az utcai harcokat. A nagy lövöldözés közben látta, hogy az egyik orosz katona maga előtt tol egy kerékpárt, amelyet „lefoglalt”, mint hadizsákmányt. A harcok hevében azonban nyűggé vált a kerékpár, és ott hagyta Szabóék háza előtt. Szabó Lajos gondjaiba vette a gazdátlan biciklit, és annyira feljavította, hogy már túrázni is lehetett vele.
Azokban az években igen közkedvelt sporteseménynek számítottak a háztömb körüli versenyek, amikor is a nagymenők rajtja előtt tehetségkutató versenyeket rendeztek, a hétköznapi, úgynevezett strapakerékpárt használó fiatalok számára. Természetes, hogy a kerek arcú Szabó Lajost – akit akkor neveztek el a bringások “Dagadtnak” – mindig az indulók között lehetett látni, és egyre gyakrabban érkezett célba az elsők között. Éles Ferenc, a korszak egyik legnagyobb kerékpárversenyzője figyelt fel rá, és vitte magával 1947-ben az MTE kerékpáros szakosztályába.
Az ifimezőnyből 1950-ben öregedett ki, és akkor igazolt át az Újpesti Dózsába. Sorra nyerte a versenyeket, s így néhány hónap alatt I. osztályú versenyző lett. A nemzetközi mércével is komoly eredménynek számító első igazi siker, a már említett sporttörténeti eseményhez, a sárga trikóhoz fűződik. Az egykori NDK területének körversenyét 1951-ben a magyar válogatott nyerte a német és a csehszlovák csapat előtt. Szabó Lajos az ötödik napon vette át a vezetést, s kapta meg a sárga trikót, elsőként a magyar kerékpársport történetében. Jóllehet, a tíznapos küzdelemben végül a harmadik helyen végzett, de ez semmit nem von le az elért siker értékéből.
Két évvel később az 1953-as év ismét nagy eredményt hozott “dagadt” Szabónak. Öt év kényszerű kihagyás után, ismét megrendezték a hagyományos Bécs-Budapest-Bécs kétnapos országúti viadalt. Az 514 kilométeres verseny egyéni győztese Szabó Lajos lett, a csapatküzdelmet Magyarország nyerte.
Tizenöt éven át versenyzett, ötvenszer volt magyar válogatott és 45 bajnoki címet szerzett. Jellemzően hosszú távú menő volt, a 200 kilométeres magyar bajnokságban ötször volt első. Miután abbahagyta a versenyzést, az Újpestnek és a válogatottnak lett az edzője 1972-ig. Irányításával az újpestiek országúton szinte minden bajnokságot megnyertek. Verhetetlen csapatot kovácsolt.
A sportban eltöltött 25 év után merőben másfelé ívelt a pályája. Tűzoltótiszti, majd főtiszti iskolát végzett, és nem kisebb feladattal bízták meg, mint a Parlament tűzvédelmének az irányításával. Az ország házát 15 évig őrizte, 1990-ben vonult nyugdíjba, és még 25 évig élvezte a nyugdíjas éveket.
(A forrásanyagot lánya, Szabó Györgyi, a Centenáriumi Általános Iskola egykori pedagógusa bocsátotta rendelkezésünkre.)
Mészáros Tibor
A XVI. Kerületi Újság legújabb lapszáma: https://www.bp16.hu/hirek/keruleti-ujsag/202114-szam-20210714