Ugrás a tartalomra

Életének 84. évében váratlanul elhunyt Schild Mihály

Megrendülten tudatjuk, hogy életének 84. évében váratlanul elhunyt Schild Mihály, az 1956-os forradalom és szabadságharc XVI. kerületi mártírja és hőse, a rákosszentmihályi felkelőcsoport utolsó élő tagja, a Budapest Főváros XVI. Kerületért kitüntetés birtokosa.

Schild Mihályt a XVI. kerületi Önkormányzat saját halottjának tekinti, temetése szeptember 2-án 10.30 órakor lesz a Cinkotai Temetőben.

Schild Mihály 1938-ban született Budapesten. Édesapja megbecsült szoboröntőként megtehette, hogy vásároljon egy családi házat Kisszentmihályon, ahol a fia is született. Az édesapa kiképzett hidászként sokszor kapott katonai behívót, ami nagyon hátráltatta a család életét. Ezt megelégelve 1944-ben egy újabb behívónak nem tett eleget, katonaszökevény lett. Már korábban is gyakran hangoztatott ellenzéki nézetei meghatározóan hatottak fia világnézetére is. Schild Mihály 6 éves volt, amikor közeledett a front a fővároshoz, ezért édesanyjával és nővérével a Vas megyei Szelestére költöztette őket a családfő. Ott bejárt nővérével az iskolába, így már iskolaköteles kora előtt megtanult írni, olvasni.

A háború után Árpádföldön járt elemi iskolába. Annak elvégzése után – noha ő szakács szeretett volna lenni –, kiemelkedő tanulmányi eredményei és kivételes memóriája miatt családi rábeszélésre a mátyásföldi Corvin Mátyás Gimnázium tanulója lett. Közben édesapját lépten-nyomon hangoztatott ellenzéki nézetei miatt letartóztatták, és javító-nevelő munkára ítélték. Fia is ugyanezeket a nézeteket hangoztatta az iskolában, így 1955-ben eltanácsolták a Corvinból. Segédmunkásként dolgozott, amikor 1956. október 24-én egy utcabeli rendőrrel együtt a Rádióhoz mentek. Egy kapualjban fegyverhez is jutottak, de már csak az események végére értek oda. Sokszor felidézte azt az eufóriát, amit akkor átéltek a forradalmárok abban a reményben, hogy véget vethetnek a Rákosi-rendszernek és a szovjethatalomnak. Közben Rákosszentmihályon megalakult a Nemzetőrség, amelyben ő is szerepet vállalt. Egyiküket elfogtak az ÁVH-sok, és hírhedt módszereikkel kiverték belőle a többiek nevét. Schild Mihályért 25-en jöttek, éjszaka, teherautóval. Először a Mosonyi utcába, majd a Gyűjtőfogházba, végül a Fő utcába vitték, ahol embertelen körülmények között tartották fogva. A vád államrend elleni szervezkedés, fegyverrejtegetés, valamint a környező lakosság fegyveres terrorizálása volt. Tizenharmad rendű vádlottként hat évre ítélték.

Büntetésének letöltését a márianosztrai szigorított börtönben kezdte meg, ahol a kötélverő üzemben dolgozott, majd áthelyezték Vácra. Onnan két év, két hónap után szabadult édesapja kitartó igyekezetének eredményeként. A történtek után viszont szinte lehetetlen volt munkát találnia, végül egy felvonószerelő vette maga mellé segédnek. Ebből a szakmából levizsgázott, és liftszerelőként dolgozott. Majd egy ismerőse segítségével bejutott egy épületgépészeti iskolába, amit elvégzett, így felvették a II. kerületi Ingatlankezelő Vállalathoz. Tehetsége és munkabírása révén hamarosan a víz-, gáz- és csatornaügyek felelőse, gyakorlatilag a cég vezetője lett. 1956-os múltja azonban ott is utolérte, ugyanis rendelet született, hogy nem lehet cégvezető az, akinek nincs erkölcsi bizonyítványa. Akkor egy rokona beajánlotta a Kötőipari Szövetkezethez bedolgozónak. Közben 1978-ban enyhítettek az erkölcsi bizonyítványokkal kapcsolatos rendeleten, így már ő is kaphatott ilyet. Ezzel, és épületgépészi oklevelével már elhelyezkedhetett a Belvárosi Vendéglátó Ipari Vállalathoz műszaki előadónak. Az ott eltöltött évek után végül egy nagy váltással ingatlanközvetítő és értékbecslő irodát nyitott Rákosszentmihályon, és ezzel foglalkozott nyugdíjba vonulásáig.

Tagja volt a Politikai Foglyok Országos Szövetségének és az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének is. Haláláig nem tudott megfeledkezni arról az egész múltját végigkísérő megbélyegzettségről, lelki terrorról, és megalázottságról, amelynek nem csak a kivégzettek, a Rákosi- és Kádár-rendszer börtöneiben félholtra vert, testileg és lelkileg nyomorékká tett elítéltek az áldozatai, hanem házastársaik, gyermekeik és családtagjaik is.

Nyugodjék békében!