Életének 92. évében elhunyt dr. Márton Andrásné Szelepcsényi Klára, a kerületi oktatás sokak által ismert, sok nemzedéket felnevelt pedagógusa.
A tanítást családi örökségként kapta, hiszen édesapja vegyészmérnök volt, majd pedagógusi diplomát szerzett, és egy vegyipari középiskolában tanított. Onnan a Közgazdasági Egyetemre került, ahol tanszékvezető docensként áruismeretet és technológiát oktatott. A családban azonban a felmenők között az édesapán kívül is számos pedagógus volt, ezért amikor lánya az elemi iskolát Csömörön, majd a polgárit Mátyásföldön elvégezte, ezt a családi hagyományt követve 1951-ben tanítói oklevelet szerzett a Cinkotai Állami Tanítóképzőben. Pedagógusi munkáját Csömörön kezdte az ottani általános iskolában, ahol mint fiatal tanító, arra is szakított időt, hogy megszervezze a népművészeti tánccsoportot.
1961-ben a XVI. kerületi Baross Gábor utcai Általános Iskolában folytatta tanítói pályáját. Az ott eltöltött évek alatt szerteágazó pedagógiai munkát végzett, majd 1978-ban a Centenáriumi Általános Iskolába került, ahol egészen nyugdíjazásáig tanított. 36 végigdolgozott tanév állt már a háta mögött, amikor 1987-ben nyugdíjba ment. Ez azonban csak papíron történt meg, mert ezután még 11 évig nem tudott megválni szeretett hivatásától. 1998-ig dolgozott tovább az iskolában, mint napközis nevelő. Ám még ekkor sem ért véget a pályája, mert kis megszakítás után a 2001/2002-es tanévben a rákosszentmihályi Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskolában még vállalt egy év napközis nevelői állást. Így végül 48 évet töltött a pedagógusszakmában.
Pályája során több kitüntetést is kapott. 1968-ban és 1969-ben Kiváló úttörőszervezői oklevelet vehetett át, 1977-ben a Parlamentben kapta kézhez az Oktatási Minisztérium által adományozott Kiváló Tanító kitüntetést, 1988-ban pedig pedagógiai Szolgálati Emlékéremmel jutalmazták munkáját. 90. születésnapján úgy nyilatkozott, érzése szerint szép, eseménydús, tartalmas pályát hagyott maga mögött. Voltak nagy törések is az életében – 20 éves unokájának tragikus autóbalesete, majd férje, dr. Márton András közismert kerületi orvos elvesztése nagyon megviselte. Ám ezeket a soha nem gyógyuló sebeket cipelve is megőrizte vidámságát, kitűnő szellemi képességét, és bizakodva várta a még előtte álló éveket.
Földi útja most lezárult. Bizonyára nem csak családja fogja nehezen megszokni a hiányát, de nagyon sok tanítvány és kolléga is szeretettel őrzi majd emlékét.
Nyugodjék békében!