Elhunyt Tarbay Ede

Életének 87. évében elhunyt Tarbay Ede író, költő, műfordító, dramaturg, főiskolai tanár, Rákosszentmihály lakója.

Zuglóban született, sokat olvasó, jó képességű gyerek volt.  Középiskolás évei a Kemény Zsigmond Gimnáziumban a háború utáni átmeneti időszakra estek. Ott hozta össze a sors Dallos György tanár úrral, aki olyan képességeket vélt fölfedezni tanítványában, hogy megpróbálta őt a Színművészeti Főiskola dramaturg szaka felé irányítani. Ez azonban az édesanyának egyáltalán nem tetszett. Ezért fia engedve a szülői óhajnak, és a francia irodalom iránt érzett szimpátiájának, a bölcsészkar francia szakára jelentkezett. A könyvtár szakra vették föl, de közben mégiscsak jelentkezett a Színművészeti Főiskolára is, és fel is vették a dramaturg szakra. Ott Mészöly Dezső volt az osztályfőnöke, Gyárfás Miklósnál diplomázott, és osztálytársai között volt Csurka István és Moldova György is.

Közben elérkezett 1956, melynek szelleme magával ragadta, és élete végéig a legfontosabb emlékei között őrizte azt a mámoros két hetet, amikor a magyarok megérezték, mi is a szabadság.

Dramaturgként először a Miskolci Nemzeti Színháznál talált állást, majd egy év szabadúszás következett. Ekkor kezdett a Rádiónak meséket és egyéb műsorokat írni. Gyerekversei, novellái, műfordításai már a főiskola ideje alatt is megjelentek. Majd egy év függetlenség után a Magyar Televízió ifjúsági osztályán kapott szerkesztői állást. Sok egyéb televíziós munka mellett ő volt a Tenkes kapitánya, a Tüskevár és a Vuk dramaturgja. Leghosszabb ideig a Bábszínháznál dolgozott. Már főiskolás korában úgy érezte, hogy ebben az intézményben kedvére való feladatok várnák, akkor azonban éppen nem volt hely. Később mégis ott töltötte aktív éveinek legnagyobb részét, kis megszakítással 20 évet. Onnan ment nyugdíjba 60 évesen. Egy évet bírt ki nyugdíjasként, majd 1993-ban óraadói állást vállalt a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán. 2002-ben azonban a társadalmi változásokkal együtt a diákok hozzáállása is drasztikusan megváltozott. A tiszteletlen, csak jogaikat ismerő, agresszív tanítványok késztették arra, hogy végleg visszavonuljon. Pedig a zsámbéki évekre élete legszebb szakaszaként emlékezett.

Sok műfajban párhuzamosan dolgozott, így lehetett 32 kötet, 37 színpadi mű és számtalan mese szerzője, 10 film dramaturgja, színpadi és szépirodalmi művek fordítója angol, német, és orosz nyelvből, a Miskolci Nemzeti Színház, a Bábszínház és a Gyermekszínház dramaturgja, tévés és rádiós szerkesztő. Ez a gazdag életmű számos elismerést is hozott számára. Vitrinjében sok más kitüntetés mellett helyet kapott a József Attila-díj, az Andersen-diploma, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje, és a Stephanus-díj. A XVI. Kerületi Önkormányzat képviselő-testülete a kultúra számos területén kifejtett, folyamatosan magas színvonalú alkotói munkája, valamint tanári tevékenysége elismeréséül 2017-ben a Budapest Főváros XVI. Kerületéért kitüntetést adományozta a sokoldalú alkotónak. Regénybe illően gazdag életpályája 2019. november 9-én ért véget.

Emlékét családtagjain kívül kegyelettel őrzik pályatársai, tanítványai, és az a sok tízezer ember, akikben alkotásai maradandó kulturális élményként élnek tovább.

Nyugodjék békében!

Fotó:   XVI. Kerületi Újság