Milyen kihívásokat jelent a rászorulók segítése a Kertvárosban? Hány hajléktalan él kerületünkben? Van-e lehetőségük kitörni a nyomorból és mi hogyan segíthetünk rajtuk? Erről és sok másról kérdeztük a Vöröskereszt munkatársát, Svéger Szilviát.
– Kérem, mutassa be a Vöröskereszt utcai szolgálatát!
– A szociális munka célja az utcán életvitel szerűen tartózkodó emberek segítése, és a róluk való gondoskodás. Ez olyan személyeket jelent, akik lakás céljára nem megfelelő helyen élnek, vagy az utcán tölti az éjszakáikat. Itt a Kertvárosban a hajléktalan ügyfeleim nagy része romos házakban, kunyhókban, kalyibákban éjszakázik. Egy-két ember van, aki frekventált helyen lakik. Szerencsére most már akad olyan is köztük, aki éjjeli menedéken tölti az éjszakát. Egész évben működünk, január 1-étől december 31-ig. Páratlan héten délelőtt 8-tól 16 óráig, páros héten délután 2-től este 10-ig. Ha a normál utcai szolgálat nem működik, pl. ünnepnapon, akkor a fővárosban működik a Menhely Alapítvány mellett dolgozó speciális utcai szolgálat és krízisautó is járja a fővárost.
– Melyek azok a pontok a kerületben, amelyeket „szeretik” a hajléktalanok?
– A leginkább kedvelt részek Mátyásföld, Sashalom és Cinkota. Árpádföldön és Szentmihályon nincsenek túl sokan. Viszont általában elmondható, hogy ebben a kerületben a főváros más részeihez képest sokkal kevesebb hajléktalan él. Körülbelül 40-50 fős lehet a létszámuk, de akad köztük aki büntetésvégrehajtási intézményben tartózkodik.
– Hogyan találják meg a rászorulókat?
– Amikor két éve ide kerületem a kerületbe, egy munkatársam, aki már itt dolgozott évek óta, körbevezetett és megmutatta a fix helyszíneket, ahol ők élnek. Útvonalterv szerint dolgozunk, hétfőtől péntekig. Beosztjuk, hogy melyik nap kiket keresünk fel, illetve ha probléma van, pl. betegség, akkor többször is meglátogatjuk az embereket. Lakossági bejelentés után is dolgozunk, de terepfelderítést is szoktunk végezni. Ha vannak olyan helyszínek ahol régebben laktak, akkor oda visszajárunk heti rendszerességgel. Ezek főleg erdők, romos épületek. Mivel autóval közlekedünk, előfordulhat, hogy útközben is találkozunk rászorulóval, ilyenkor igyekszünk ellátni őt.
– Milyen kihívásokat állított a szolgálat elé a COVID-járvány?
– Többet kellett dolgoznunk, a tavaszi időszakban a fővárosi önkormányzattól kaptunk reggelit a hajléktalonok részére. Volt, akit naponta látogattunk, főleg időseket. Valójában viszont nagyon sok változást nem vettünk észre, mivel mi nem tudunk home office-ban dolgozni, ugyanúgy kimentünk a terepre.
– Nagyobb arányban érintette a hajléktalanokat a járvány, mint a nem utcán élő embereket?
– A kerületi hajléktalanok többsége eldugott helyen él, távol más emberektől. Én nem tudok koronavírus-fertőzött hajléktalanról a XVI. kerületben. Ráadásul nagyon erős az immunrendszerük a körülmények miatt. Amikor nemrég bejöttek a nagy mínuszok, volt egy ügyfelem, akiről azt hittem meg fog halni. Úgy búcsúztam el tőle pénteken, hogy nem biztos, hogy látom őt hétfőn, de él és virul.
– Miben merül ki az ellátás a hajléktalanok számára?
– Jórészt adományokból tudunk dolgozni, illetve azokat juttatjuk el a rászorulóknak. Szoktunk pályázni támogatásra, de ezt idén a járvány miatt nem hirdették meg. Fel szoktuk mérni az igényeket, hogy mire lenne szükség, pl. bakancsra, hálózsákra, takarófóliára, konzervekre, kórházi csomagra stb. és úgy állítjuk össze a csomagokat. Létezik gyógyszerpályázatunk is. November 1-je és április 30-a között lehetőség van arra, hogy az orvos által felírt receptet kiváltsuk. Elsősegély dobozunk is van a kocsiban, de az ilyen jellegű műveleteket (pl. kötözést), ha lehet, inkább orvosra bízzuk, mert a nem szakszerű ellátás többet árt, mint használ. Több egészségügyi centrum működik a fővárosban, ahová diszpécseren keresztül lejelentjük az esetet. Szerencsére lábadozók is működnek azok számára, akiket kórházba nem lehet küldeni, viszont az utcán nem maradhatnak. Itt egy-két hetet tudnak a rászorulók eltölteni.
– Van-e olyan élménye az utcai szolgálatból, ami nagyon emlékezetes?
– Van, pozitív és negatív értelemben egyaránt, pár kifejezetten sokkoló is. 14 éve foglalkozom hajléktalanokkal, korábban 12 évet Angyalföldön dolgoztam, 2 éve vagyok itt.
A következő eset tavaly nyáron történt a kerületben. Sok mindent láttam, de erre azért nem lehet felkészülni. A cinkotai HÉV-megállóhoz kaptunk riasztást, egy általunk nem ismert hajléktalanhoz. A férfi lába mellett fekete tócsa volt, ami körül legyek rajzottak és a végtag teljesen elférgesedett. A mentős fiú sem bírta a látványt, ezért én zacskóztam be a férfi lábát. Sajnos halálesetek is előfordulnak, köztük öngyilkosság is. Két évvel ezelőtt a cinkotai hősi emlékműre akasztotta fel magát egy férfi.
De vannak sikertörténeteim is. A Centenáriumi lakótelepen volt egy illető, akit éjjeli menedékre vittünk, azóta már átmeneti szállóra került, így azon a területen most nem él hajléktalan. De több olyan ember is van itt a kerületből, aki azóta már albérletben él, és ez hatalmas eredmény! Tavaly télen a nagyiccei kiserdőben egy alig 18. életévét betöltött fiú lakott egy sátorban. Családjával szorosan együttműködve visszagondoztuk a családjához vidékre. Az elején semmilyen együttműködés nem volt a fiú részéről, de a folyamatos látogatásoknak köszönhetően egyre jobb lett a kapcsolatunk. Szülei hetente többször is feljöttek hozzá, hogy hazavigyék. Jó pár hónap kemény munkája van ebben a történetben, de szerencsére jól alakult minden.
– Milyen tanácsa lenne a kerületi lakosok számára?
– Ha súlyos állapotban lévő hajléktalant látnak, mindenképpen hívják a Menhely Alapítvány diszpécser szolgálatát a 06-1-388-41-86-os számon, ahol a munkatársak adnak segítséget. A kerületben a koldusmaffia talán kevésbé működik, mint a belvárosban, de élelmiszerrel és ruhával segíthetünk a legtöbbet.
Gueth Ádám
A XVI. Kerületi Újság legfrissebb száma: https://www.bp16.hu/hirek/keruleti-ujsag/202102-szam-20210127