Ugrás a tartalomra

Madárfiókák életveszélyben

Itt a szezonja a fészekből kihullott, vagy már első önálló próbálkozásaikat végző, elesettnek és árvának tűnő, csipogó madárfiókák aggasztó látványának. Ilyenkor a jóérzésű ember meg akarja menteni őket, emberi reflexek alapján cselekszünk. De jól tesszük-e? A kérdésre a Magyar Madártani Egyesület tájékoztatója ad választ.

A fészküket éppen elhagyó madárfiókák látványa kissé ijesztő. Úgy gondoljuk, hogy percek kérdése és máris egy arra ólálkodó macska áldozata lesz. Ráadásul a bokrok alatt bukdácsoló kis próbálkozók segélykérésnek tűnő folyamatos csipogásukkal mindent el is követnek, hogy feltűnjenek a ragadozóknak. Az igazság azonban az, hogy csipogásuk nem segélykérés, hanem állandó helyváltoztatásuk miatt anyjuknak jelzik így hollétüket, üzennek, hova kérik a következő finom falatot. Ha ilyen fiókát találunk, semmiképpen ne vigyük haza. Az esetek 90 százalékában anyjuk ott vadászik valahol a közelben, hogy táplálni tudja féktelen étvágyú fiókáját. Van úgy, hogy egymást túrják ki a fészekből, de az általános inkább az, hogy ha repülni még nem is tudnak, kisebb esélyt adnak a ragadozóknak, ha kiugrálnak a fészekből és szétszélednek a bokrok takarásában, mintha egy tele fészek várná a rájuk leselkedő ragadozó madár, menyét, vagy macska támadását. Ők azonban még nem művészei a rejtőzködésnek, és előfordul, hogy hosszabb-rövidebb időre ottfelejtik magukat egy jó meleg úttest, járda, vagy napsütötte gyepszőnyeg közepén. Ilyenkor valóban érdemes közbelépni, óvatosan ujjaink közé zárni a kis vitézt vigyázva törékeny csontjaikra, és egy bokor, aljnövényzet takarásában elhelyezni őket. Tévhit, hogy az ember által érintett fiókát az anyja elhagyja, mert a magyarországi madárpopuláció nem használja a szaglását. (Most ugyan a madarakról beszélünk, de például ha a szabad természetben kirándulva őzgidára, nyestkölyökre, vagy bármilyen emlős kölykére bukkanunk, ne érintsük, pláne ne simogassuk őket, mert azok sem árvák, anyjuk szintén a közelben van valahol, de a kitűnő szaglású emlősanyák emberszagú utódaikat valóban magukra hagyják.) A madarak érdeke tehát az, hogy csak végszükség esetén avatkozzunk be az életükbe, csak tegyük védettebb helyre, de nevelni ne próbáljuk, mert nem fog sikerülni. Hagyjuk, hogy a természet rendje irányítsa az életüket. Szomorú tény azonban az, hogy a kertvárosi részeken kikelt madárfiókák 70-90 százaléka nem éri meg a felnőttkort. Tudnunk kell azt is, hogy ha valaki mégis időt és fáradságot nem kímélve felnevel egy madárfiókát, majd szabadon engedi, ezek a kis szárnyasok gyorsan elpusztulnak, mert mi csak enni és inni tudjuk megtanítani őket, a természetben zajló élet törvényszerűségeire nem, így nincs esélyük a túlélésre.

Forrás: Magyar Madártani Egyesület honlapja