Ugrás a tartalomra

A Bajnokok Ligája magyar hangja

Hajdú B. István népszerűségéhez saját bevallása szerint az is hozzájárult, hogy sokszor volt jó helyen, hiszen ő közvetíthette például a magyar vízilabda válogatott 2004-es olimpiai győzelmét, vagy amikor a nemzeti futballcsapat kijutott a 2016-os Európa-bajnokságra, és persze a Bajnokok Ligájának számtalan kiemelkedő összecsapását is. Azért választotta ezt a szakmát, mert már gyerekkorában is előszeretettel járt sportmérkőzésekre. Az viszont nehézséget jelent számára is, amikor egy unalmasabb meccset kell közvetítenie, saját hangját pedig nem szereti visszahallgatni.  Hajdú István 1991-ben egy riporteriskola (ahol ma már oktat is) elvégzése után került az MTV-ben a Telesporthoz, ahol először az ifjúsági íjászbajnokságot és a tájékozódási búvárúszó kupát közvetítette, de kellett gyógyszert kiváltania, sőt telexgépet is javított. Nevét akkor változtatta meg, amikor a műsor akkori megbízott főszerkesztőjének, Palik Lászlónak írt egy levelet Hajdú István, a debreceni városi televízió munkatársa – aki szintén dolgozott az MTV-nek –, és arra kérte, hogy tegyenek valamit a névegyezés ügyében. Mivel édesanyja, Nyalka Márta vezetéknevét nem szívesen vette volna fel, így lett Hajdú Istvánból Hajdú B. István. A sportriporternek nem ismeretlen a Kertváros, többször járt már a XVI. kerületben.  – Legutóbb Vámos Tibor barátom, a Táncsics Mihály iskola igazgatója hívott meg, ahol a diákoknak bemutattam a riporteri foglalkozást, hátha valaki kedvet kap ehhez, de voltam már az Ikarus pályán is, amikor azt átadták. Sőt, néhány évtizeddel ezelőtt még egy lánynak is udvaroltam, aki erre lakott. A felesége azonban nem ő, hanem Regöly-Mérei Krisztina, az MTV híradósa lett, és három gyerekük született, akik régebben nagyon élvezték, hogy édesapjuk hétköznap délelőttönként otthon volt velük, most azonban már nehezebb közös programot szervezniük, hiszen a legtöbb  sportesemény hétvégén van. Hajdu B. István első jelentősebb közvetítése egy Barcelona-Monaco mérkőzés volt, és akkor járt először külföldön is. Ilyenkor általában a nagyobb országok kommentátorai ülnek a jobb helyeken, de mivel az akkreditáció az MTV nevére szólt, a rendezők azt hitték, a Music TV-től érkezik valaki, így a mi riporterünk kommentálhatott a legjobb pozícióból. Emellett felkészítették arra is, hogy a gépek mindig pontosak, viszont senkit sem fog ismerni. – Amikor megérkeztem Ferihegyre, az első ember, akivel találkoztam, Puhl Sándor volt, aki a játékvezetői csapatával ment Tenerifére egy UEFA kupa mérkőzésre. Majd elfordítottam a fejem, és megpillantottam az MTK kosárlabda csapatát – akkor még volt olyan –, amely Zaragózába utazott ugyanazzal a Budapest-Zürich járattal. A pontosságról pedig annyit, hogy beszálltunk, de a gép nem indult, pedig látszólag tele volt. Egyszer csak valaki megérkezett, és kiderült, hogy rá vártunk. Az MTK kosárlabda csapata azonnal felszisszent, mert David Hasselhof, a Knight Rider főszereplője jött, aki előző nap a Friderikusz Show felvételén volt, és azt kérte, hogy a legelső géppel visszamehessen Zürichbe.  A meccs visszavágóját is Hajdú B. István közvetítette, Monacóba viszont csak helikopterrel lehet eljutni Nizzából. A repülőtéren a vámos gyanúsan méregette a magyar útlevele miatt, és nem értette, hogyan szeretne bejutni a mérkőzésre, amikor már minden jegy elfogyott. Azt hitte, hogy ő lesz Jürgen Klinsmann helyett a középcsatár. A kiváló sportriporter álmai egyébként nem is álltak messze ettől, hiszen gyerekkorában világbajnok focista vagy olimpiai bajnok szeretett volna lenni más sportágban, de elmondása szerint tehetsége nem volt ehhez, ami elég gyorsan ki is derült. Ezért osztályválogatott- és gombfocimeccseket közvetített.  Hajdú B. István pályafutása alatt sokat változott a technika, hiszen kezdetben az információ megszerzése is kihívást jelentett, ma már azonban sokszor egy néző többet tud kedvenc csapatáról, mint maga a riporter, az ellenfélről viszont semmit. Ezért szakosodnak a kommentátorok, és ha valaki kiesik akár csak néhány hónapra is, azt nagyon nehezen tudja pótolni. – Úgy kell közvetíteni, hogy annak is mondjunk valami újat, aki gyakorlatilag mindent tud, de az se érezze magát kirekesztve, aki két éve nem nézett focimeccset.  Hajdú B. István legszívesebben asztaliteniszt közvetít, mert fiatalkorában játszott is. A legjelentősebb sikerélményeit a vízilabdameccsek kommentálásával szerezte, de a legtöbbet foci, kézi- és kosárlabda mérkőzésekről tudósított. Az eseményen beszélt ugyanakkor azokról a váratlan helyzetekről is, amelyekre nem tud felkészülni egy kommentátor, mint például egy mókus, ami végigszaladt a pályán vagy egy sirály, amely nem akart elrepülni, esetleg egy-egy meztelen ember, aki felfordulást okozott. Ha ezeket nem is mutatja a kamera, akkor még nehezebb eldönteni, mennyit beszéljen róluk a riporter. Ilyen volt az a világbajnoki döntőn is, amikor Zinédine Zidane mellkason fejelte Marco Materazzit.  Hajdú B. István egyébként nagyon szeret játszani, főként kártyázni, de nem áll távol tőle a versírás sem, mint ahogy azt az Eb alatt is bizonyította. Hívták már főzőműsorba is, de olyanban nem szívesen vesz részt, amihez nem ért. Szakmailag viszont mindenképpen példaképként tekinthetnek rá a fiatalok, akik közül sokan voltak rá kíváncsiak a kerületből is. Bízunk benne, hogy még számtalan olyan mérkőzést fog közvetíteni, mint az Ausztria elleni találkozó, ahol elhangzott egyik legendás mondata: „Be lehet azt piszkálni, pöckölni, tuszkolni!” XVI. Kerületi Újság  - Piros Cecil