Ugrás a tartalomra

Aranyeső a kerületi atlétikában

Kerületünk jól el van látva tehetséges ifjú sportolókkal, akiket az Önkormányzat szorgalmasan támogat is. Ám közülük is kiemelkedik Pálvölgyi Levente, aki két augusztusi hétvégén öt aranyéremmel gazdagította már eddig is káprázatos éremgyűjteményét. Még csak 16 éves, de már 110 érem lapul a szekrényében. Ezt egészítette ki most az említett öt újabb arannyal.

– Mikor kezdtél atletizálni?
– Édesanyám négy és fél éves koromban vitt le az Ikarus pályára, hogy mozogjak egy kicsit. Ott Schőnviszky Ágnes edző azt mondta, ha három edzésen jól viselkedem, maradhatok. Általában 6 éves kortól szokták kezdeni az atléták edzését, de Ági néni már a második alkalom után azt mondta, hogy maradhatok.

– Vele meddig edzettél?
– Kilenc évig voltam a tanítványa, ő tanított meg az alapokra.

– Mikor kezdtek jönni az eredmények?
– Szinte már a kezdetektől. Azt hiszem, szerencsés alkat vagyok, korosztályomnál mindig magasabb voltam, és azt mondják, hogy szívesen edzettem. Meg azt is mondják, hogy szorgalmas voltam.

– Ági néni után ifjabb Tomhauser István, a gátfutók mestere lett az edződ.
– Igen, egészen 2019 februárjáig. Akkor szólt az édesapjának, idősebb Tomhauser Istvánnak, hogy szerinte nála még jobb helyem lenne, mert ő a hosszabb futótávok szakértője. Így közös megegyezéssel nála folytattam.

– Ahhoz, hogy ilyen kiemelkedő eredményeket érjen el valaki, hányszor kell edzeni hetente.
– Ez az én esetemben heti hatszor két óra edzést jelent. Kicsit komplikálja a helyzetet, hogy a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium tanulója vagyok. Ezért meg kellett oldani valahogy azt, hogy ott is tudjak edzeni. Szerencsére az ottani edzőm Török Loránd jól együtt tud működni Tomhauser Pista bácsival, így megbeszélik az ottani edzéstervemet. Itthon azonban hatékonyabban tudok edzeni, mert Pannonhalmán nincs atlétika pálya, csak a várkörön tudunk edzeni, ami 600 méter, és macskakő, meg murva borítja.

– Külföldről is hoztál már érmet?
– 2015-ben és 17-ben Dortmundban sikerült 800 méteren első majd második helyezést elérnem, és hét ország sportolói közül én kaptam a Legeredményesebb Korosztályos Sportoló címet, amely egy díszes kupával járt. A pannonhalmi diákolimpia csapattal pedig kijutottunk az Ifjúsági Világbajnokságra, de idén, mint annyi más rendezvényt, ezt sem tartják meg a koronavírus miatt. Ugyanígy jártam az Ifjúsági Európa-bajnoksággal is. A szintidőt teljesítettem, de az is elmarad. Tavaly volt még egy külföldi eredményem. San Diegóban 5000 méteren a korosztályomban több ezer induló közül a második lettem.  

– Ha már szóba került a COVID 19, a Te életedet mennyiben befolyásolta a veszélyhelyzet?
– Nekem jól jött, mert a távoktatás miatt sok időt tölthettem itthon, így az Ikarus-pályán edzhettem.

Levente után megkérdeztem az édesapát is, hogyan viszonyul ő a sporthoz?
– Tőlem sem áll távol a sport, de én inkább csak egészségmegőrzés és önismeret céljából sportolok. San Diegóban azért én is ott voltam, és lefutottam egy félmaratont, miközben Levi az 5000-res távot majdnem megnyerte. Soha nem voltam élsportoló, de azért egy kis Balaton átúszás, egy kis Iron Man csapatverseny, és sok kerékpározás ott van minden évben a programjaim között. Feleségem – szerintem a világ legcsinosabb nője – tesz is azért, hogy az legyen. Ő is szeret mozogni, gyakran lovagol, kondizik, vitorlázik, és egyre csak fiatalodik. Szerencsés vagyok vele.

– Ha megpróbálja félre tenni az elfogultságot, Ön miben látja Levente sikereinek a titkát?
– Inkább az edzőinek a véleményét idézném, akik egybehangzóan azt állítják, hogy ilyen tudatos fiatal nagyon ritkán kerül a látókörükbe. A kijelölt célt mindenáron el akarja érni.

– Hogyan teremtik meg a hátteret ezekhez a sikerekhez?
– Ilyenkor mindenki tárgyi feltételekre gondol: felszerelés, futócipő, szállítás a versenyek színhelyére, nevezési díjak és még lehetne sorolni. Létezik azonban egy másik terület, ami nélkül nem lehet győzni. Annak tudatában, hogy minden fejben dől el, viszem a leventét olyan szakemberekhez, akik a helyes gondolkodásban segítenek. Ha mondok két példát, talán megsejtik a kedves Olvasók, miről is van szó: például Célkitűző edzőtábor, vagy Alfa vezér énkép edzőtábor. Ezek, és még más hasonló, felkészülést segítő oktatások nagyban hozzájárulnak az önismerethez, az önfejlesztéshez valamint a céltudatos és eredményes tevékenységhez. Ezeket életem egy válságos szakaszában én is kipróbáltam, és nagyon hasznosnak találtam.

Végül megkérdeztem idősebb Tomhauser István mesteredzőt, mi az ő véleménye Leventéről.
– Leventét nem csak a testalkata, de a lelki alkata is alkalmassá teszi nagy eredmények elérésére. Egy kezemen meg tudom számolni azokat a tanítványaimat, akik hozzá hasonló tudatossággal álltak a sportho, akik olyan maradéktalanul megvalósította a tanácsaimat, mint ő. Megérti, mi miért hasznos, és úgy szívja fel az információkat, mint az itatós, majd hasznosítja is azokat. Meg aztán itt van az önfegyelem. Voltam már olyan kerti partin vele, ahol mindenki a finomabbnál finomabb falatokat ette, Levi pedig az általam – persze nem erre az alkalomra – javasolt mézes diót rágcsálta. Azért ez is ritkaság.

– Ön szerint milyen sportkarrier állhat Levente előtt?
– Ez nem egyszerű kérdés. Már eddig is átlagon felüli eredményeket ért el, de látszik, hogy még rengeteg tartalék van benne. Az adottságai alapján felnőtt sportolóként Európa élvonalában lenne a helye, akadályfutásban pedig a világ élvonalához tartozhatna. Hogy valóban eljut-e odáig, az azon is múlik, hogy sikerül-e egyensúlyt találni a pannonhalmi kollégista élet és az Ikarus-pálya által biztosított felkészülési feltételek között. Én természetesen nem akarom befolyásolni, hiszen a tanulás nagyon fontos. De azért magamban eljátszom a gondolattal, mennyivel könnyebb lenne az edzésmunka, ha Pesten végezné tanulmányait. Most éppen Győrbe készülök, ahol a pannonhalmiaknak lehetőségük van a gyönyörű győri városi sportcsarnokban edzeni. Eredményei alapján 16 évesen meghívást kapott a felnőtt 3000 méteres akadályfutás Szuperliga döntőjére, erre készülünk egy kicsit. Szóval sokat fogunk még hallani róla. 

 

  Mészáros Tibor, XVI. Kerületi Újság