Bronzot ért a fairplay
Egy hazai rendezésű verseny mindig kiemelt jelentőséggel bír minden sportág képviselői számára, ezért egyéniben és csapatban is jól szeretnének teljesíteni. Így volt ez a vívóknál is, akik közül a magyar férfi kardcsapat bronzérmet szerzett a Győrben megrendezett világkupán. A kapitány, Decsi András a tapasztalatokról mesélt lapunknak.
Arról már korábban beszéltünk, hogy Szilágyi Áronnal és a csapat többi tagjával (Decsi Tamás, Gémesi Csanád, Szatmári András) nem szeretnénk, ha egy újabb olimpiát rendeznének meg anélkül, hogy a magyar kardválogatott azon szerepelne. Ezért elsősorban a kvalifikáció a cél, lehetőleg éremesélyesként. Ennek pedig adott esetben alá van rendelve az egyéni szereplés is ez alatt az időszak alatt. A válogatott tagjai kiemelkedő helyeket foglalnak el az egyéni világranglistán. Ezeket szeretnénk erősíteni és megtartani, viszont emellett ugyanolyan fontos, hogy a csapat világranglistán is megfelelő helyet foglaljunk el, ugyanis 2019 márciusától már az olimpiai kvalifikációs szezon veszi kezdetét, aminek az ellenfelektől elismerve szeretnénk nekivágni.
– Ennek szellemében hogyan zajlott a győri világkupa?
– Az egyéni verseny nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, de ebben közrejátszott az is, hogy egy héttel korábban rendezték meg a magyar bajnokságot, ami a tradícióktól eltérő időpontban volt. Ezt a megmérettetést általában a karácsony előtti hétvégén szokták tartani, de a nemzetközi versenynaptár miatt csak most volt szabad időpont. Ez a többi fegyvernemet nem érintette különösebben, de nekünk még hátra volt a győri világkupa és a cancuni grand prix. Éppen ezért Szatmári András nyolc közé jutása Győrben egy szép eredmény volt, és nyilvánvalóan a többiek is szerettek volna egyéniben előrébb végezni, de ez most sajnos nem sikerült.
– Befolyásolta mindez a csapatversenyt?
– Természetesen jó lett volna a csapattal a döntőben szerepelni, de azt, hogy ez nem sikerült, inkább néhány külső tényező befolyásolta, hiszen kiváló formában vívtak a fiúk, és nagyon együtt volt a válogatott. Az olaszok elleni elődöntő ismétlése volt az algíri versenynek, ahol viszonylag sima vereséget szenvedtünk. Most viszont végig a mérkőzést kézben tartva próbáltunk a döntőbe jutni, ami elég sokáig úgy nézett ki, hogy sikerül. Miután viszont az olaszok érezték, hogy a győzelmet vívással nem fogják tudni megszerezni, a színház eszközeihez nyúltak. Mi ehhez már hozzá vagyunk szokva, viszont a zsűri a befolyásuk alá került, és már mindegy volt, hogy milyen találatokat adtak a mieink. Ez azért szomorú, mert hazai pályán voltunk.
– A bronzért szintén presztízs csatát kellett vívni.
– Igen, az oroszoktól az Európa-bajnokságon kaptunk ki az elődöntőben, most viszont csak húsz percünk volt arra, hogy egy kicsit felrázzuk a fiúkat, és átalakítsuk a csapatot. Éppen ezért az addig egyébként kiváló Gémesi Csanád helyére Decsi Tamás állt be, úgy mint legutóbb Algírban Irán ellen. Amikor pedig már 10:6-ra vezetett az orosz csapat, akkor Tomi egy fantasztikus vívással az egyéni verseny ezüstérmesét 9:4 arányban legyőzte, ezzel új lendületet adva a csapatunknak, ami elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megszerezzük a bronzérmet.
Piros Cecil
XVI. Kerületi Újság