A tavalyi Univerziade ezüstérme után mindenki nagy érdeklődéssel várta, mit hoz a berlini Európa-bajnokság a sikeres magyar futó számára. A várakozást csak fokozta, hogy nem sokkal az Eb előtt egyéni csúcsot futott 3000 méteren, ami hatással lehetett a főszámában, a 3000 méteres akadályon nyújtott teljesítményére is.
A döntőhöz vezető úton egyéni legjobbjától alig elmaradva a hetedik helyen végzett. Ez elégnek bizonyult a döntőbe jutáshoz. Ott azonban saját bevallása szerint élete eddigi legnehezebb futása várt rá. Egy nap pihenés után kellett helytállni abban a mezőnyben, ahol váratlan egyéni csúcsok születtek, és abban a sportágban, amelyben a két évvel korábbi amszterdami Eb döntőhöz képest 9 másodperccel kellett gyorsabbnak lenni a döntőbe jutáshoz. Viki minden erejét beleadva az utolsó pillanatig küzdött, és a 13. helyezést érte el. Ugyanez az idő két évvel korábban az 5. helyet jelentette volna.
Ez a teljesítmény azonban így is sikernek tekintendő, mert fontos állomást jelent a 2020-as olimpiára készülve az építkezés folyamatában. Ezt az értékelést igazolta a Magyar Atlétikai Szövetség is. A szakemberek arra számítanak, hogy Viktória még további tizedeket tud lefaragni teljesítményéből, és mind neki, mind edzőjének, Berkovics Imrének gratuláltak a jó teljesítményhez.
Sok pihenésre azonban nem jutott idő, mert augusztus 18-án már a Göteborgban állt rajthoz a 3000 méteres síkfutásban, és közel két másodperccel megint jobb időt futott addigi legjobbjánál.
Mintha csak ezt az eredményt akarta volna megerősíten gáton is, szeptember első napjaiban visszatért a Berlini Olimpiai Stadionba az IAAF World Challenge soron következő versenyére, és 3000 akadályon újabb egyéni csúcsot állított be. A verseny után elmondta, nagyon fárasztó szezont áll mögötte, ezért különösen nagy mentális erőfeszítésre volt szükség a jó teljesítményhez, de sikerült legyőznie magát, mert amint mondta: „Tudtam, hogy Berlin tartozik nekem még egy jó eredménnyel.”
XVI. Kerületi Újság