Ugrás a tartalomra

Mosolygós bajnok és Párbajtőr Paganini

Szász Emese világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes párbajtőrvívó, a riói ötkarikás játékok első magyar bajnoka és mestere, a sportolóként négyszeres olimpiai aranyérmes, háromszoros világbajnok, Universiade-győztes és háromszoros BEK-győztes Kulcsár Győző volt a Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör vendége az Erzsébetligeti Színházban szeptember 20-án.  

  Szász Emese elmondta: mióta olimpiai bajnok lett, nagyon sok rendezvényre hívják, amitől jobban elfárad, mint egy edzőtáborban, de mindezt egy édes tehernek tekinti, hiszen nagyon jól esik neki, hogy sokan megismerik az utcán és még az autóban ülve is átintegetnek neki, hogy gratuláljanak.   Azok kedvéért, akik nemcsak a vívás szakmai részére voltak kíváncsiak, elmondhatjuk, hogy  Emese a labdajátékokban kevéssé volt ügyes, ezért úszni kezdett, azt viszont nem szerette. 10 éves korában édesanyja tanácsára próbálta ki a vívást a BSE termében, ahol az első évben még nem is fogtak pengét a kezükbe, csak a lábmunkát gyakorolták, a szeretetteljes, baráti légkör azonban teljesen rabul ejtette. A bajnok is – mint abban az időben minden lány – tőrrel kezdte, majd később váltott a párbajtőrre. Fiús kislány volt, de saját bevallása szerint ma sem tartozik a nőies vívók közé és szívesen edz férfiakkal, akik között szintén megállja a helyét. Először egy Vasas tornán nyert, bár akkor még nem volt a csapat tagja, a győzelem viszont motivációt jelentett számára a folytatáshoz. A vívást pedig azért szereti, mert a mozgás közben gondolkodásra készteti, hiszen olyan, mint a „fizikális sakk”, ahol minden lépést meg kell tervezni előre, reagálni kell a másik új lépéseire, vagyis mentálisan is fejlesztő hatással van az emberre. Megtanít beosztani az időt és fegyelmezetten viselni akár a kudarcokat, akár a győzelmeket.  Emese egy II. kerületi általános iskolába járt, ahol kötelező volt a sport. Tanulmányait a Madách Imre Gimnáziumban folytatta, de a második évtől olyan sokat hiányzott, hogy átment a Vörösmarty Mihály Gimnáziumba, ahol a sportosztályban nagyon jól érezte magát a hasonló mentalitású diákok között. 2004-ben csapatban Európa-bajnoki ezüstöt szerzett, amit még kétszer megismételt, 2005-ben csapatban, 2010-ben pedig egyéniben lett világbajnoki ezüstérmes. A pekingi volt élete első olimpiai szereplése, a legjobb 16 között azonban kiesett. 2009-ben igazolt a Vasasba, amelynek ma is tagja. 2011 decemberében porcleválás miatt meg kellett műteni a könyökét, a következő év áprilisában ennek ellenére megszerezte az olimpiai kvótát, mégsem tudott bizonyítani Londonban. Talán ezért is volt olyan nyugodt Rióban, mert az utóbbi négy évben semmilyen sérülés nem gátolta a felkészülésben. Kulcsár Győző is ebben látja a mostani siker kulcsát. A tréner ugyanakkor egy kulisszatitkot is elárult: a felkészülés során megfelelő edzőpartner híján Emese a junior fiúválogatott tagjaival vagy edzőtáborokban vívott az ottani női sportolókkal. A döntőt egy érdekesség is színesítette, ugyanis Emese olasz ellenfelének edzője korábban Kulcsár Győző tanítványa volt. A magyar lány pedig úgy fordított és nyerte meg az ötödik asszóját is, hogy korábbi küzdelmeikből rendszerint Rossella került ki győztesen.  Szász Emese és Kulcsár Győző következő célja Tokió, de még inkább 2024, amikor remélhetőleg Budapest rendezi az olimpiát. Emese pedig emellett nemcsak edzői álmokat dédelget, hanem kedvesével családalapítást tervez, és szeretne Nagy Tímea nyomdokaiba lépni, aki szülés után meg tudta védeni olimpiai bajnoki címét.  Családja mellett ugyanakkor köszönetet mondott a jelenlévő Preisler Gábor judo edzőnek – aki az erőnléti felkészítéséért volt felelős az elmúlt hat évben –, Csillag Lillának, aki mentálisan foglalkozott vele, illetve Moldvay Ildikó gyógytornásznak, akit a sok sérülése miatt hetente felkeresett. Nagy Tímea 2004-ben a párbajtőrvívás Paganinije becenevet is kivívott mesteredző segítségével védte meg Sydneyben kivívott olimpiai bajnoki címét. Kapcsolatuk azonban nem volt olyan szoros, mint Emesével, aki 15 éve a tanítványa. Ezzel kapcsolatban Emese lemondta, hogy az Olaszországból hazatért tréner kezdetben a sportoló minden mozdulatával elégedetlen volt, és személyes kérdéseire sem szívesen válaszolt. A mesteredző saját bevallása szerint is a „ridegtartás” híve, idővel azonban nem csak a közös munkájuk gyümölcse érett be.   Kulcsár Győző a II. világháború idején szüleivel Németországban, majd Svédországban élt, és 1946-ban tértek haza. 14 évesen kezdett vívni egy iskolai tanfolyamon, majd az Újpesti Dózsa versenyzője lett. A miskolci főiskolai évei alatt az ottani csapatban sportolt, és a vonattal való ingázás közben megtanult állva aludni az öt és félórás út alatt. Ezt követően Budapestre került, és az OSC-be igazolt, mert a főiskolásoknak főiskolás klubban kellett edzeniük. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal elismeréssel és Prima Primissima díjjal is kitüntetett sportoló tőr- és párbajtőrvívásban 1962 és 1979 között tagja volt mindkét fegyvernem magyar válogatottjának, de inkább utóbbiban jeleskedett. A mai napig ő minden idők egyik legeredményesebb párbajtőrözője. Pályafutását 1980-ban, 40 évesen fejezte be. Közben azonban tanulmányait sem hanyagolta el, ugyanis 1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen építőmérnöki, 1976-ban a Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői, 1985-ben pedig vívó mesteredzői oklevelet szerzett. Egy ideig a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet hőtechnikai főosztályán dolgozott, majd a Magyar Vívószövetség főtitkára lett, és nyolc évig a hazai vívóválogatott szövetségi kapitánya volt. 1988-tól 2001-ig Olaszországban edzősködött, tanítványai közül Maurizio Randazzo lett olimpiai bajnok. Hazatérése után a Budapesti Honvédban többek között Nagy Tímea, Kulcsár Krisztián és Boczkó Gábor, valamint az öttusázó Balogh Gábor felkészítését irányította, később a Vasas edzője lett. Tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének is, 2005 és 2012 pedig a párbajtőr szakág szövetségi kapitányaként dolgozott. Kulcsát Győző mesélt a legendás tatai 124-es szobáról is, ahol az edzőtáborban Schmitt Pállal, Fenyvesi Csabával és Nemere Zoltánnal együtt lakott, és saját bevallása szerint annyi disznóságot csináltak, hogy minden szövetségi kapitány rémálmai voltak. Mindezeket csak azért nézték el nekik, mert az edzésmunkát mindig kifogástalanul elvégezték és hozták az eredményeket. Miután pedig Nemere disszidált, a helyére érkező csapattag jelentkezett, hogy a 124-es szobában szeretne lakni. Ők azonban azt mondták, hogy ehhez minimum egyszeres világbajnoknak kell lenni, és az italokat is neki kell hoznia. Ezt viszont senki nem vállalta. A Nemzet Sportolója arról is híres, hogy az 1971-es bécsi világbajnokság elődöntőjében asszó közben bridzsezett. A ellenfél vezetője egy magyar edző volt, és azzal a kifogással óvott, hogy nem megfelelő a pást ellenállása, ezért nem szólal meg a svédek találatjelzője. Mivel az volt a szabály, hogy aki épp a páston van, az nem jöhet le onnan, ezért felraktak rá egy asztalt és négy széket, majd elkezdtek kártyázni. A végén már a svédek is köréjük gyűltek, az edzőjük pedig feladta.  Nem adták fel viszont azok a sportrajongó fiatalok, akik a többórás rendezvény végén sorba álltak, hogy autogrammot kérjenek a két klasszistól és együtt fotózkodjanak velük.    » Piros Cecil - XVI. Kerületi Újság
Hír kategória
Közzétéve
2016. 10. 05. - 14:01
Utoljára szerkesztve
2016. 10. 05. - 14:01