Csoda a Pirosrózsa utcában! – adhatnánk a címet a RAFC őszi szereplését értékelve – ha használható volna a Pirosrózsa utcai pálya… Lépten-nyomon rengeteg jóindulatú (és néhány kárörvendő…) érdeklődő teszi fel a kérdést: „Mi van a RAFC pályával?” A közeljövőben egy külön cikkben ismertetném a hányatott sorsú sporttelep jelenlegi helyzetét. (VF)
Saját pálya nincs, az itt-ott játszó RAFC viszont ragyogó őszi idényt hagyott maga mögött. Ilyen teljesítményre még a legelfogultabb RAFC szurkolók sem számítottak. Az előző bajnokságban leszereplő és az első osztályból kieső csapat zöme megmaradt, de a jó szereplés kulcsa leginkább Vörös Péter személye lett. A Tápiószentmártontól játékos-edzőként visszatérő szakember kiváló pedagógiai érzékkel rendet teremtett a morálisan már-már széteső együttesnél. Pár távozni készülő játékos az ő kedvéért maradt, sőt, előző csapatából a RAFC-hoz igazolt néhány tehetséges fiatal. A saját nevelésű fiatalok is egyre több szerepet kaptak, így azután a rutin mellett a fiatalos lendület is jellemezte az együttest. A csapaton belüli hangulat is egyre javult.
Szokás szerint, öt fordulónként vizsgáljuk a teljesítményeket. Az első öt fordulóban három győzelem és két döntetlen a mérleg – vereség nélkül. Ha azt vesszük, hogy a 3., 5., 6. helyezettel, plusz a helyi rangadón az MLTC-vel játszottak, a rajtot jónak mondhatjuk, az elsőtől 1 ponttal lemaradva a 4. helyen álltak.
A következő ötös „csomagban” ugyanazt hozták: ismét három győzelem és két döntetlen. Ebben a sorozatban találkoztak a csoport legjobbjának tartott Kelen II-vel (magas színvonalú mérkőzésen 1-1 lett). Ekkor már, a tizedik forduló után, csak kevesebb győzelmük miatt, de azonos pontszámmal álltak a Kelen mögött, a 2. helyen.
Ezután a meccs után jött a remek hajrá. Az utolsó hét fordulóban – hét győzelem (!) – láthatjuk az őszi végeredményt (táblázat).
Tavaly ilyenkor az MLTC jó szerepléséről lelkendezve számoltam be, ám a csapat kiváló edzője, Zséli László barátom így szólt: „Ácsi! Hova dicsérsz minket? Hátra van még egy teljes tavaszi idény!” És neki lett igaza: a mátyásföldiek tavasszal korántsem nyújtottak olyan teljesítményt, mint ősszel, és lemaradtak a dobogóról.
Most óvatosabb leszek. A RAFC ugyan megérdemli a dicséretet őszi teljesítménye után, de a még nagyobb bravúrt csak úgy érheti el, ha tavasszal sok munkával, ugyanilyen hozzáállással, összefogással vetik magukat a küzdelembe.
És akkor jövőre – ha remélhetőleg az IKA bennmarad az I. osztályban – újra lesz Ikarus – RAFC kertvárosi derbi!
Saját pálya nincs, az itt-ott játszó RAFC viszont ragyogó őszi idényt hagyott maga mögött. Ilyen teljesítményre még a legelfogultabb RAFC szurkolók sem számítottak. Az előző bajnokságban leszereplő és az első osztályból kieső csapat zöme megmaradt, de a jó szereplés kulcsa leginkább Vörös Péter személye lett. A Tápiószentmártontól játékos-edzőként visszatérő szakember kiváló pedagógiai érzékkel rendet teremtett a morálisan már-már széteső együttesnél. Pár távozni készülő játékos az ő kedvéért maradt, sőt, előző csapatából a RAFC-hoz igazolt néhány tehetséges fiatal. A saját nevelésű fiatalok is egyre több szerepet kaptak, így azután a rutin mellett a fiatalos lendület is jellemezte az együttest. A csapaton belüli hangulat is egyre javult.
Szokás szerint, öt fordulónként vizsgáljuk a teljesítményeket. Az első öt fordulóban három győzelem és két döntetlen a mérleg – vereség nélkül. Ha azt vesszük, hogy a 3., 5., 6. helyezettel, plusz a helyi rangadón az MLTC-vel játszottak, a rajtot jónak mondhatjuk, az elsőtől 1 ponttal lemaradva a 4. helyen álltak.
A következő ötös „csomagban” ugyanazt hozták: ismét három győzelem és két döntetlen. Ebben a sorozatban találkoztak a csoport legjobbjának tartott Kelen II-vel (magas színvonalú mérkőzésen 1-1 lett). Ekkor már, a tizedik forduló után, csak kevesebb győzelmük miatt, de azonos pontszámmal álltak a Kelen mögött, a 2. helyen.
Ezután a meccs után jött a remek hajrá. Az utolsó hét fordulóban – hét győzelem (!) – láthatjuk az őszi végeredményt (táblázat).
Tavaly ilyenkor az MLTC jó szerepléséről lelkendezve számoltam be, ám a csapat kiváló edzője, Zséli László barátom így szólt: „Ácsi! Hova dicsérsz minket? Hátra van még egy teljes tavaszi idény!” És neki lett igaza: a mátyásföldiek tavasszal korántsem nyújtottak olyan teljesítményt, mint ősszel, és lemaradtak a dobogóról.
Most óvatosabb leszek. A RAFC ugyan megérdemli a dicséretet őszi teljesítménye után, de a még nagyobb bravúrt csak úgy érheti el, ha tavasszal sok munkával, ugyanilyen hozzáállással, összefogással vetik magukat a küzdelembe.
És akkor jövőre – ha remélhetőleg az IKA bennmarad az I. osztályban – újra lesz Ikarus – RAFC kertvárosi derbi!
Varga Ferenc - XVI. Kerületi Újság