Ifjabb Tomhauser István másodszor is felért a csúcsra, hiszen A 120 éve működő Magyar Atlétikai Szövetség 2010 után tavaly is őt választotta az Év edzőjének. Az elismerést a Groupama Aréna dísztermében 2017. december 15-én megrendezett ünnepségen Svein Arne Hansentől, az Európai Atlétikai Szövetség elnökétől, Kulcsár Krisztiántól, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökétől és Gyulai Miklóstól, a Magyar Atlétikai Szövetség elnökétől vehette át.
– Mikor kezdett sportolni?
– A körülmények korábban teljesen mások voltak, mint manapság: gyerekként rengeteget mozogtam anélkül, hogy leigazolt sportoló lettem volna. Napi szinten bebarangoltam a Cinkota és Csömör közötti „határt” futva, illetve kerékpárral, a nyári szünetben egész nap fára másztam, fociztam. Így ment ez mindaddig, amíg édesapám, idősebb Tomhauser István 1976-ban megalakította az Ikarus BSE atlétikai szakosztályát. Számomra természetes volt, hogy attól kezdve ott sportoltam. Viszont az edzésekre sem otthonról mentem, hanem az Ikarus sporttelep akkor még működő asztalitenisz csarnokából, ahaol az atlétikai edzés kezdetéig pingpongoztam egy-két órát.
– Az atlétika melyik ágában szerepelt?
– Elsősorban középtávfutó számokban, viszont kiemelkedő eredmények nélkül. Nem voltam elég gyors, ezért indultam középtávokon, ahol inkább az állóképesség számít, nem a robbanékonyság. A főiskola elvégzése után pedig abba is hagytam az aktív sportolást.
– Milyen tanulmányokat folytatott?
– Az első diplomámat az ELTE földrajz-testnevelés szakán szereztem, de később elvégeztem a Testnevelési Főiskolát is. A Táncsics Mihály Általános Iskola és Gimnázium volt az első munkahelyem, és azóta is ott tanítok, az edzői munkámat ezzel párhuzamosan végzem. Ahogy azonban a sportolóim egyre jobb eredményeket értek el, a hangsúly eltolódott az edzői pálya felé, így a Táncsicsban már csak félállásban dolgozom.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki jó tréner legyen?
– Nagyon kell szeretni azt, amit csinálunk, egyfajta megszállottság biztosan szükséges hozzá. Ha egy fiatal a sportnak szenteli a szabadidejét, és a szülei is megadnak minden támogatást, hogy a tehetsége kibontakozhasson, akkor nekünk, edzőknek is a tudásunk legjavát kell adni, felelősséggel tartozunk a tanítványokért. Sosincs kész recept a sikerhez, sokszor órákat tudok agyalni azon, hogy milyen feladatok elvégzése lenne a legcélszerűbb a következő heti edzéseken. A másik fontos dolog, hogy nem egy adott évben kell gondolkodni, hanem egy folyamatban, hogy a fejlődés hosszú távú legyen. A kiváló eredményekhez ezeken kívül szerencse is szükséges, és az, hogy a sors összehozzon bennünket a tehetségekkel.
– Önnél ez hogyan alakult?
– A tanítványaim közül egyre többen nyertek hazai versenyeket, és kijutottak a korosztályos nemzetközi erőpróbákra is. Ám akire közülük először felfigyelt a szakma, az Kiss Dániel Európa-bajnoki bronzérmes gátfutó volt. Vele már 12 éves korától foglalkoztam. Sokáig azt hittem, ő lesz edzői pályafutásom legkiemelkedőbb sportolója, hiszen az ő eredményeinek köszönhetően 2010-ben egyszer már elnyertem az Év edzője címet. Az nagyon eredményes év volt, mivel Dani az Eb bronzérem mellett a fedett pályás világbajnokságon döntőbe került, és több országos csúcsot megjavított szabadtéren és fedett pályán is. Aztán jött Baji Balázs, aki sportpályafutása mellett ma már állatorvosként praktizál.
– Ő hogyan került az Ikarus pályára?
– Balázs Békéscsabán sportolt, de az egyetem miatt Budapestre költözött, és edzőt kellett váltania, így kezdtük el a közös munkát. Tudta, hogy az Ikarus BSE gátfutásban nagyon erős, és hogy Európa egyik legjobb gátfutójával készülhet. Dani elsősorban barátként és edző-
társként kezelte a fiatal tehetséges atlétát, nem pedig riválisként, ezért Balázs kezdettől fogva nagyon jól érezte magát nálunk. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen 2016-ban ezüstérmet nyert az Európa-bajnokságon, majd tavaly nyáron bronzérmes lett a világbajnokságon. Ezt a bravúrt ezidáig egyetlen futónak sem sikerült elérnie.
– Most hány tanítványa van?
– Jelenleg 350 sportolója van az atlétikai szakosztályunknak, velük 17 edző foglalkozik. Jómagam 15 sprinter és gátfutó edzésmunkáját irányítom, akik különböző korosztályokhoz tartoznak. Emellett a magyar gátfutó válogatott keret szakmai munkáját is koordinálom, ahol külön program segíti a tehetségeket és edzőiket. Fontos célunk ugyanis, hogy a hagyományainkra és a példaképeinkre építve a jövőben is meghatározó nemzetközi eredményeket érjenek el a magyar gátfutók.
XVI. Kerületi Újság - Mészáros Tibor