2020 nemzetközileg jegyzett sportolóink számára az olimpia éve, ahova kemény megmérettetéseken, kvalifikációs versenyeken keresztül vezet az út. Megkérdeztük Decsi Andrást, a Kertvárosi Birkózó- és Vívócsarnokhoz sok szállal kötődő magyar kardválogatott vezetőedzőjét, hol tart csapata a Tokió felé vezető úton.
Folytatás a címlapról
– Ennek értékeléséhez vissza kell tekintenünk a novemberi kairói csapat világkupa küzdelmeihez. Ezen a kvalifikációs versenyen Szilágyi Áron nélkül lett ezüstérmes a csapatunk, mégpedig nagyon szoros küzdelemben. Az Európa-bajnoksággal és a Világbajnoksággal már megalapoztuk azt, hogy nagyon kedvező helyzetből várjuk a folytatást, de ezzel a kairói második hellyel a nullához közelít annak az esélye, hogy ne jussunk ki az olimpiára.
– Mikor következhetne be mégis ez a kudarc?
– Akkor, ha olyan csapatok, akik általában be sem jutnak a legjobb 8 közé, sorban nyernék a még hátra lévő versenyeket, és mi el sem indulnánk. Ugyanis már az elindulásért is jár pont, nekünk már szinte ez is elég lenne a tokiói repülőjegyhez. Azt hiszem, nem túlzott optimizmus, hogy ezzel az extrém helyzettel nem számolunk.
– Szilágyi Áron miért nem volt ott Kairóban?
– A korábbi versenyek után fizikailag és mentálisan is több regenerálódásra volt szüksége. Ezzel nem vállaltunk nagy kockázatot, hiszen a válogatott keretben szinte azonos képességű sportolóink vannak, így – mint láthattuk – a Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Decsi Tamás, Szatmári András összetételű csapat is kitűnően helyt állt. Áron majd mostanában fog bekapcsolódni a munkába, hogy Tokióra csúcsformában legyen.
– Mi a titka a formaidőzítésnek?
– Erőnléti problémáink nincsenek, mivel egy nagyon hozzáértő erőnléti edző dogozik a kardcsapat mellett Kiss Áron személyében. Mivel ilyen kedvező helyzetben várjuk a folytatást, bőven jut időnk az ellenfelek feltérképezésére. Aztán a csapattagok ismeretében tervezzük meg, ki mennyi terhelést igényel a csúcsforma eléréséhez. Ilyen szempontból nagy eltérések vannak, de ezt maguk a versenyzők is tudják, és alkalmazkodnak ehhez. Szilágy Áron például rengeteg energiát fektet mind a fizikai, mind a technikai felkészülésbe, Szatmári Andrásnak ezekből kevesebb is elég. Ismét ki kell emelnem, hogy nekünk nem kell edzőtáborba vonulnunk a felkészüléshez, hiszen az Erzsébet-liget létesítményei – a csodás vívóterem, a teniszpályák, az uszoda és a liget atmoszférája – ideális feltételeket biztosítanak a felkészüléshez.
– A magyar vívókkal szemben a tradíciók miatt a közönség elvárása néha irreálisan magas. Hogyan lehet ezt a terhet levenni a vállukról?
– Azt hiszem, hogy ezzel mindenkinek saját magának kell megküzdenie. Szerencsére azonban nem csak a közönségnek van elvárása, hanem a sportolóknak önmagukkal szemben is. Ez a bizonyítási vágy sokszor olyan plusz energiákat szabadít fel, amelyeknek jelentős részük lehet a sikerben. Nálunk ez az elvárás nem bénítani, hanem inspirálni szokta a sportolókat. Reméljük így lesz ez Tokióban is.
– Milyen eredménnyel lennének elégedettek az olimpián?
– Az ellenfelek rendkívül erősek. Ugyanakkor a felsőház nagyon kiegyenlített, hiszen volt olyan csapatverseny, amelyiken egyetlen pont döntött. De ezeket is figyelembe véve az érem mindenképpen reálisnak tűnik. Hogy milyen színű, az ott, az olimpia izzó légkörében fog eldőlni.
– Ennek értékeléséhez vissza kell tekintenünk a novemberi kairói csapat világkupa küzdelmeihez. Ezen a kvalifikációs versenyen Szilágyi Áron nélkül lett ezüstérmes a csapatunk, mégpedig nagyon szoros küzdelemben. Az Európa-bajnoksággal és a Világbajnoksággal már megalapoztuk azt, hogy nagyon kedvező helyzetből várjuk a folytatást, de ezzel a kairói második hellyel a nullához közelít annak az esélye, hogy ne jussunk ki az olimpiára.
– Mikor következhetne be mégis ez a kudarc?
– Akkor, ha olyan csapatok, akik általában be sem jutnak a legjobb 8 közé, sorban nyernék a még hátra lévő versenyeket, és mi el sem indulnánk. Ugyanis már az elindulásért is jár pont, nekünk már szinte ez is elég lenne a tokiói repülőjegyhez. Azt hiszem, nem túlzott optimizmus, hogy ezzel az extrém helyzettel nem számolunk.
– Szilágyi Áron miért nem volt ott Kairóban?
– A korábbi versenyek után fizikailag és mentálisan is több regenerálódásra volt szüksége. Ezzel nem vállaltunk nagy kockázatot, hiszen a válogatott keretben szinte azonos képességű sportolóink vannak, így – mint láthattuk – a Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Decsi Tamás, Szatmári András összetételű csapat is kitűnően helyt állt. Áron majd mostanában fog bekapcsolódni a munkába, hogy Tokióra csúcsformában legyen.
– Mi a titka a formaidőzítésnek?
– Erőnléti problémáink nincsenek, mivel egy nagyon hozzáértő erőnléti edző dogozik a kardcsapat mellett Kiss Áron személyében. Mivel ilyen kedvező helyzetben várjuk a folytatást, bőven jut időnk az ellenfelek feltérképezésére. Aztán a csapattagok ismeretében tervezzük meg, ki mennyi terhelést igényel a csúcsforma eléréséhez. Ilyen szempontból nagy eltérések vannak, de ezt maguk a versenyzők is tudják, és alkalmazkodnak ehhez. Szilágy Áron például rengeteg energiát fektet mind a fizikai, mind a technikai felkészülésbe, Szatmári Andrásnak ezekből kevesebb is elég. Ismét ki kell emelnem, hogy nekünk nem kell edzőtáborba vonulnunk a felkészüléshez, hiszen az Erzsébet-liget létesítményei – a csodás vívóterem, a teniszpályák, az uszoda és a liget atmoszférája – ideális feltételeket biztosítanak a felkészüléshez.
– A magyar vívókkal szemben a tradíciók miatt a közönség elvárása néha irreálisan magas. Hogyan lehet ezt a terhet levenni a vállukról?
– Azt hiszem, hogy ezzel mindenkinek saját magának kell megküzdenie. Szerencsére azonban nem csak a közönségnek van elvárása, hanem a sportolóknak önmagukkal szemben is. Ez a bizonyítási vágy sokszor olyan plusz energiákat szabadít fel, amelyeknek jelentős részük lehet a sikerben. Nálunk ez az elvárás nem bénítani, hanem inspirálni szokta a sportolókat. Reméljük így lesz ez Tokióban is.
– Milyen eredménnyel lennének elégedettek az olimpián?
– Az ellenfelek rendkívül erősek. Ugyanakkor a felsőház nagyon kiegyenlített, hiszen volt olyan csapatverseny, amelyiken egyetlen pont döntött. De ezeket is figyelembe véve az érem mindenképpen reálisnak tűnik. Hogy milyen színű, az ott, az olimpia izzó légkörében fog eldőlni.
Mészáros Tibor - XVI. Kerületi Újság