Egy igazán kellemes látogatással egybekötve a 90. életévét betöltő Czipó Istvánné Terike nénit köszöntöttem ma, aki bár fizikailag egy picit gyengébb, de mindennek ellenére kiváló beszélgetőtársnak bizonyult.
Terike néni Tompán született, aratott még kézzel, kislányként magával a helyi báróval is találkozott, de sajnos van emléke a településükre betörő szerb partizánokról is.
Még kimondani is sok, de 37 évig vendéglátózott, ebből 8 évig – még az 50 filléres időszakban - csak fagylaltot árult, később pedig sütödéjükben napi 120 kg kolbász is kisült. Meg kell mondanom, bizony jócskán meglepődtem, amikor ünnepeltünk egymás után felsorolta az akkoriban az Örs vezér terén üzemelő különféle pavilonokat.
Nagyon-nagyon büszke unokáira és 3 dédunokájára, ahogyan megtudtam, mind a négy unokája diplomás, mindannyiuk több nyelven is beszél. Dédunokái imádnak nála lenni, és a szülők által megengedett, napi meseadagon felül egy-egy újabb rajzfilmet Terike nénivel együtt megnézni - persze mindezt a legnagyobb titokban.
Sajnálkozva mesélte, hogy már egyre fáradékonyabb, és a felírt gyógyszerek számát is egy picit soknak tartja, így javarészt a tévénézéssel üti el idejét.
Sajnos, nem tudtam meg újabb ötletet a hosszú élet titkáról, de sebaj, hiszen megbeszéltük, hogy öt év múlva találkozunk! Talán majd akkor…
A Jóisten éltesse nagy-nagy szeretetben, Terike néni!