Kilencvenedik születésnapja alkalmából köszöntöttem Zelei Ferencnét, és miközben én voltam az, aki az ajándékot és a jó kívánságokat vitte, mégis engem vidítottak fel, hiszen egészen magával ragadó volt az az életöröm, vidámság, ami áradt Györgyike néniből. Pedig nem volt könnyű élete, ennek ellenére a jókedve sosem hagyta magára, és egyszerűen olyan típus, hogy a nevetése, mosolya átragad azokra, akik vele vannak.
Györgyike néni már 70 éve lakik a kerületben, még néhai férjével költöztek ide. Elmondása szerint imád itt élni, az utca, amiben lakik szinte egy kis baráti közösség, köszönnek egymásnak, megállnak beszélgetni az emberek, segítenek a másiknak, ahol csak tudnak.
Az ünnepelt gyors- és gépíróként dolgozott, majd elvégezve a kereskedelmi iskolát, 20 évig volt főpénztáros, nyugdíjba is onnan vonult. A mai napig ellátja önmagát, bevásárol, főz, mos, takarít, sőt egészen elképesztő módon még a kertet is pedáns rendben tartja. Nem is csoda, Györgyike néni jókedvénél talán csak az energiája több, saját elmondása szerint is minimum tíz éves távlati tervben gondolkodik, a Jóisten segítségével. Kapva az alkalmon, meg is kérdeztem, mi a hosszú élet titka, amire a nyugalom, szeretet, alkalmazkodás hármasa érkezett válaszként.
Jó egészséget, sok erőt kívánok, az Isten éltesse még egyszer, Györgyike néni! Találkozunk nemhogy öt, de tíz év múlva is!