Kilencvenéves születésnapja alkalmából jártam ma Jordán Antal Ferencnél, aki fantasztikus memóriájának és érdekesebbnél érdekesebb történeteinek köszönhetően, kiváló beszélgetőpartnernek bizonyult.
Antal itt a kerületben, egészen pontosan akkori házukban, bába segítségével született, majd sok-sok évtizednyi kitérő után már feleségével költözött vissza a Kertvárosba.
Gyermekkorában egyházi kórusban énekelt, maga Mindszenty József bíboros bérmálta, a háború alatt pedig egy aknarepesztől súlyosan megsebesült.
Felgyógyulása után kerékpározni kezdett, mindezt olyan ügyességgel, hogy rövid időn belül tehetségkutatót – és ezzel együtt egy vadonatúj biciklit – is nyert. 16 éves kora óta versenyez, és emlékszik olyan edzésére, amikor Budapest – Siófok – Budapest volt a kiadott napi táv. Egy ilyen balatoni edzéskör alkalmával találkozott Puskás Öcsivel, de barátjának mondhatta Sinkovits Imrét és Darvas Ivánt is. Társadalmi munkában részt vett a Népstadion építésében, sőt meghívót kapott annak nyitómérkőzésére is.
Dolgozott műszerészként, komoly sikereket ért el a teljesítménytúrázok között, 1984-ben kormánykitüntetésben részesült, feleségével pedig ebben az évben ünnepelték 50. házassági évfordulójukat.
A náluk töltött idő alatt a hosszú élet titkát is megtudtuk: „ha mindig azt tudod csinálni, amit szeretsz, ami jól esik testnek-léleknek, az továbblendít minden nehézségen”.
Azt hiszem, kevesen tudhatnak ilyen érdekes életutat maguk mögött, köszönöm a mai beszélgetést, egy valódi élmény volt!
Isten éltessen még nagyon-nagyon sokáig, Antal!