A legutóbbi, 5 évvel ezelőtti hivatalos köszöntés óta egy cseppet sem öregedő Borovitz Tamáshoz, a Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör örökös tiszteletbeli elnökéhez látogattam el ma és adtam át neki miniszterelnök úr oklevelét, valamint mindannyiunk jókívánságait.
A 95. születésnapját ünneplő Tamás elmesélte, hogy korát bizony nem érzi a magáénak, néha ugyan a lábát és a derekát fájlalja, de állapota szerencsére nem romlik. Még mindig nagy szeretettel látogatja a Varjú Vilmos kör rendezvényeit, és igazán jó érzéssel tölti el, hogy milyen sok diák is részt vesz ezeken az alkalmakon. A rádiót már ébredéskor, reggel 6-kor bekapcsolja, hallgatja a híreket, dalokat, de tévét is szívesen néz.
25 esztendeig volt személyzeti vezető, ebből 5 évet Moszkvában töltött, a sport pedig magát az életet jelentette számára. Kicsit elnosztalgiáztunk a Kertvárosi olimpikonok parkjáról, és arról is beszélgettünk, mi lehetne a páratlan olimpiai gyűjteményének a sorsa.
Felesége, Marika 2017-ben hunyt el, ő nagyon hiányzik neki, azonban nem üresek napjai, hiszen mostanság is sokat hívják telefonon, a látogatóba érkező unokák pedig mindig bearanyozzák a napjait.
A hosszú élet titka szerinte, hogy szeretni kell az embereket, és nem szabad veszekedni. Ezzel bizony csak egyetérteni lehet!
Nagyon örülök a mai beszélgetésünknek, Isten éltessen még nagyon sokáig, Tamás! Ahogyan megbeszéltük, öt év múlva találkozunk!