Jámbor Gyulát látogattam ma meg otthonában és köszöntöttem fel kilencvenedik születésnapja alkalmából. Gyula és kedves neje immár ’79 óta kerületünk lakója, számos rendezvényünkön lehet velük találkozni, például a szeretet és hűség napja elnevezésű, a házasságot ünneplő estély szinte elképzelhetetlen nélkülük, ahogyan a fiatalokat megszégyenítő módon ropják a bálteremben. Bizony, a pontosan 365 randevút követő 63 évnyi házasságukat nemhogy végig kísérte a tánc, de megismerkedhetésüket is a zene szeretetének köszönhetik, hiszen a volt Majakovszkij utcában rendezett egyik bálon a táncparketten találkoztak először.
Szerelmükből egy lányuk született, aki két unokával örvendeztette meg Gyula bácsiékat, ma már pedig a két dédunoka csal mosolyt az arcukra. Ünnepeltünk Gödöllőn látta meg a napvilágot, szerszámkészítőként több gyárban is dolgozott – többek között az Ikarus-gyárban is -, majd nyugdíjba a Főkerttől vonult, ám utána még 15 évig bedolgozott a Finommechanikai Művekbe. A szerszámkészítés, műszergyártás, a kétkezi munka szeretete a mai napig megmaradt, Gyula bácsi büszkén vezetett körbe a szerszámosműhelyében, bizony, a 47 éve a családi otthont jelentő többgenerációs házban is majd mindent saját kezűleg épített, huzalozott, szerelt meg anno.
Gyula bácsi szerint a hosszú élet titka a jó feleség, a jó étkezés, a szórakozás igényének megléte, valamint a sok munka. Úgy hiszem megfontolásra érdemes, valódi férfias útmutatót kaptam az életre, ezúton is köszönöm!
Jó egészséget, sok boldogságot kívánok, Isten éltesse még egyszer!