Ugyan még csak hat éve kerületünk lakója, de már igen otthonosan érzi magát köztünk Sóvágó Mártonné Zsuzsanna, akit otthonában köszönthettem kilencvenötödik születésnapja alkalmából. Zsuzsika néni Hajdúböszörményben látta meg a napvilágot, el sem hagyta a hajdúk fővárosát egészen 89 éves koráig, amikor is lányával összeköltözve követték Budapestre az unokákat.
Ünnepeltünknek házasságából három gyermeke született, ám tragikus módon a fia igen fiatalon, tizennyolc éves korában elhunyt, a veszteség feldolgozhatatlan, ám a három unoka, és a négy dédunoka jelentette boldog gyermekzsivaj segít feldolgozni az elképzelhetetlen tragédiát.
Zsuzsika néni kezdetben háztartásbeli volt, ellátta az állatokat, sütött, főzött, mosott, takarított, majd gondolt egyet, és elment a Tungsramba a gyártósorra dolgozni, nyugdíjba is az izzógyárból ment.
Napjait televíziózással, olvasással, keresztrejtvényfejtéssel, régi albumok fellapozásával tölti, ugyan a nagy kert kicsit hiányzik neki, de az erkélyen nevelgetett növények megnyugvást jelentenek számára. Anno városszerte ismert receptjeit most lánya gyűjti szépen lassan csokorba, megőrizve ezzel azokat az utókor számára. A leírást hűen követve elkészített szemüveges névre hallgató süteményt magam is kóstolhattam, mondhatom, nem volt véletlen a hírnév.
Búcsúzáskor a hosszú élet titkát firtató elmaradhatatlan kérdésemre Zsuzsika néni a családi összetartás, a szeretet, a Jóistenbe vetett hit megtartó erejét adta meg útjelzőként.
Köszönöm a tartalmas beszélgetést és a vendéglátást, az Isten éltesse még nagyon sokáig!