Örvendetesen megnőtt a 90. életévüket betöltő férfiak száma is az elmúlt évekhez képest. Így dr. Csomor Ervin alpolgármester felköszönthette Menyhárt Sándort, aki már szintén kilenc évtizedet hagyott a háta mögött, és bizakodva nézhet a jövőbe, hiszen aki nem ismeri, legfeljebb 75 évesnek nézi.
Sándor bácsi Budapest VI. kerületében született, de már két éves korában Rákosszentmihályra költözött családjával. Édesanyja nagyon fiatalon elhunyt, ezért nagyszülei nevelték. Iskolái elvégzése után az Ikarus gyárban dolgozott. Az itt megalakult énekkarban számítottak szép tónusú bariton hangjára. Az éneklés először csak hobbinak tűnt, de később élete fő tevékenységévé vált. Az Ikarus támogatásával képezhette a hangját, majd 1949-ben behívták katonának. Természetesen a Honvéd Kórus fölfedezte őt, és leszerelés után már ez lett a fő foglalkozása. A kórus tagjai egy idő után honvédségi rendfokozatot kaptak, így jogosulttá váltak arra, hogy 55 évesen nyugdíjba mehessenek. Ekkor azonban még nem a pihenés, hanem az addigiaknál is aktívabb éneklés időszaka következett. A kórussal bejárta a világot. Eljutottak Kínába akkor, amikor ott még egyenruhában jártak az emberek, és világ egészen más volt, mint ma.
Kissé szomorúan mesélte, hogy fia és családja Svédországban él. Második felesége sajnos nagyon fiatalon meghalt. Mostani párjával 8 év egyedüllét után ismerkedett meg, és már 23 éve élvezik a Centenáriumi lakótelep kényelmét, ahova már együtt költöztek, és ahol szeretnek lakni. Kedvére való, hogy minden kéznél van, mert ahogy mondja, az ő korában ennek megnő a jelentősége.
Sándor bácsi egy tartalmas élet emlékével, jókedvűen, elégedetten vág neki a következő évtizednek. Isten éltesse még nagyon sokáig!
XVI. Kerületi Újság