ALZHEIMER BETEGEK HOZZÁTARTÓZÓINAK CSOPORTJA

A  csoport célja,hogy felhívja a figyelmet , az  egyre jobban terjedő szellemi leépüléssel járó betegségekre. És arra, hogy azok milyen borzasztó terhet raknak a családokra, az egészségügyi és szociális ellátó rendszerekre. Cél a betegség természetes elfogadása, hogy a betegek és családtagjaik  együttérzést kapjanak kirekesztés helyett, izolációjuk megszűnjön.

 

A  csoport lényege:

 

  • információt adni a demenciával élő emberek pszichoszociális és orvosi aspektusáról

 

  • nyílt és tabuk nélküli dialógus kialakítása a betegségekről-tapasztalatcsere

 

  • a magára hagyottság érzés felszámolása - Nem vagy egyedül

 

  • családias légkör

 

  • jó gyakorlatok bemutatása

 

A csoport beindításának ötlete egy hozzátartozó fejében született meg, így az ő soraival hívunk minden érintettet a csoportunkba.

 

„Boldog nyugdíjas évek amit egy ismeretlen betegség semmivé tesz, az ALZHEIMERKOR!

 

Elérkezett a várva várt nyugdíjba vonulás perce 2004 illetve 2005-ben,40-42 évi munka után.  Férjemmel együtt már nagyon vártuk,hogy egy kicsit minden megkötés nélkül élvezzük a hátralévő éveinket. Ez egy ideig nem is volt probléma. Barátainkkal, gyermekeinkkel, unokáinkkal jártuk az országot, sőt egy-két külföldi helyre is eljutottunk nyaralni,várost nézni, kirándulni.

 

Aztán 2012-ben arra lettem figyelmes, hogy férjem nemigen emlékszik 1-2 dologra. Ez először nem is okozott gondot mivel az ember 70 felé elfelejt dolgokat. Azonban ez egyre rosszabb lett, már azokra az utcákra sem emlékezett ahol korábban mint éjszakai orvosi ügyeletes sofőrként dolgozott.

 

Azonnal orvoshoz fordultunk és minden féle vizsgálat után kiderült, hogy férjem Alzheimer kóros. Kissé fejbe vert az egész mert erről a betegségről sajnos nem nagyon beszélünk, pedig kellene, sőt a feledékenységet sem szabad azzal leinteni,hogy ez már a korral jár. Ez egy olyan betegség, amit minél korábban felismernek, annál könnyebb gyógyszerekkel egy bizonyos szinten tartani. Sajnos a mai állás szerint még csak itt tartunk, de ez is egy eredmény,  ha az ember állapota nem rosszabbodik.

 

A betegség lefolyása nagyon kellemetlen először csak feledékenység aztán már semmit nem tud egyedül elintézni saját maga, nem tud önállóan közlekedni, pedig nagyon erős a késztetés, hogy menjen.

Aztán jönnek az egészségügyi problémák és szép lassan vissza kerül az egyén a kezdeti gyermekkorba és ki tudja, mikor jön el az a nap, amikor  a közvetlen hozzátartozókat sem fogja megismerni.

 

Mi jelen pillanatban ott tartunk, (6 éve diagnosztizálták a betegséget), hogy

  • nem tud tájékozódni
  • önállóan semmit nem tud megcsinálni és ügyeket elintézni (bevásárlás, orvoshoz járás)
  • a gondolkodását sem tudja koordinálni, pl. egy egyszerű zárcsere esetén (pedig 30 évvel ezelőtt családi házat építettünk saját erőből és folyamatosan újítgattuk)

 

A mostani állapotot állandó gyógyszerekkel tudják szinten tartani és próbálják lassítani a folyamatot, de ehhez állandó orvosi vizsgálatokra és kontrolokra van ehhez szükség.

A közvetlen hozzátartozóknak nagyon rossz azt látni, hogy megy tönkre egy agilis ember akivel nap mint nap közelharcot kell folytatni, mit csináljon, mit vegyen fel, ne  menjen el otthonról egyedül és még sorolhatnám….! Az egyénnek el kell fogadni a segítséget még akkor is, ha előtte teljesen önállóan élt és gondolkozott, és el kell fogadnia a betegséget ami megváltoztatta.

Lehet, hogy furcsán hangzik, de ha úgy érezzük, akár 40 évesen is, hogy felejtésünk esetleg több egy egyszerű dolognál, akkor igenis keressük fel az orvost egy kivizsgálást kérve, még akkor is, ha furcsán néznek ránk. Lehet, hogy egy korai stádiumban felismert betegség kezelhető, amennyiben semmi baj, akkor meg örüljünk neki.

Az Alzheimer kór nagyon  megviseli a beteget és a környezetét egyaránt…feltétlenül beszélni kell róla.”

Csatolt fájlokMéretKözzétéve
Kép ikon plakat2018.11-page-0.jpg878.05 KB2018.11.05.
Kép ikon szorolap_201811-page-0.jpg898.21 KB2018.11.05.
Kép ikon szorolap_201811-page-1.jpg1.62 MB2018.11.05.

Térkép