Ugrás a tartalomra

„A múlt a jövőt építi bennünk”

Váradi Anna
Idővándor
Böjte Csabával

A közelmúltban jelent meg Váradi Anna regénye, az Idővándor – Honfoglalás című könyv, mely egy történelmi kalandregény sorozat első része. Egy különleges, időutazással átszőtt történetbe ágyazva mutatja be a különböző történelmi korszakok jellegzetességeit. A könyvben egy csapat XXI. századi fiatal tapasztalja meg az időutazás csodáját. A történet főszereplői a honfoglalást megelőző és az azt követő évekbe jutnak vissza. A kötet ajánló sorait Böjte Csaba ferences szerzetes írta. A regény írónőjével identitásról, történelemről, gyermeknevelésről és az irodalom fontosságáról beszélgettünk.

Gueth Ádám interjúja

Mi indított el téged az írói pálya felé?

 Sosem készültem írónak. Három fiam van, esténként sokat olvasunk nekik. Amikor már nagyobbak lettek, történelmi témájú műveket is elővettünk, mint Móra Ferenc, vagy Benedek Elek meséi. A gyerekek sokat kérdezgettek, szemmel láthatóan érdekelte őket a történelem. Így érlelődött meg bennem a gondolat, hogy írok nekik egy könyvet, ami a múltunkról szól. Gyermekoromtól kezdve régésznek készültem, mindig is nagyon szerettem a történelmet. Ám végül mégis más irányt vett az életem, gyógypedagógus, konduktor-tanító lettem, de a múlt iránti érdeklődésemet megőriztem.

Mondhatni, hogy a könyved a gyermekeid kedvéért készült?

Eleinte igen, de felnőtt ismerőseim, akik elolvasták a kéziratot, azt mondták, hogy ez a történet nem csak gyermekeknek szól. Ez főleg a későbbi részekre igaz, melyekben már a szereplőim is felnőnek, és komolyabb, érettebb témák kerülnek elő, mint a hazaszeretet, a hűség, vagy a szerelem. Igyekeztem úgy megírni a regényt, hogy a történet és a stílus megfogja a fiatalokat. A regény nyelvezete is modern, és a szereplők is tipikus mai fiatalok. A múltbeli történések mellett a jelenkor problémái is fókuszba kerülnek (virtuális világ rabsága, a gyermek igazi szükségleteit mellőző, tárgyakkal elhalmozó nevelés, környezetszennyezés).

Voltak olyan olvasmányélmények, amelyek inspiráltak, hatottak rád?

Gyermekként nagyon szerettem a történelmi regényeket, például az Egri csillagokat, A kőszívű ember fiait, de Sienkiewicztől, Szabó Magdától vagy Móra Ferenctől is szívesen olvastam. Elszomorít a tudat, hogy a mai fiatalság nemigen forgatja már ezeket a remek könyveket. Pedig szerintem ezek a klasszikus művek olyan értékeket képviselnek, amivel jó lenne, ha a mostani gyermekek is megismerkednének. Emellett szeretem a fantasy irodalmat is, a könyvemben nem véletlenül szerepel az időutazás. Kedvenc kortárs íróm egy amerikai írónő, Amy Harmon, akinek nagyon szeretem a műveit.

A regényedben több különböző korszak elevenedik meg. Melyik volt a kedvenc?

Nehéz kérdés. Csupa olyat választottam, ami közel áll a szívemhez. Az első rész a honfoglalás idejében játszódik. A második részben a szereplők a jövőbe is eljutnak. Itt megtapasztalják azt a környezeti pusztítást, amit az emberiség okozott alig egy emberöltő leforgása alatt, majd hőseim a török kori Szigliget várában folytatják kalandozásaikat. Szigliget különösen közel áll hozzám, gyakran nyaralunk ott. A harmadik, az 1848-49-es szabadságharc alatt játszódó epizód, Görgey Artúr feldunai hadtestének kalandos, emberpróbáló hőstetteit meséli el, és betekinthetünk a gödöllői királyi kastély lakóinak hétköznapjaiba is.  Az utolsó rész két idősíkon fut. Az egyik szál a 17. század végi Sopronba, az utolsó boszorkányüldözés és pestis járvány korába kalauzolja el a szereplőket és az olvasókat, még a másik szál szintén Sopronba vezet, csak néhány száz évvel később, és az 1921-es nyugat-magyarországi felkelést idézi elénk. A férjem Sopronban járt egyetemre, ezért az ottani, Selmecbányáról származó hagyományokat is szeretném beleszőni a történetbe.

Elképzelhető a későbbiekben I. vagy II. világháborús szál a történetedben? Esetleg ’56?

Igyekeztem olyan témákat választani, melyek ezekhez képest talán kevésbé kibeszéltek. Az utolsó részben viszont a Rongyos Gárda kapcsán érintőlegesen foglalkozom az I. világháborúval és a frontot megjárt katonák élményeivel pl. Isonzóval.

Milyen forrásokat használtál?

Somogyvári Gyula írásai sokat segítettek például a Görgei életrajzhoz. Egy másik könyve, És mégis élünk című munkája pedig a nyugat-magyarországi felkelést dolgozza fel. A honfoglalással kapcsolatos kutatásaim alapjaként László Gyula régészprofesszor munkáit és rajzait emelném ki.

Bár a könyvet nem a borítója alapján kell megítélni, de úgy tudom, van egy kis különlegessége?

Igen, fluoreszkál a sötétben. A könyvben szereplő grafikák is különleges művészi igénnyel készültek. Több grafikus is dolgozott az illusztrációkon. Éppen ezért stílusában és a kivitelezés technikájában is teljesen eltérő a múlt és a jelenkor képi világa.

A kötethez Böjte Csaba írt előszőt. Hogyan került ő a látókörödbe?

Mikor kicsik voltunk, édesapám, Petrovics Sándor, a Kovász Egyesület elnöke is részt vett a dévai gyerekek nyári táboroztatásának megszervezésében, itt a kerületben. Ezek a határon túli magyar gyerekekkel együtt töltött napok, közös nyári kalandok, életre szóló élményt jelentettek nekem és a testvéreimnek. Tartottuk a kapcsolatot, és néhány alkalommal ki is mentünk Dévára meglátogatni kis barátainkat. Pályaválasztás előtt álltam épp, mikor részt vettem Csaba testvér egyik budapesti előadásán, melyben erdélyi gyermekmentő munkájáról beszélt. Olyan hatással volt rám az ő példája, munkássága, hogy akkor és ott eldöntöttem, nem megyek régésznek, hanem én is a gyermekek nevelését, oktatását választom hivatásomul. Azóta is, minden reggel futás közben hallgatom a prédikációit. Szeretem, hogy egyszerűen, de mindig bölcsen fogalmaz, utat mutat.

Könyvem a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Amikor felmerült, hogy jó lenne, ha valaki ajánlót írna a kötethez, egyből Böjte Csaba neve ugrott be. Édesapám egyik barátján keresztül megkerestük Csaba testvért, aki nagyon pozitívan állt a felkéréséhez, sőt meghívott minket Dévára is könyvbemutatót tartani. Így jött az ötlet, hogy szeretném a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára felajánlani a könyvek szerzői jogdíjából befolyó összeget.  

A honfoglalásos részeknél azért úgy hiszem, saját lovaglós élményeid is megjelennek.

A férjem vitt bele a lovaglásba és vannak is lovaink. Ha tizenéves lennék, biztos, lovasíjászkodnék. Rengeteg készséget fejleszt, hisz nem elég hogy célba kell lőni, hanem egy másik élőlénnyel is együtt kell mozogni, gondolkodni. Hihetetlen összpontosítást, koordinációt és empátiát igénylő sport.
Úgy gondolom, hogy a szülők felelőssége igen nagy abban, hogy gyermekük milyen hobbit választ magának. Ugyanez igaz az olvasásra is. Akinek gyermekként sokat mesélnek, és látja, hogy a szülei is inkább olvasnak, mint tévét néznek, az utána maga is nagyobb eséllyel ilyen mintákat fog követni.

 

A Kínai Kommunista Párt tiltja az időutazással kapcsolatos műveket, mivel úgy gondolják, ez csak a múltba révedést erősíti és a polgárok nem a jövőbe tekintenek. Mennyiben tud a te könyved többet mutatni annál, minthogy pusztán visszasírjuk a múlt dicső tetteit?

Ha az ember ismeri ősei kultúráját, népének történelmét, a gyökereit, akkor számára ez a tudás saját életében is kapaszkodót jelenthet. Egyáltalán nem volt célom a múltba révedni, és idilli állapotot festeni róla. Szerintem a regény hátterében mindvégig ott vibrál a ki nem mondott félelem: a besenyők támadásától, a betegségektől, vadállatoktól, melyek a XXI. századi ember számára is épp olyan ijesztőek lennének. Szerintem azért való felnőtteknek is a kötet, mert teljesen mást olvasnak majd ki a sorokból. Célom az volt, hogy modern stílusban klasszikus értékeket közvetítsek. Tudom, hogy a mai fiatalok nem, vagy csak igen keveset olvasnak, de a történelmünket ismerni, a múlt hibáiból tanulni fontos dolog. Azonkívül őseink mérhetetlen tudását, mely évszázadokig az élet szerves részét képezte, kár lenne, ha hagynánk elveszni (gyógyfüvek ismeret, állattartás, ősi mesterségek). Hiszen csak az utóbbi néhány évtizedben gyorsult fel úgy a technikai fejlődés, hogy kezdjük elveszíteni a természet közeli életet, az egyensúlyt és szimbiózisunkat a teremtett világgal, amit hosszú évszázadokig az emberek megéltek. Egyáltalán nem vagyok a technikai fejlődés ellen, sőt, hiszem, hogy józan mértékletességgel a hasznunkat szolgálják a digitális eszközök. Ám a múlt ismerete épp úgy hozzátartozik az egészséges lélekhez, mint az, hogy lépést tudunk tartani folyton változó világunkkal. A gyerekek pedig hála istennek kíváncsiak. Olyan utat, csatornát kell hozzájuk találni, amin keresztül szólhatunk hozzájuk. A fontos az, hogy az élet minden terén törekedjünk az egyensúlyt kialakítani, így kapcsolódhat össze a múlt és a jövő a jelennel.

Főszereplőmet, Bencét rabul ejti a virtuális világ. Ő szerencsés, mert részese lehet egy felkavaró időutazásnak, melyből hazatérve átértékelődik a szemében sok minden, becsülni kezd olyan dolgokat, melyeket addig észre sem vett, természetesnek vett. A célom tehát az volt, hogy elgondolkodtassam az olvasót, mi változna meg az ő életében is, ha részes lehetne egy ilyen kalandnak. Bence végül a lovasíjászatot találja meg, mint értelmes hobbit, és így szakad el az állandó telefonnyomkodástól.

Szerintem a múlt pont a jövőt építi bennünk.

Az Idővándor- Honfoglalás című könyv tartalma:

Amikor kitártam az ajtót, olyan éles fény vakított el, hogy félhomályhoz szokott szemem belesajdult. Kezemet védekezőn emeltem arcom elé…

  Aztán lassacskán megszűnt a káprázat, a szemem előtt vibráló fénykörök tánca. Döbbenten érzékeltem, hogy minden megváltozott körülöttem. Nem csak a házak, a kerítések, a járművek, az utca, de ahogy megfordultam, még a saját házunk is köddé vált! Egyszerűen felszívódott!

Bence átlagos kamasz, aki meglehetősen zűrös családdal és néhány link haverral van megáldva. Fantáziáját digitális hősök népesítik be, mindennapjait a videojátékok virtuális világa szövi át. Ám egy nap valószínűtlen fordulatot vesz az élete: időutazó lesz. Egy varázslatos kaftán segítségével belecsöppen egy merőben más világba. Lassan esik le neki, hová is került: a honfoglalást megelőző évekbe, Etelközbe. A furcsa kinézetű ősmagyarok, akik szó szerint előbb tanulnak meg lovagolni, mint járni, hamar befogadják a jövevényt. Őszinte barátságuk, természetközeli életük gyökeres változásokat indít el Bencében.

Azonban van valaki, aki nem nézi jó szemmel a jövőből jött fiút… De hát ki is ő valójában? És mit akarhat Bencétől? Bence menekülni kényszerül Etelközből. De visszajuthat-e még valaha barátaihoz? Vajon milyen titok övezi a legendás hírű, monumentális Feszty-körképet? És tényleg létezik az Üveghegy? Lehetséges, hogy a régi regék nem is pusztán csak mesék…

 Egy elhagyatott kastély, egy gigantikus könyvtár, egy régészprofesszor titkos naplója és egy rejtélyes társaság, a Turul fiai segítik a főszereplőt, hogy megtalálja a visszavezető utat: az időkaput…

  Készen állsz egy felkavaró kalandra? Utazz Bencével és a barátaival, hogy megtanulj látni és szeretni!

„Ez a könyv beszippant, elvarázsol…”

„Csodás, izgalmas kalandos utazás gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.”

„Ennyire izgalmas könyvet még életemben nem olvastam!”

„Állandóan olvastam éjjel-nappal. Ez a kedvenc könyvem!”

„A regény olvasása közben csak arra tudtam gondolni, milyen kár, hogy nem a végtelenségig tart.

Hír kategória
Közzétéve
2021. 07. 17. - 11:25
Utoljára szerkesztve
2021. 07. 17. - 11:28