Ugrás a tartalomra

Házasság Hete - Történetek a Kertvárosból

A Házasság hete rendezvénysorozatot minden év februárjában megrendezik, felhívva ezzel a figyelmet a házasság intézményének fontosságára. Ez alkalomból kertvárosi házaspárokkal beszélgetünk a hosszú házasság titkáról. Szász Emma és férje Mihály több, mint 60 évvel ezelőtt kötöttek házasságot Erdélyben, azonban több, mint 20 éve a kerület lakóközösségét építik.

- Mikor ismerkedtek meg a párjával és mikor házasodtak össze?

- 1959-ben találkoztunk Mihállyal, majd  egy évvel később házasodtunk össze Erdélyben. Már korábban is ismertünk egymást, de komolyabb beszélgetéseink, ismerkedésünk 1959-ben történt. A XVI. kerületbe 1998-ban költöztünk, mivel a lányunk ide jött férjhez. 

- Mit lehet tudni a családról?

- Egy leányunk született, őt nevelgettük és most vele is élünk. Idősek vagyunk, a férjem picit betegesebb, így elkél a segítség, a lányunk pedig sokat segít rajtunk. Egy unokánk született, aki nemrég fejezte be az egyetemet, nyáron pedig Kaposváron ment férjhez.

- Hogyan emlékszik vissza az elmúlt hat évtizedre?

- Történtek velünk szebb és rosszabb események, de ha csak a szépeket szeretném megemlíteni, akkor kiemelném azt, amikor megismerkedtünk a férjemmel és az első közös karácsonyunkat ünnepeltük. Ez egy fiatalkori szép élményként marad meg. Nagy boldogság volt a lányunk megszületése is, akit szeretetben neveltünk fel, a nagyszülőkkel közösen.

- Hogyan telnek a mindennapok?

- A kerületi idősek otthonában klubtag vagyok: nagyon szeretem a társaságot. Velük is sokat jártam kirándulni. Olyan, mint egy szép nagy baráti társaság. Szeretem nagyon őket, pedig mostanában ritkábban tudunk összegyűlni.
A vírusidőben rengeteget tesz értünk a lányunk: segít, ahol tud. Ezért nem lehetünk elég hálásak!

- Mi lehet a hosszú házasság titka?

- A hűség, amit sosem adtunk fel. Voltak nehéz idők, de a gyerekünket mindig előnyben részesítettük, hogy miatta sose adjuk fel. Amit adtunk neki, azt visszakapjuk tőle: a szeretetet és a ragaszkodást.

Gajáta Fanni