Nem tudom, elhiszik-e nekem, de magalakult a GECSA Kft. Erre kétféle bizonyítékkal is szolgálhatok. Egyrészt Gergő (Bácsi Gergely, a Kerületgazda Szolgáltató Szervezet széplelkű műszaki vezetője) és Csaba (Oláh Csaba, a Rákosmenti Mezei Őrszolgálat vajszívű irányítója) egybehangzóan, és eskü alatt állították, hogy ők az alapító tagok, és egyszersmind a Gecsa Kft. teljes személyi állományát is ők alkotják 50-50 százalékos szavazati joggal. Másrészt, tárgyi bizonyítékként vettük lajstromba azt a három darab kötényt, amelyen egy hal és egy szarvas sziluettje fölött a GECSA Kft. felirat látható. Persze senki ne rohanjon most böngészni a cégjegyzéket, mert nincsenek bejegyezve. Tevékenységük nem jár semmilyen anyagi haszonnal, sőt, inkább nekik kerül pénzbe, de nagyon szívesen, és nagyon jó hangulatban csinálják, amit kitaláltak: hetente egyszer főznek a doktoroknak és mindenki másnak, akik az Erzsébet-ligeti oltóponton bármilyen módon részt vesznek a lakosság beoltásában.
Gergő szenvedélyes horgász. Az esetek többségében – számomra teljesen felfoghatatlan koncepciót követve – akármekkora halat fog, mindig visszadobja. Egyszer majd megkérdezem tőle, hogy akkor minek fogja ki, de ezt most hagyjuk.
Csaba pedig szenvedélyes vadász. Ő is hajlandó mindenféle szenvedésre – gondolok itt hajnali kelésre, a magasles inkvizíciós körülményeire – csak hogy saját vérével táplálja föl az erdő összes szúnyogját, és puskájába kapaszkodva átszellemülten hallgassa a szarvasbőgést.
A két összeesküvőben van két abszolút közös vonás: kiválóan értenek a főzéshez és mindig vidámak.
A legutóbbi két alkalommal is 50-50 liter gasztronómiai csodát hoztak létre. Az első a csülkös káposzta volt. Úgy gondolták, hogy az országgyűlési képviselőnk által felajánlott alapanyagokat kiegészítik egy kis saját hozzájárulással.
Csaba vette a legfinomabb, hosszú csövű szarvasölő puskáját, kiment a veteményeskertbe, és a hajnali, kissé bizonytalan látási viszonyok mellett is tévedhetetlen biztonsággal terített le néhány fej káposztát. A gondos célzásnak köszönhetően mindegyik tűzben rogyott össze. Leszállt a magaslesnek használt öreg hokedliról, és elégedetten gyűjtötte be a zsákmányt.
A következő héten halászlét főztek. Gergő végre életében először értelmet adott a pecázásnak. Nem dobta vissza azt a hatalmas pontyot, amit hosszú fárasztás után vonszolt a partra egy rémisztően hideg márciusi hajnalon. A fárasztás azonban meghozta az eredményt. Geri úgy elfáradt, hogy semmi kedve nem volt bemenni a munkahelyére. Ezúttal a polgármester ajánlotta föl az alapanyagot, és Geri ehhez tette hozzá a saját horgászzsákmányát. Ettől az érzéstől már úgy átmelegedett a szíve, hogy hamarosan le is olvadtak ujjairól a rádermedt jégdarabok.
Aztán már csak meg kellett főzniük az ételt, hogy bezsebelhessék hőstettükért az elismerést. A főzéskor csatlakozott hozzájuk II. Csaba háttérmunkás, akinek Antalóczy a vezetékneve, és vele született csabasága őt is feljogosította egy GECSA kötényre.
Az oltóponton szolgálatot teljesítő, sokszor 10-12 órát dolgozó orvosoknak, ápolónőknek, és a Színház betegirányításban jeleskedő dolgozóinak bizony jól esett, hogy fáradtan lehuppanhattak egy terített asztal mellé, és kitűnő ízek társaságában szusszanhattak egyet, mielőtt újból beálltak a gépezetbe. Minden elismerést megérdemelnek. De az elismerésből jusson valamennyi ennek a két lelkes csibésznek is, hogy kipattant a fejükből ez az ötlet, és segítőjüknek, II. Csabának is jár egy kis vállveregetés. Az elismerésnek az is egy formája lehet, amelyben Gergőt részesítette kedvese – természetesen a legszigorúbb jár-
ványügyi előírások betartás mellett –, és amelyet a két másik titán csak irigykedve nézett.
Mészáros Tibor
A XVI. Kerületi Újság legfrissebb száma: https://www.bp16.hu/hirek/keruleti-ujsag/202107-szam-20210407