A sikert sikerre halmozó, egészen elképesztő életúttal rendelkező sportlegendát, Mohácsi Ferencet köszöntöttem ma 95. születésnapján, és adtam át neki miniszterelnök úr, valamint mindannyiunk jókívánságait a Hivatal épületében.
A közös tortázás közben lenyűgözve hallgattam rendkívüli történeteit, a sportversenyekről szóló anekdotáit, magvas gondolatait. Mint végig vettük ifjú korában focizott, 1948-ban pedig kajakosként már tagja volt a londoni olimpiára készülő válogatottnak, majd kiegészítő sportágnak a síelést választotta, és rövid időn belül itt is váltóban, csapatban, sőt téli háromtusában is gyűjtötte az országos bajnoki címeket, de tagja lett a síválogatottnak is.
Elmondása szerint a kenuzás teljesen véletlenül jött az életébe, mégis egészen egyedi módon a sí mellett kenuban is olimpiai kerettag lett 1956-ban. Azonban a szabályok szerint mindkettő nem lehetett egy időben, így – Ausztrália miatt – a kenut választotta, és a melbournie-i olimpián a dobogó harmadik fokára állhattak fel társával együtt.
Kipróbálta magát a motorcsónaksportban, ejtőernyőzött, sőt harckocsizókat is oktatott búvárkodásra. Röviden összefoglalva, amibe csak belefogott, minimum az országos bajnoki címig jutott, de a legtöbb általa űzött sportágat oktatta is!
Ünnepeltünk egészen fantasztikus memóriájának köszönhetően, napra pontosan elmesélte a közel egy hétig tartó, kalandos útjukat a melbournie-i olimpiára, és még azt is megígérte, ha egyszer ráveszem magam a búvárkodásra, megtanít a legalapvetőbb tudnivalókra.
Mint megtudtam, három gyermeke, három unokája és négy dédunokája van, napjait pedig igen aktívan tölti.
„Az első 95 év jól eltelt” – zárta nagyon frappánsan beszélgetésünket, majd természetesen megbeszéltük, hogy öt, majd tíz év múlva is találkozunk!
Isten éltesse!