A csupa szeretet, csupa sugárzó kedvesség Magdi néninél jártam ma, hogy egy jót tortázhassam vele és koccinthassak az egészségére, és természetesen, hogy híres vendégszeretetüket élvezve, közösen átbeszéljük egy évszázad történeteit, történéseit.
A 100. születésnapját ünneplő dr. Vörös Károlyné Nyíregyházán született, de gyermekkorában sokat költöztek, és nem éppen mindennapi körülmények között, a Siklósi várban várkisasszonyként ment férjhez.
Kilenc gyermeke született, sajnos egy kislány korán meghalt, arra pedig rendkívül büszke, hogy mind a nyolcukat taníttatta, mindegyikük főiskolát, egyetemet végzett.
Tanítóként szerezte diplomáját, és 37 esztendeig tanított, néhány tanítványa pedig még a mai napig felkeresi. Magdi néni soha nem munkának, hanem szívvel-lélekkel végzett hivatásnak érezte áldásos tevékenységét, a gyerekeket tanította, nevelte, szerette. Sőt a konkrét iskolai feladatokon kívül hímeztek, kötöttek, kézműveskedtek, múzeumba, kiállításokra, kirándulni is jártak. De munkaközösség-vezető is volt, bemutató órákat tartott, és nagy-nagy tapasztalatával segítette kollégáit is. Valamint lánytitkára volt a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalomnak.
1944-ben, az ostrom idején költöztek Budapestre, majd 1990-ben ide, a kerületünkbe, amit az első pillanattól kezdve kifejezetten imád.
Mint megtudtam, ezt a rendkívüli szülinapot már napok óta ünnepli a család, de igazi meglepetésként a Hunyadi Véndiák Kórus még a tévében is köszöntötte.
A családot jelenleg 8 gyermek, 15 unoka és 8 dédunoka összetartó ereje jelenti, és ahogyan lánya elmondta, így Magdi nénit állandó szeretetdömping veszi körül, igyekeznek minden finomsággal a kedvében járni.
Magdi néni ragyogó arccal mesélte, hogy nagyon gazdag, eseményekkel teli, sikeres, teljes értékű életút áll mögötte, melyet csak megerősített a mélyen hívő és az állandóan szolgálatkész család egysége is.
Ilyen hihetetlen derű, elhivatottság és közvetített szeretet mellett, bizony elgondolkodtam rajta, milyen jó is lett volna Magdi néni diákjai közé tartozni! A hosszú élet titkára vonatkozó kérdésemre pedig még soha nem kaptam az övénél lélekig hatolóbb választ! Ünnepeltünk szerint a titok, hogy minél korábban Isten-félőnek lenni, mert minden áldás felülről száll ránk!
Még egyszer köszönöm a napomat bearanyozó vendéglátást, a történeteket, és szívből remélem, hogy jövőre ismét találkozunk!
Isten éltesse!