Ugrás a tartalomra

Bánki Horváth Ferenc Lajos 100 éves

Az április havi köszöntöttek közül Bánki Horváth Ferenc Lajos a korelnök, őt 100. születésnapján köszöntötte Kovács Péter polgármester.   Feri bácsi Orosházán született. A fővárosba 1926-ban költözött fel. Első házasságát 1944. október 20-án kötötte. Ennek a házasságnak 37 évet engedélyezett a sors, ekkor felsége elhunyt. Néhány magányos év következett, majd egy újabb házasság és újabb 20 év boldog együttlét.  Feri bácsi az építőiparban élte le életét, legnagyobb részt főművezetőként. Jelentős feladatot kapott a kerepestarcsai Flór Ferenc kórház építkezésén is. Ez volt utolsó munkahelye, mielőtt nyugdíjba vonult. Hosszú élete során sok érdekes helyzetet élt át, és ezekről mindig szívesen mesélt. Kollégáival mindig jól kijött, csak egy kivételt említett: a kórházépítkezésen rabok is dolgoztak. Felügyelőjük egy ítéletvégrehajtó, ismertebb néven hóhér volt. Ővele nem volt jóban, mert a hóhér olajat akart lopni, de Feri bácsi nem hagyta. Észak-Koreában is megfordult, ahol 1954-55-ben szaktanácsadóként dolgozott egy magyar tervek szerint épülő nagy szerszámgépgyár felépítésén. Volt szerencséje személyesen találkozni a nagy népvezérrel, Kim Ir Szennel is. Hazafelé jövet megnézte Pekinget. A kínai út emlékét finoman szőtt selyemképek őrzik a nappali szoba falán.  Többször élt át veszélyes helyzeteket is. Egyévesen belegyalogolt egy vízzel teli vályoggödörbe, de testvére kimentette. A háború alatt Csepelen katonáskodott. Néhány napra kitelepültek a szálláshelyükön kívülre, és mire visszajöttek, a barakkok helyén csak aknatölcsérek tátongtak. Egyszer pedig elfelejtett leszállni a vonatról, ami átvitte román területre. Ezt érzékelve gyorsan kiugrott a vagonból, és jobb híján egy ciroktáblában éjszakázott. Reggel az első arra járó világosította fel, hogy a cirkot azért nem aratták le, mert az egész terület alá van aknázva. Feri bácsi ma már nagyon szerényen él, a 100 év nem múlt el nyomtalanul. A néhány évvel ezelőtti táncestek, ahol még 95 évesen is a hölgyek kedvence volt, már csak emlékeiben élnek. Leginkább csak üldögél, és felváltva nézi a valóság és az emlékképek váltakozó moziját.    Isten éltesse őt még nagyon sokáig!